Élményvitorlázás az Adrián!

Élményvitorlázás az Adrián!

Élményvitorlázás az Adrián!
A Duals és az SBE szervezésében

Nyaralás az Adria csodálatos szigetvilágában! Az élményt felejthetetlen borgasztronómiai estekkel és neves magyar borászok közreműködésével tesszük igazán különlegessé.

Amiért érdemes részt venned programunkon:

•    Kiváló lehetőség, hogy kipróbáld, vagy újra megtapasztald a tengeri vitorlázás varázslatos élményét.
•    Elérhető áron és tágas, elegáns yachton nyaralhatsz, pihenhetsz az Adria csodálatos szigetvilágában
•    Vitorlázó tudás nem szükséges, minden hajót tapasztalt magyar kapitány irányít.

•    A program kiváló ismerkedési lehetőséget biztosít hasonló értékrendet és gondolkodást képviselő emberekkel, akiknek fontos a sport, az egészség, a bor és a kulináris élvezetek.

•    Különleges magyar borokat és pálinkákat felvonultató gasztronómiai élményesttel is kedveskedünk a résztvevőknek.

Ha van kedved, tarts velünk, írj, vagy hívj, s megbeszéljük a részleteket!

Hazugság, megtévesztés, manipuláció a párkapcsolatban

Hazugság, megtévesztés, manipuláció a párkapcsolatban

Ugye Veled is előfordult már az ismerkedés során, vagy épp párkapcsolatban, hogy hazudtak Neked?… Az is lehet, hogy öntudatlanul, de Te tetted ezt a másikkal…

Gyere és tarts velünk egy izgalmas előadáson, 
mely a hazugság bonyolult dinamikáját boncolgatja!

Hazugság, megtévesztés, manipuláció a párkapcsolatban!

Időpont: 2019 május 9. csütörtök 19-21 óra

Mindannyian gyűlöljük, ha hazudnak nekünk, mégis mindannyiunkkal megesik, hogy hazudunk egymásnak.

Egy apró füllentésből egész élethazugság válhat, hiszen ha valaki hazudik, és nem akarja beismerni, újabb félrevezetésekkel tudja csak tartani magát az eredeti hazugságához. Színlelt élete így olyanná válik, mint a pókháló, minél inkább szabadulni akar belőle, annál jobban belegabalyodik.

Geszvein Erika előadásán megtudhatod, milyen hazugságfajták vannak, és honnan vehetjük észre, ha hazudnak nekünk. 

Szó lesz a párkapcsolatokban megjelenő irreális elvárásokról, az ezek miatt kialakuló megtévesztésekről, arról, hogy miben más a férfi és a női agy, és emiatt másként hazudnak-e egymásnak. 

Megtudhatod, hogy házasságokban vagy párkapcsolatokban hazudnak-e gyakrabban az emberek, és miért.

Megismerheted a profi hazugság receptjét, a legnagyobb manipulátorok titkos trükkjeit, és néhány konkrét módszert arra, hogyan lehet lebuktatni őket.

Az előadáson, megtanulhatod a leghatékonyabb párkapcsolati kommunikáció négylépéses módszerét is, mellyel akkor is őszinte maradhatsz, ha az igazság kimondása fáj. 

Senki sem szereti a hazugságot, mégis mindenki füllent időnként – a kutatások szerint átlagosan naponta kétszer! Feltéve, hogy lehet hinni a kutatásoknak…

Várom jelentkezésed, eredjünk együtt a hazugság pszichológiai hátterének nyomába!

Szeretettel,
Kata

Balatoni vitorlázás a Nemerével I.

Balatoni vitorlázás a Nemerével I.

Kimerítettük az egyetlen napba zsúfolható bolondozás fogalmát. Jó széllel vitorláztunk, finom borokat kóstoltunk, mennyei ebédet fogyasztottunk, fürödtünk, napoztunk, s még egy üveg pezsgőt is kaptunk egy kedves, mellénk csapódott vitorlás csapatától. Csodás nap volt a Nemerével, amit augusztusban megismétlünk!

Minden hónapban jóga

Minden hónapban jóga

Minden hónapban jóga!

