Az elengedés bár fáj, de egyben utat is mutat, utat önmagadhoz!

Egy fájdalmas szakítás után úgy érezheted, egy ajtó bezárult mögötted. Talán Te magad zártad be azt az ajtót, mert rájöttél arra, hogy el kell, hogy engedd azt az embert, akit nagyon, de nagyon szeretsz. El kell, hogy engedd, mert nem egyformán gondolkodtok életről, jövőről, álmokról, szerelemről, egymásról és arról, hogy mit is jelent számotokra kettőtök találkozása.

Tulajdonképpen mindegy is, miért szakítottatok, ha a döntés megszületett, attól a pillanattól már csak a jövő a fontos. Annak a ténye, hogy miként tudsz tovább lépni, hogyan építed fel magad, a hited a csalódás után, amit a kapcsolat sikertelensége okozott Benned. A hangsúly ettől fogva az elengedésen kell, hogy legyen és annak a módján. El kell, hogy engedd, el kell, hogy engedjen, hogy mindketten esélyt kaphassatok egy boldogságot ígérő, új szerelem lehetőségére.

Az ajtó bezárult, de a felelősség a Tiéd a tekintetben, hogy miként éled meg a helyzetet. Hogyan menedzseled magadban az elválás, az elengedés folyamatát.

És itt, ezen a ponton van egy érdekesség. Minden sikertelen kapcsolat mögött húzódik valami, ami mindig is ott volt Benned. A Te részed, amivel hozzájárultál az események ilyenfajta alakulásához.

Mert hibáztatás ide, vagy oda, Te legalább olyan tevékenyen részt vettél abban, hogy kapcsolatotok zátonyra futott, mint egykori partnered. De az ő része, az övé. Az ő motivációival neki kell foglalkoznia, ezzel Te nem tudsz mihez kezdeni. Sokszor esünk abba a hibába, hogy ahelyett, hogy a saját részünket vizsgálnánk meg, de jó alaposan, inkább a másik gondolatait, érzéseit próbáljuk meg feltérképezni. Keressük a válaszokat, mi lehet a gond vele, milyen mértékben képtelen az elköteleződésre, miért tette, mondta azt, amit akkor, abban a pillanatban, majd máskor miért tűnt úgy, hogy éppen az ellenkezőjét gondolja.

Ha a kommunikáció működik köztetek, akkor persze jó, ha megbeszélitek, kibeszélitek ezeket a pontokat, de sajnos nem minden esetben van fogadó közeg erre. Nem minden szakítás szép, megnyugtató, szeretetteljes. Viszont ha nem tudtok kommunikálni, akkor is ott vagy Te magadnak. Te és a saját részed, amit igazán kibeszélhetsz, kielemezhetsz magaddal. És ez a legfontosabb.

Mert Te vagy életed történéseinek forrása, s mint ilyen a legtisztább válaszokat Te magad adhatod a kérdésekre, melyek annyira kétségbeejtően gyötörnek és elcsigáznak. Nem az a jó kérdés, hogy miért éreztette Veled, hogy szeret, miközben utóbb, a tettei, a közönye, az elfordulása és az elidegenedése egészen mást sugallt, hanem az, hogy Te miért voltál Vele. Miért maradtál egy helyzetben, melyről titkon érezted, hogy nem kielégítő számodra, hogy a férfi, vagy nő, akit annyira szeretsz, nem képes viszonozni az érzéseid, de meg sem akar bántani azzal, hogy ezt elmondja.

A kérdéseidért tehát és mindazon aggodalomért, ami a szívedet oly természetes módon gyötri az elválás folyamatában azt a bizonyos ajtót, melyről a legeslegelején beszéltem valójában tehát nem is bezárnod kell. Óriási tévedés ez. Éppen hogy ki kell nyitni, jó szélesre, tágasra, hogy kiömölhessen rajta minden.

Minden, ami Benned van és aminek szerepe volt abban, hogy a boldogság helyett, melyért megindultál vele a közös pillanatokban, csalódást, fájdalmat, sebeket szereztél magadnak.

Mi minden van a mögött az ajtó mögött?…. Gondolod, hogy csak a kapcsolatotok, az együtt megélt édes pillanatok fájó emléke?… Nem, nem igazán. Ott van az ajtó mögött minden egyes attitűd, mely azt támogatta, hogy fájó véget érjen a mese.

Legtöbbször azt gondoljuk, hogy az elengedés azt jelenti, hogy ésszel, racionális érvek mentén lezárjuk a múltat, de ennél bizony sokkal több van benne. Benne van az összes meg nem élt korábbi fájdalmad, a gyermekkorod tapasztalatai, a minták, melyek mentén alakítottad eddigi párkapcsolataidat, benne van minden egyes szerelmi kudarcod, amikor megsebeztek, s mindenféle látszat-védekezőmechanizmusokat gyártottál magadnak, remélve, hogy ezek később védelmet adnak majd – s mint a mellékelt ábra mutatja, eléggé rosszul gondoltad.

Az elengedés tehát egy roppant komplex dolog. Nem, nem az embert kell önmagában elengedned. Őt is persze és Vele azon részed is, aki Őt választotta. A sebzettséged, mellyel az ő sebeihez kapcsolódhattál, s ezzel egyben kölcsönösen kudarcra is ítéltétek a nagyszerű találkozást.

A sebzettség mögött pedig számtalan dolog állhat. Rengeteg rossz élmény és tapasztalat, bántások, melyeket elszenvedtél, vagy Te róttál másokra, majd az ebből fakadó bűntudat, olyan minták és hiedelmek, melyekről talán már magad is érzed, hogy réges-régóta korrekcióra szorulnak.

S hogy miért fontos mindez? Hogy akkor, amikor a legmélyebben vagy, még mélyebbre ereszkedj, s megtalálj minden árnyat, ami nyomaszt? Mert ha ezt nem teszed meg, újra és újra ugyanabban a mesében találod magad. A sebeid továbbra is sebekhez vonzanak majd és a törött részekből ugyanúgy nem fogsz tudni egy egészet, hibátlant, karcmentest varázsolni, ahogy korábban sem.


Ezért a szakítás és az elengedés egyben nagyszerű lehetőség is arra, hogy a bátran szélesre tárt ajtón keresztül mindennel találkozhass, ami szintén Te vagy. Találkozhass és el is búcsúzhass.
Mert a sebeket meg lehet és meg is kell dolgozni, különben cipeled őket tovább a soron következő új kapcsolatba. Ez azonban nehéz folyamat. Éppen azért, mert egy részünket kell átalakítani, lemondani róla és újat varázsolni helyette. Egy részünket kell elengedni, mely olyan mélyen bennünk van, hogy már-már azonosulunk is vele. De megéri elindulni. A cél nemes a végeredmény pedig lenyűgöző lesz.

Mert a folyamat végén, ami lehet, hogy hónapokba, évekbe is telik majd egy egészségesebb önmagaddal találkozhatsz. Az egészségesebb önmagad pedig egészségesebb párkapcsolatokba vezet majd.

— Bánitzky Kata —

Előző

Következő

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share This