A zöld szemű szörny I.

A féltékenység végigkíséri az életünket, hiszen számos módja van. Kiskorunkban kezdjük a testvérféltékenységgel, aztán a kortárs közösségben barátok, szerelmek csaponganak körülöttünk. Felnőttként is lehetünk féltékenyek például a párunk körül legyeskedő emberekre , vagy egyszerűen a szomszédra, mert szebb autója van…

Mi is a féltékenység? Szeretnék valamit, ami nem az enyém. Ha az emberi érzések területén maradunk, akkor ez a valami figyelem, szeretet, törődés. Ezekhez a teljesen természetes alapérzésekhez két fontos momentum csatlakozik még – és kész is a féltékenység! Az egyik „apróság” az, hogy ezt nem akárkitől szeretnénk megkapni, hanem egy általunk konkrétan meghatározott személytől. A másik „apróság” pedig a legszörnyűbb: ezt már valaki megkapja, csak éppen nem én! Legalább is, ezt feltételezi az, akiben tombol a féltékenység érzése és ettől érez csalódottságot, fenyegetettséget, haragot – egyszóval egy szép kis érzelmi vihar kerekedik ott legbelül. 

A kóros féltékenység elnevezése Othello-szindróma, jelentése pedig a szerelemféltés abnormális formája. A velencei mór történetéből, mely immáron sok száz évre nyúlik vissza, még ma is vannak aktuális részletei, mikor a pár egyik tagja árgus szemekkel lesi, hogy mikor tudja tetten érni a párját, mert kétség sem fér hozzá, hogy az megcsalja őt és minden apró, leginkább félreértelmezett jelből messzemenő és holtbiztos következtetéseket von le. 

Hiába a mai világ nagy szabadsága, úgy tűnik, hogy a lehetőségek bővülésével a féltékenység nem, hogy csökkenne, éppen, hogy növekszik. Míg régen például előre elrendezett házasságok voltak, a házasulandó felek nagyrészt beleszólása nélkül, addig az emberek nem gondolkodtak annyit a féltékenységen, hiszen a helyzet adott volt, nem volt min érzelmeskedni. Manapság, a szabad döntés „terhe” mellett viszont gyakrabban felvetődik a kérdés, hogy vajon jól választottam-e, hiszen a másik partnere – kívülről, nem abban a kapcsolatban élve – láthatóan sokkal jobb… miért nem lehet nekem is olyan… ?!

A féltékenység kérdése a partnerkapcsolatok esetében azonnal előhozza a hűség témakörét is. Az érzés a kapcsolat stádiumától függetlenül jelen van, hiszen mindegy, hogy éppen csak az elején vagyok a társkeresésnek és csak randevúzgatok, vagy már évek óta élünk együtt valakivel… Kérdés, hogy valójában mennyi kapcsolat van egy bennem felmerülő érzés és a párom hűsége között? 

Mitől is félünk valójában? Mennyire tudjuk konkrétan meghatározni félelmünk tárgyát? A párom elvesztése? A párom kollegája jelent fenyegetést számomra – vagy legalább is ezt gondolom én? A következő vizsgámtól? Az új főnökömtől? A párom legújabb szenvedélyétől? Úgy érzem, hogy nekem nincsen annyi lehetőségem, mint a másiknak, nehezebben találok programot magamnak? A nálam fiatalabb nőktől vagy férfiaktól? Vagy éppen az öregedéstől? Akármi is féltékenységünk tárgya, ha igazán mélyre ásunk, akkor az alap motívum mindig valaminek az elvesztése. Féltékenységünk tárgya mindenképpen egy rajtunk kívülálló valami: személy, helyzet, tárgy, tulajdonság stb. Ez negatív érzelmeket ébreszt bennünk, melyeket próbálunk elrejteni, száműzni az életünkből – általában kevés sikerrel. A negatív érzés másik része, hogy a fájdalmat, amit a veszteség élménye okoz, már előre átéljük, amikor még be sem következett. 

A lényeg, hogy azok az érzések és reakciók, melyek ilyenkor meghatározzák az embert, a legtöbb esetben saját magából az emberből jönnek, általa kreált dolgok és a valósághoz való kapcsolatuk mindig is kérdéses. Ugyan zajlik bennünk az érzelmi vihar, de mégis érdemes – amennyire tudjuk – józan ésszel megnézni, hogy mi a valóság a bennünk kavargó érzésekből és mi az általunk kreált dolog. Nem utolsó dolog beszélni a másikkal és valóban meghallgatni azt, amit mond.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Neked erről mi a véleményed? Van néhány további tipped vagy jótanácsod? Ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Előző

Következő

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share This