Engedd el a feszültséget, mozgasd és nyújtsd át tagjaid, hangolódj velünk harmóniára, békére és nyugalomra. Jóga programunkat minden hónapban megszervezzük – hogy kibillentsünk egy kicsit a megszokott rutinból. A jógázás után beszélgetünk, falatozunk, ismerkedünk. Meghitt, társasági program, NEM CSAK NŐKNEK!

A jóga, legyen szó bármelyik formájáról, segít megőrizni mind a testi, mind a szellemi frissességet. Jógaóráinkon mindig az adott csapat igényeinek megfelelő foglalkozásokat tartunk, főként a gerinc, vagy a hatha jóga elemeivel, gyakorlataival.

Szezonzáró síelés Olaszországban!

Szezonzáró síelés Olaszországban!

Szezonzáró síelés Olaszországban!

Szezonzáró síelés a napsütötte olasz síparadicsomban, Cortina d’Ampezzoban, izgalmas programokkal, borgasztronómiai estekkel és az egyik neves hazai pincészet legjobb boraival.

SZICÍLIA, Palermo- Etna-Taormina-Cefalu

SZICÍLIA, Palermo- Etna-Taormina-Cefalu

SZICÍLIA, Palermo- Etna-Taormina-Cefalu
A Duals Társkereső és a Rekord Tours Kft. szervezésében

Program:

1.    nap: 
Elutazás Palermoba, tervezett érkezés a délutáni órákban. Landolás után a közeli tengerparti városba, Cefaluba megyünk, ahol a szállásunk lesz 5 napig. Bejelentkezést követően ismerkedés egymással és a helyszínnel. Az első vacsoránkat a szállodában fogyasztjuk el. 

2.    nap: 
Egy hosszú nap előtt állunk, ugyanis elutazunk az Etna-vulkánhoz, hogy megcsodáljuk azt közelről. Az Etna Európa legmagasabb működő vulkánja, 3329 méter magas, és cseppet sem egyszerű a meghódítása. A csúcsot két irányból közelíthetjük meg. Időjárástól függ, hogy meddig tudunk felmenni. Délután folytatjuk utunkat Taorminába, Szicília legromantikusabb városába. Vacsora Cefaluban. 

3.    nap: 
Délelőtt gyalogosan fedezzük fel Cefalut, mely egy bájos tengerparti város, tele képeslapra illő részletekkel. Amellett, hogy itt található Szicília legszebb strandja, a város tele van arab-normann építészeti remekművekkel. Délután egy tipikus szicíliai borkóstolón veszünk részt. Vacsora Cefaluban.

4.    nap: 
Ismét izgalmas és mozgalmas nap elé nézünk, ugyanis Palermóba utazunk. Megérkezéskor az utazók első benyomása a kultúrák kavalkádja lehet, hiszen kevés olyan európai város van, ahol keveredik a dél-európai és észak-afrikai kultúra az építészetben és a helyiek mentalitásában. Pár órát szánunk erre az izgalmas városra, majd tovább utazunk Monreale-ba, ahol megnézzük a katedrálist, mely csodálatos arany mozaikot rejt. 

5.    nap: 
Délelőtt szabadprogram, pihenési lehetőség. Délben búcsúebéd, majd transzfer a repülőtérre és hazautazás. 

Találd meg az Igazit! – Önismereti workshop

Találd meg az Igazit! – Önismereti workshop

Találd meg az Igazit! – Önismereti workshop, hogy boldog kapcsolatban élhess!

Ugyanazokat a köröket futod, ha társkeresésről van szó?
– Szinte sohasem azt vonzod be, aki valóban a megfelelő lenne?
– Azt gondolod, hogy baj van Veled, ha így elkerül a szerelem?
– A kudarcoktól már úgy érzed, nem vagy elég jó?
– Már azt sem tudod, hogy milyen az Igaz szerelem?
– Úgy érzed mindenki megtalálta a párját, csak Te maradtál egyedül az egész világon?

A párválasztásnál és a szerelemben a tomboló hormonjainkon kívül a tudattalan vezet bennünket. A tudattalan teremti meg a párválasztási mintákat. Ezért nem értjük, hogy sokszor miért vagyunk ott ismét, ahol a part szakad…. Miért kerülünk ugyanabba helyzetbe, újra és újra….
Ezen a workshopon azon leszünk, hogy megértsd, mi és miért történik a szerelmi életedben, mi a párkapcsolati mintád és megnézzük azt is, hogy miért vágyunk oly nagyon a szerelemre és az Igazira!

