Párválasztási listák – Vajon segítenek a szerelemre találásban?

 

Elgondolkodtató kérdés, mi alapján születnek a másik nem iránti preferenciáink. Az első párkapcsolatainknak, tini szerelmeknek, első plátói fellángolásoknak talán még nem úgy indultunk neki, hogy kitaláltuk volna, milyen belső tulajdonságokra vagy külső megjelenésre vágyunk. Ha volt is ilyen lista bennünk, az valószínűleg egy tudattalan lista volt, nem pedig szépen pontokba rendezett elképzelés. Az a fiú/lány az általános iskolából egyszerűen csak tetszett és halálosan szerelmesek voltunk. Aztán ahogy múlt az idő, több mindent megtapasztalunk, elkezdünk egyre tudatosabbak lenni a preferenciáinkra, egyre többször választottunk valakit azok alapján, vagy utasítunk el csípőből olyat, aki nem felelt meg nekik.

A társkereső szolgáltatások még specifikáltabb lehetőséget nyújtanak arra, hogy teljesen tisztán megfogalmazzuk, mi az, ami oké számunkra és elfogadható és kicsodák azok, akikre egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak.

Mi alapján fogalmazzuk meg ezeket a kritériumokat? A tudatos része az, amikor múltbéli pozitív és negatív tapasztalások alapján döntjük el ezeket, a nem tudatos része pedig mindaz, ami a genetikánkban rejlik és amit “az árnyékban” tartunk. Az árnyék azt jelenti, hogy másban sem tudjuk elfogadni azt, amivel önmagunkban is hadakozunk.

Egy férfi nagyon ritkán (vagy szinte soha) nem fogalmazna meg olyan kritériumot, hogy a nő legyen magasabb nála, több kiló, sikeresebb és gazdagabb a karrierjében, és legyen egy sportosabb autója, mint a férfinak. Sokkal inkább azt fogalmazza meg, hogy a nő legyen valamivel alacsonyabb nála, kevesebb kiló, sikeres és önellátó, de azért a férfi gondoskodhasson is róla. Egy nő pedig valószínűleg nem fogalmazna meg olyasmit a keresési kritériumokban, hogy a férfi legyen alacsonyabb nála, túlsúlyos, függni akarjon a nőtől anyagilag, vagy legyen “gyenge”. Ehelyett a náluk magasabb férfit keresik, sportosat, minden szempontból erőset és biztonságot nyújtót.

Ezek durva sztereotípiák és az egyéni kritériumok eltérhetnek ettől, de nagy vonalakban igaz, hogy olyasmit keresünk, amiben vagy önmagunk nem bővelkedünk, vagy jó tapasztalatunk volt vele a múltban és ezért keressük ugyanazt valaki másban, vagy pedig nagyon rossz tapasztalatunk volt “az ilyenekkel” és ezért elkerüljük.

Vágyhat egy nő a machó helyett inkább mackóra is, ha például az ő életében valaha jelen lévő mackó típusú férfiak szerették őt és jó volt velük lenni. Ilyenkor ebből pozitív referencia lesz, de ugyanúgy kialakulhat az ellentétes preferencia is. A csapda ebben az, amikor már a fától nem látjuk az erdőt, amikor egy külső testi jegy vagy belső tulajdonság annyira emlékeztet valaki vagy valami másra, hogy már meg sem látjuk az embert mögötte, akinek semmi köze a mi múltbéli tapasztalatainkhoz.

A preferenciáink tükrözhetik a “két dudás egy csárdában” esetét is, ami paradox módon mindkét irányba igaz.
Vagy olyasvalakit választunk, aki komplementer hozzánk – ha beszédesek vagyunk, akkor talán inkább csendes társra vágyunk, aki kitartóan hallgatni fog minket, ha impulzívak vagyunk, akkor szelídebb társra vágyhatunk, aki majd alkalmazkodik az impulzivitásunkhoz, ha úszunk a pénzben, akkor vágyhatunk olyanra, akit elhalmozhatunk ezzel. De ugyanez igaz fordítva is, amikor pont azokra a tulajdonságokra vágyunk a másikban, mint amilyenekkel mi is rendelkezünk, hiszen ezek ismerősek számunkra, ezekbe könnyű megbízni és beléjük pihenni.

Az, hogy meg tudjuk fogalmazni a preferenciáinkat, akár tudatos döntésekből származnak, akár a tudatalattink rejtett zugaiból sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy az, aki ezeknek pontosan megfelel, záloga lesz a boldogságunknak.

Megeshet ugyanis, hogy a túl szigorú kritériumrendszer miatt kiesnek azok, akikkel pedig működne a kapcsolat. Talán ezen elv miatt is tudott régen jól működni a megrendezett házasságok egy része, ahol az ifjú párnak nem volt beleszólása a jövendőbelije kiválasztásába. Ilyenkor egy nem bevonódott külső szemlélő döntötte el a házasságot, akit nem befolyásoltak az ifjú pár “személyes preferenciái”. Ez szélsőséges példája az összeboronálásnak, vagy a vak randizásnak, viszont kiküszöböli az esetleges vakfoltokat.

Tudni, hogy mivel, vagy kivel biztosan nem tudnánk együtt élni hasznos dolog. Ezek közül a kritériumok közül sok valóban megalapozott és megkönnyíti a keresést. Van viszont néhány, ami pont keresztbe tesz a boldogságunknak. A kettő megkülönböztetését csakis önmegfigyeléssel lehet kiküszöbölni.

Például érdekes felfedező túra lehet szemügyre venni azoknak az embereknek a tulajdonságait, akikkel biztosan nem akarnánk együtt élni, vagy akik valami miatt taszítanak. Mi az, ami pontosan taszít minket? Esetleg ez valami olyasmi, amire rá sem akarunk nézni a saját életünkben? Mi van akkor, ha nőként a preferenciánk barna hajú férfiak? Milyen ránézni a szőkékre? Csak egy pillanatra, csak megadni az esélyét annak, hogy lássuk őket is. Mi van, ha férfiként az a meggyőződés, hogy a nő 170 cm-nél kezdődik? Mi lenne ránézni csak egy pillanatra a 168 cm magas nőkre?

Ahogy mondani szokták, a csoda mindig a komfort zónán túl vár ránk. Az ideális társkeresésre is igaz ez.

Duals Társkereső – Ismerd meg a klasszikus társkeresést! Számodra talán éppen ez lesz az ideális!

Előző

Következő

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share This