Mi mindenre jó az év vége?

Ez év vége érkezésének olyan sok arca van. Szelíden lassan indul azzal, hogy kiszámoljuk, hogy melyik hétvégékre fognak esni az adventi vasárnapok. Sőt, itt eldöntjük, hogy idén mindent letudunk a lehető legkorábban és karácsony előtt 2 héttel már semmi dolgunk nem lesz! Remélem, ezzel nem csak én vagyok így… De talán az sem csak engem érint, hogy még az újévi fogadalmat is könnyebb megtartani, mint ezt a magunknak tett ígéretet…

A kezdeti szelíd, lassú érkezés aztán egy egyre vadabb hajrába fordul át…

Szóval év vége, vagyis advent, készülődés, tervezgetés, évzárás minden fronton, karácsonyi party-k, utolsó pillanatban elintézésre váró feladatok, ajándékvásárlás, sütés-főzés… Majd jön a Szilveszter, a kötelező jó kedv éjszakája…

Ha úgy döntünk, hogy a minimalista verzióban adjuk elő az ünnepet, akkor sem maradunk tennivaló nélkül. 

Véleményem szerint az év vége mégsem ezektől nehéz…vagyis nem csak ezek miatt. 

Ilyenkor próbáljuk behozni az évközi elcsúszásokat, lemaradásokat. Ilyenkor szeretnénk még a félbe hagyott, esetleg hetek, talán hónapok óta nyitva ácsorgó dolgaink végére pontot tenni. Ilyenkor szeretnénk minden régóta nyűglődő, húzódó feladatot végre ténylegesen letudni.  Azért szeretnénk lezárni ezeket az ügyeket, hogy nehogy észrevétlen átcsússzanjanak a jövő évre, hiszen igazán nem akarjuk ezeket tovább húzni, halasztani. 

Ha már a lezárás a téma… érdemes körbe nézni a kapcsolatok világában is. Én személy szerint ebben az év végi időszakban szeretek felhívni néhány olyan embert, akivel évközben nehezen lehet megszervezni a találkozót, hiszen ő is, én is futunk a mókuskerékben. Az év közbeni telefonhívásokat is sokszor csak elodázza az ember: majd felhívom, majd holnap, majd a jövő héten… Ilyenkor, az év végi hajrában valahogy mégis jut idő ezekre a hívásokra – ha a találkozókra nem is mindig. 

Év végén számot vetünk. Mit zárunk el, és mit viszünk magunkkal a jövő évbe? Mi az, amit már semmilyen formában nem szeretnénk magunkkal cipelni? Mi az, aminek még adunk egy, esetleg több esélyt?

A lezáratlan kapcsolatok visszahúznak, súlyként nehezednek ránk, szinte mérgezőek. Sajnos a mai világban sok ember megengedni magának azt, hogy szó nélkül eltűnjön a másik ember életéből. A “bocs, nekem ez veled mégsem fog működni” mondatot bizony nem könnyű kimondani. Én mégis végtelenül emberi, arról nem is beszélve, hogy ezzel megbecsülöd magadat és a másikat is. A kapcsolatnak nem a törléssel, letiltással kellene véget érnie – ahogy erre modern kommunikációs eszközök lehetőséget adnak erre. 

A kommunikáció hiánya mérgezi a lelki egészséget. Nem kell a világot kifordítani a sarkából – elég egy őszinte mondat. Még akkor is, ha a másikat elszomorítja. De nagyban segíti a tovább lépést. Mindkettőtöknek.

Rohanunk az év vége felé, leperegnek – nem csak a percek, hanem – a kötelező programok, események. A végére maradunk mi, a lelkünkkel és azzal a kérdéssel, hogy mit viszek tovább a jövő évre? 

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Előző

Következő

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share This