Igazán meghitt, barátságos és szeretetteljes napra hívunk!
Kerülj közelebb a szerelemhez!

Ha jelentkezel:

– Felismered az eddigi szerelmi mintáidat. Hogy ne ismételd őket tovább és túllépj rajtuk.
– Kapcsolódsz a vágyaidhoz.Megtanulod felismerni és megfogalmazni azt, amire oly nagyon vágysz.

– Megtanulod, hogy hogyan kell szerelmet teremteni a vágyaidból! És nem elvárásokból.
– Búcsút mondasz a check-listednek, az igazi kapcsolatgyilkosnak!

– Megtanulod szeretni önmagad és mindenki mást. Ez a legnagyobb ajándék.
Szerelmi mágnessé válsz! A vágyadban élsz és igazi szerelmi mágnessé válsz

Ez a nap arról szól, hogy Te is az Igazivá válj, valaki más számára, legfőképp önmagad számára! 

Bővebb információért küldd el adataid, hamarosan válaszolunk!

Elengedlek, boldog leszek és szabad!

Elengedlek, boldog leszek és szabad!

Elengedlek, boldog leszek és szabad!
Egész napos workshop a tudatos elválás jegyében

Amikor megtaláljuk életünk szerelmét és fogadjuk, hogy kitartunk jóban-rosszban egymás mellett, eszünkbe sem jut, hogy a legédesebb történet, amit valaha átéltünk, mégsem boldog véggel és beteljesedéssel kecsegtet majd. Legvadabb fantáziánkban sem gondolnánk, hogy a mi történetünk nélkülözni fogja a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” típusú romantikus befejezést.

Pedig a házasságok, a párkapcsolatok jelentős része szakítással végződik, a válás, mint olyan, ma már kultúránk „természetes” részét képezi.  Természetes, de nem a helyén kezelt részét, hiszen mondjuk ki: ma a válás, a szakítás a társadalmi közfelfogásban KUDARC!    ..

…Miközben lehetne

– életünk, egy fontos, pozitív értelemben vett, sorsfordító tapasztalata

Vagy

– egy nagyszerű lehetőség arra, hogy újfajta minőségként kezeljük volt párunkkal való kapcsolatunkat.

Ismerd meg a békés és szeretetteljes elválás módszerét, jelentkezz ITT, várunk szeretettel!

Társkereső tagság nélkül elérhető program!

Azt gondolhatnánk, hogy többségében nők nyitottabbak és fogékonyabbak az önismereti fejlődésre, a lélek dolgainak megfejtésére.  Elengedés workshopunk erre a feltételezésre a tökéletes ellenpélda! Az eddigi tréningekre szép számmal érkeztek férfiak is, sőt, volt olyan alkalom, amikor ők voltak többen! Merthogy a férfiak is szenvednek az elválástól, a hiánytól, a kudarctól, csak másként élik meg mindezt. Éppen ezért hangsúlyozzuk, nem női programról van szó, férfiaknak is hasznos, erőt adó, utat mutató és reményt keltő lehet, ha velünk töltenek egy napot az elengedés workshop keretében!

Karib-tengeri vitorlázás

Karib-tengeri vitorlázás

Karib-tengeri vitorlázás

Élmény minden szinten! Egy különleges program a vitorlázás szerelmeseinek! Ha otthonosan mozogsz vitorlás berkekben, pontosan tudhatod, hogy kevés szebb helyszín akad a sport élvezetére, mint a Karib-tenger páratlanul szép szigetvilága. Ha viszont még kezdő vagy, netán most először szállnál ilyen módon hajóra, egyben biztos lehetsz: ez még csak a kezdet, mert az élmény örökre elkötelez!

Új évi főzőparty!

Új évi főzőparty!

Új Évi Főzőparty!

Hamisítatlan Beerganika vacsora: főzz magyar kisüzemi sörökkel!

