Tartós párkapcsolat – Időben mit jelent ez ma?

 

Valószínűleg az emberek többsége úgy képzeli, hogy a valóban tartós kapcsolat a sírig tart. Ezután rengeteg fájdalom tud születni abból a tapasztalásból, ha a sírig szánt kapcsolat elromlik, megszakad, átalakul, nem várt szereplők érkeznek a képbe, és a másik fél elveszítésével korábban kell szembesülni, mint ahogy arra számítottunk. Ez annál jobban fáj, minél hosszabb ideig tartott a kapcsolat, bármilyen is volt.

Az is lehetséges, hogy valakinek sorozatosan omlanak össze a tartósnak szánt kapcsolatai, és nem sikerül bennük eljutni a házasságig, közös otthon teremtésig vagy a gyermek vállalásig. Rejtélyes módon olyan párokat sikerül kifognunk, akik nem akarnak vállalni gyereket, vagy már túl vannak az életük ezen szakaszán, mi meg pont gyerekvállalási vágyban égünk. Olyanok érkeznek, akiknek érett felnőtt koruk ellenére nem sikerült kialakítani teljes mértékben az ön-eltartást, így ez rendre a partnerre hárul. Esetleg a másik fél nem akar elköteleződni a modern kor szellemének értelmében, pedig mi pont elköteleződésre vágynánk vagy éppen fordítva alakul, hogy olyanokat találunk, akik “meg akarnak kötözni” minket, mikor mi szabadságra vágyunk. Ezek a diszharmóniát teremtő jelenségek meggátolják, hogy kialakulhasson a tartós és hosszútávú kapcsolat.

Van olyan is, amikor valaki tudatosan dönt amellett, hogy nem keres és nem is akar tartós kapcsolatot.
 Ennek nagyon sokféle oka lehet, mint például a kiábrándultság, a szabadságvágy, olyan munka vagy egyéb elfoglaltságok, amik ezt nem teszik lehetővé, olyan személyiségvonások, amik a tartós kapcsolat kialakulását gátolják, vagy esetleg hozott minta a szülőktől, akiknek szintén nem sikerült tartós kapcsolatban élni.

Ezen kívül számos más ok is lehet a háttérben, viszont bármi is a narratíva, ami a tartós és hosszútávú kapcsolat kialakítása ellen szól, az emberek többsége mégis vágyik rá. A tartós kapcsolat biztonságot és stabilitást ad, ami az egyik alapvető emberi szükséglet. De mi van, ha pont ez a biztonság vágy okozza azt, hogy a kapcsolatok nem lesznek tartósak?

Ez abban az esetben lehet igaz, ha ért minket az életünkben egy nagyon fájdalmas tapasztalás a szeretett (és biztosnak hitt) ember elveszítése kapcsán. Lehet, hogy a házastársunk, élettársunk, rokonlelkünk vagy a nagy szerelmünk elveszítése volt, de az is lehet, hogy szülő vagy egyéb fontos kapcsolat mentén éltük ezt meg. Bármilyen okból történt, abban a pillanatban összetört bennünk az a kép, hogy léteznek valóban tartós kapcsolatok, hiszen szembesültünk földi létünk elkerülhetetlen törvényszerűségeivel. Bármekkora kontrollt szeretnénk gyakorolni életünk felett, rá kell jönnünk, hogy az abszolút bizonyosság nem létezik és mindig jöhetnek váratlan események. Ezek után már csak az a kérdés, hogy ezt hogyan dolgozzuk fel, ami jelentős mértékben befolyásolni fogja, hogy miként alakítjuk kapcsolatainkat.

Ha a jövőbeli terveinkben szerepel az, hogy szeretnénk tartós és biztonságos kapcsolatba kerülni, akkor törvényszerűen muszáj tudatosítanunk, hogy az a bizonyos jövőbeli valaki, akivel ez kialakulhatna nagyon fontos lesz számunkra. Itt kezd el “beleharapni a kígyó a saját farkába”, ugyanis belekerülünk abba az ördögi körbe, hogy az elveszítéstől való félelem miatt nem engedünk be igazából az életünkbe olyan embert, vagy ha be is engedjük őt, nem engedjük közel magunkhoz, akinek elveszítése potenciálisan ugyanolyan fájdalmas lenne, mint amit már egyszer megéltünk. Így marad az állandó vágyakozás a tartós és biztonságos társra, akinek igazából nincs helye az életünkben. Inkább fájdalmasan vágyakozunk, mint hogy megéljük a valós fájdalmat, ha esetleg ismét el kell veszítenünk valakit. A ló túloldala az is, amikor úgy gondoljuk, hogy “úgyis mindegy”, nem lehet ezen a földön megbízni senkiben és semmiben, egyedül önmagunkban és ezért állandóan csak felszínesen kapcsolódunk, vagy elkerüljük a kapcsolódásokat.

Az arany középút megtalálása a kulcs. Visszahozni a biztonság érzetét saját magunk központjába, ahelyett, hogy állandóan kívül, vagy a társunkban vagy a tartós kapcsolatban keresnénk, miközben meg tudjuk élni azt is, hogy megnyílunk a kapcsolódás felé és beleengedjük magunkat, megengedve, hogy tartson ameddig tartani tud.

Nem ragaszkodni túlzottan, de nem is hagyni túl lazán a szálakat, nem megkötözni szorosan, de mégis tudtára adni, hogy fontos, nem elvárni tőle a lehetetlent, mégis állandóan törekedni a vágyaink beteljesítésére. Nem egyszerű ezt megvalósítani és sok figyelmet igényel, de megéri a befektetett munkát.
Ismerj meg bennünket! Jelentkezz ingyenes konzultációnkra! Duals Társkereső!

Előző

Következő

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share This