A zöld szemű szörny II.

A múlt héten elkezdtem foglalkozni a féltékenység témájával. Arról írtam, hogy olyan érzések állhatnak a féltékenység mögött, mint a csalódottságtól való félelem vagy egy, még be sem következett, de általam már előre elképzelt és predesztinált történés. A teljes blogot itt olvashatod el!

Most folytatom a zöld szemű szörny témáját, hiszen erről még nagyon sokat lehet írni és tudom, hogy mind a társkeresés, mind pedig a bimbódzó kapcsolatok világában gyakran előjön ez a kérdés. 

Nagy különbség van a féltékenység különböző megnyilvánulási formái között. Nem mindegy, hogy valóban csak mi magunk kreáljuk azt a bizonyos harmadik felet és féliformációk alapján próbálunk összerakni valamiféle elméletet arra vonatkozóan, hogy mi vagy ki is állhat a háttérben. Ezekben az esetekben a féltékenységnek gyakran semmi köze nincsen partnerünk hűtlenségéhez – ezt sok esetben kizárólag a féltékenykedő fél feltételezi. Egészen más az az eset, mikor konkrétan tudjuk, hogy van oka a féltékenységünknek, esetleg még ismerjük is, vagyis pontosan tudjuk, hogy ki a konkrét személy. 

Amennyiben felbukkan ez az érzés – a féltékenység – az életünkben, akkor azzal tudunk segíteni magunkon – és esetleg barátainknak, barátnőinknek is -, ha megpróbálunk a tényekre koncentrálni. Tudom, nem könnyű meghúzni a határvonalat a valódi tények és a csupán elképzelt, kizárólag általam tényekké minősített találgatások között. Ebben a helyzetben éppen ez a bizonytalanság az, ami igazán gyilkos tud lenni. 

Amennyiben megvannak a tények, az már egy kapaszkodót jelent. Ha megvannak a tények, akkor eldönthetem, hogy ezek ismeretében merre lépek, merre megyek tovább, vagyis megvannak a választási lehetőségeim. Megpróbálok javítani a kapcsolatomon? Kivárok? Bosszú hadjáratba kezdek és én is féltékennyé teszem a másikat? Nem érdekel a kapcsolat a továbbiakban kizárólag a sebeimet nyalogatom? 

Fontos magunkban tisztázni, hogy mi is a célunk és ha ez megvan, akkor ehhez megválasztani a megfelelő eszközt. Ha a párom megtartása a cél, akkor olyan eszközöket kell keresni, amelyek ehhez segítenek hozzá. Ebben az esetben inkább a kapcsolat javítása, helyrehozása, a másik fél visszacsalogatása a célravezető. Visszavágásokkal, állandó szemrehányásokkal, a közösen eltöltendő idő hangulatának megmérgezésével nem fogjuk ezt a célt elérni. 

Még egy lépéssel tovább viszem a gondolatmenetet. Ha megvannak a tények, akkor a következő lépés, amivel segíteni tudunk saját maguknak az a tények elfogadása. Szakmai tapasztalatból tudom, hogy ezt a két dolgot gyakran összekeverik az emberek. Kész tényként fogadják el azt, ami csak találgatás és homályos következtetés, ellenben nem fogadják el azt, ami egészen bizonyos – csak fájdalmas lenne még akárcsak gondolati szinten is beengedni az életükbe. 

Ha most éppen adtál magadnak egy kis pihenőt, vagy kilábalsz egy korábbi kapcsolatodból vagy már határozottan a társkeresés fázisában vagy, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy korábban hogyan reagáltál az ilyen helyzetekben? Tudtál olyan módon viselkedni, ami segítette a kapcsolatodat, hogy újra helyreálljon a béke és a bizalom köztetek? Vagy már pusztán a reakciód olyan volt, hogy az esélyét is kizártad annak, hogy valami újra felépülhessen köztetek?  Ha ezeket a kérdéseket megválaszolod és helyreteszed magadban, akkor egészen biztosan jobb esélyekkel indulsz az új kapcsolatodban is! Hát már csak ezért is megéri, nem? 🙂

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Neked erről mi a véleményed? Van néhány további tipped vagy jótanácsod? Ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Előző

Következő

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share This