Vajon mi sül ki abból – szó szerint!!! –  amikor egymásnak eddig ismeretlen nők és férfiak egy csapatként, tudásuk legjavát adva egy előre meghatározott menüsort kell, hogy kreáljanak?… 

Vadonatúj, izgalmas, játékos program azoknak, akik igényes egyedülállók körében szeretnének hódolni a kulináris élvezeteknek!

Mindannyian tudjuk, hogy a férfiak és a nők egészen másként működnek. Igen, a konyhában is! A közhiedelem szerint a férfiak leginkább szenvedéllyel, ráérzéssel főznek, hatalmas rumlit hagyva maguk után, a gyengébbik nem viszont pontosan, precízen, megfontoltan, de persze a kreativitást sem mellőzve. Szerinted igaz lehet ez? Hát mi most utána járunk, Te is tarts velünk!

Főzőestünkön a jelentkezők csapatokat alkotnak és egy előre megadott ételsort készítenek el, melyet a végén pontozunk, értékelünk, és persze győztest is hirdetünk!

A főzésre alkalmas, stílusos helyszínt, az eszközöket és az alapanyagokat mi biztosítjuk, Te pedig hozd magaddal vidámságod, nyitottságod, lelkes hozzáállásod és persze különleges egyéniséged, melyet bele is főzhetsz majd az ételekbe.

Az elkészült műveket aztán természetesen el is fogyasztjuk, közben finom borokat kóstolunk, kellemes zenét hallgatunk, kiadósat társalgunk!

Bár a menüsor, melyet versenyfeladatként összeállítottunk nem lesz kifejezetten hétköznapi – tehát nem pirítóst, rántottát, vagy paprikás krumplit fogsz készíteni – ne aggódj, ehhez a programhoz mégsem kell profi szakácsnak lenned! A cél elsősorban az, hogy egy felejthetetlen, bolondos estét töltsünk együtt kiváló társaságban, szuper hangulattal. 

Na jó, persze nem árt, ha az elkészült ételek ehetőek lesznek, de annak érdekében, hogy mindenképpen így legyen, házigazdáink, a Borganika Studio munkatársai segítenek majd instrukciókkal, ötletekkel, tanácsokkal.

Ugye máris kedvet kaptál, hogy részt vegyél ezen a különleges Főzőparty-n?

Ha igen, küldd el jelentkezésed, s elmondjuk a részleteket! 

Várunk szeretettel!

Együttműködő partnerünk:
BORGANIKA STUDIO
www.borganika.hu

Mennyi önbizalom kell egy hozzánk illő társ megtalálásához?

Mennyi önbizalom kell egy hozzánk illő társ megtalálásához?

A válasz: pont annyi, hogy időben nyissunk, amikor szembejön a lehetőség, és időben ki tudjunk lépni, amikor valami nem használ már nekünk. A megfelelő mennyiségű önbizalom, tehát nem egy statikus állapot megtalálása, sokkal inkább a rugalmasság és a pontos önreflexió képességének folyamatos erősítése.

Önbizalom kell valaminek az elkezdéséhez és a lezárásához is. A kezdetnél az önbizalom adja meg a kellő löketet ahhoz, hogy merjünk nyitni, merjünk kíváncsinak lenni, merjünk kísérletezni, belemenni ismeretlen helyzetekbe, merjünk változtatni azon, ami eddig volt, miközben továbbra is stabilan állunk a lábunkon. A lezárásnál pedig az önbizalom adja meg az erőt ahhoz, hogy valamiről meg tudjuk tisztán állapítani, hogy már nem a fejlődésünkhöz és jólétünkhöz járul hozzá, hanem inkább hátráltat, megfoszt valamitől, korlátoz.

TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – KÖNYVÜNKBEN MÉG TÖBBET OLVASHATSZ A TÉMÁBAN!

A bizalom egyik fő komponense az, ha valakire számítani lehet. Akkor bízunk meg valakiben, ha tudjuk, hogy amit mond az úgy lesz, ha feleslegesen nem rabolja az időnket (pontosan érkezik a megbeszélt időpontokra, vagy időben szól a késéséről), ha érezzük, hogy fontosak vagyunk neki, ha figyel ránk és meghallja, amit mondunk neki, ha figyelembe tudja venni a mi szempontjainkat is, nem csak a sajátjait, és a közös jóra törekszik. Azt, hogy mitől bízunk meg a másikban viszonylag könnyen meg tudjuk válaszolni, úgy ahogy arra is nagyon érzékenyek vagyunk, amikor valaki elárulja a bizalmunkat. De hogy jön mindehhez az önbizalom? Úgy, hogy pontosan ugyanezek a szempontok érvényesek a önmagunkkal tanúsított bánásmódra is.

Mitől lesz önbizalmunk?
Akkor lesz ön-bizalmunk, ha meg tudunk bízni magunkban, ha betartjuk a saját magunknak adott ígéreteket, időpontokat és elköteleződéseket, ha érezzük, hogy fontosak vagyunk magunknak, ha megadjuk magunknak, amire szükségünk van.

Amikor ezeket elmulasztjuk, olyankor megtörik a bizalmunk saját magunkban és csökken az ön-bizalmunk.

Van egy rész bennünk, aki pontosan tudja, mi a jó nekünk, és ez a rész éberen figyel minden olyan szituációban, amikor szem elől veszítjük a saját érdekeinket, a saját jólétünket, a saját biztonságunkat. Ennek a figyelése igazi mestermű, mivel életünk szinte minden helyzetében egyensúlyoznunk kell több érdek között. Ha például a túlórákért nem fizetnek meg minket méltányosan, vagy túl sok feladatot cipelünk magunkon, amit csak a túlórákkal lehetséges megoldani, mikor mondunk erre stopot, ha egyébként a megélhetésünk függ ettől? Egyszerre teszünk ebben az esetben jót magunkkal azáltal, hogy a munkánk megtartására törekszünk, de ugyanakkor aránytalanul nagy terhet vállalunk és sosem lehet tudni, mikor érünk haza. Megígértük magunknak, hogy a következő hétvége már tényleg szabad lesz, majd egy új projekt keresztülhúzza ezt. Ha elvállaljuk, nem tartjuk be a magunknak tett ígéretet. Mennyire sérül ebben az esetben az ön-bizalom?

Ugyanez érvényes a kapcsolatokra is, amik egyszerre tudják kielégíteni a biztonságra, együttlétre és gondoskodásra való vágyunkat, és mérgezni minket a bennük történő igazságtalanságokkal.

A legtöbb esetben nem mások okozzák a sebeket a lelkünkön, hanem mi magunk.
Ott ahol az ön-bizalmunk sérült, szabad prédává válunk mások számára, az ahogy mi bánunk magunkkal minta a többiek számára, hogy miként bánhatnak velünk, az ahogy mi nem tiszteljük magunkat, engedélyt ad a többieknek is, hogy hasonló módon ne tiszteljenek ők sem. Van egy nagyon egyszerű módja, miként tudunk gyorsan visszakapcsolódni ahhoz a bánásmódhoz, amit szerintünk érdemelnénk.

Vegyük elő egy gyerekkori fotónkat, és nézzünk bele saját szemünkbe. Hogyan szólnánk ehhez a gyerekhez, milyen élethelyzetet teremtenénk neki, engednénk, hogy aránytalanul nagy terhek háruljanak rá, benne hagynánk őt egy méltatlan helyzetben, bezárnánk az otthonunk négy fala közé, vagy kivinnénk őt szórakozni?

Az ön-bizalom helyreállítása és erősítése nem egyszerű feladat, de megéri a fáradtságot. Amikor meg tudunk bízni saját magunkban, olyan emberekre fogunk találni a külvilágban is, akikben szintén meg lehet bízni, vagy rögtön kiszúrjuk azokat, akikben nem.

ISMERD MEG A DUALS TÁRSKERESŐ KLUBOT! KÉRJ IDŐPONTOT SZEMÉLYES KONZULTÁCIÓRA!

Új kapcsolat tiszta lappal – De hogyan?

Új kapcsolat tiszta lappal – De hogyan?

 

Ma már egész sokat olvashatunk arról, hogy elengedés nélkül nincs újrakezdés, egy előző kapcsolat lezárása nélkül nem tud kibontakozni az új, mégis nagyon sokszor pont az ellenkezőjével próbálkozunk. Megtartjuk a régit, ami talán már nem szolgál minket, vagy egyenesen hátráltat, de kellő biztonságot nyújt ahhoz, hogy valami újban legalább el tudjunk kezdeni gondolkodni.. Hogy van ez tehát a lezárással és újrakezdéssel?

EGY KÖNYV ELENGEDÉSRŐL, ÚJRAKEZDÉSRŐL, TÁRSKERESÉSRŐL, SZERELEMRŐL – TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – RENDELD MEG, AJÁNDÉKOZD KARÁCSONYRA!

Van az elmélet és van az élet. Valóban ideális, ha a régi kapcsolatot, házasságot, elköteleződést képesek vagyunk lezárni, amennyiben tovább szeretnénk mozdulni egy új pár, új kapcsolat irányába. Nem csak valaki halála esetén jelentkezik a gyász, ugyanúgy megjelenik szakításkor, váláskor, egy pozitív időszak lecsengése után. A gyász fázisai a tagadás, a düh, az alkudozás, a szomorúság és a belenyugvás. Tankönyv szerint ezek ilyen sorrendben következnek egymás után, a bensőnk azonban ennél sokkal változatosabb. Lehet, hogy az első reakciónk a düh, majd belenyugszunk a helyzetbe, aztán elkezdjük tagadni a kialakult helyzetet, alkudozunk, dühösek leszünk, megint belenyugszunk és tetszés szerint futhatunk még néhány kört ezekkel.

Néha egy viszonylag rövid kapcsolat lezárása is okozhat nagy törést, mert talán addig “tartottuk magunkat”, na de ez már az utolsó csepp a pohárban! Az is megtörténhet, hogy a friss szakítás kapcsán újraaktivizálódnak régi, nem elgyászolt kapcsolatok, talán visszaemlékezünk az első nagy szerelmünkre, ami különösen fájdalmas volt, vagy egy korábbi kapcsolatra, ahol hasonló módon maradtunk magunkra. Azokat a fájdalmas tapasztalásokat, amikhez abban az adott szituációban nem volt elég erőforrásunk a feldolgozáshoz, vagy nem kaptunk ehhez segítséget kívülről elraktározunk egy “titkos helyre” önmagunkban, hogy ne zavarja a mindennapjainkat, hogy tovább tudjunk lépni és újból felkelni az ágyból, hogy ismét lelkesedni tudjunk. Amikor viszont újból hasonló helyzetbe kerülünk, a lelkünk előhozza a titkos helyről ezt a régi sztorit is, bízva abban, hogy most végre sikerül feldolgozni és lezárni.

Ami igazán fontos volt az életünkben, vagy aki igazán megérintette a bensőnket, azon nem tesszük magunkat túl. Soha. Örökre a részünk marad, ugyanis formálódtunk és változtunk általa, része volt a mindennapjainknak, a boldog és boldogtalan pillanatainknak is.

Az emlékek talán kifakulnak, de nem tűnnek el. Akkor leszünk igazán bajban, ha ezt nem tudjuk elfogadni és erőnek erejével úgy akarunk tenni, mintha soha sem történt volna meg. A nem lefutott gyászra olyan mondatok utalnak, mint például “Már túl vagyok rajta teljesen. Elfelejtettem, nem gondolok rá többé.” Sokkal egészségesebb feldolgozásra utal a “Még fáj, néha gondolok rá, de már jobb… Mindig részem marad, de most már tudok új emberek felé is fordulni.” Ebben az esetben nem tagadjuk le a múltat, sem azt a személyt, aki már aktívan nem része az életünknek, nem akarjuk elvenni a helyét a bensőnkben, hanem megadjuk neki a tiszteletet azért, hogy életünk része volt, miközben megengedjük azt is, hogy új tapasztalatokkal gazdagodjunk.

Soha sem indulunk bele egy új kapcsolatba teljesen tiszta lappal. Hozzuk magunkkal életünk előző tapasztalatait, az azokból levont tanulságokat, a teljesen lefuttatott és a félben maradt gyászfolyamatokat is. Megtörténik, hogy számtalan elvarratlan szállal indulunk neki az új kapcsolódásnak, aktív fájdalmakkal, nehezteléssel, sértődöttséggel, szomorúsággal. Nem ideális, de néha ilyen döntéseket is hozunk, mert egyszerűen ez a maximum, amire akkor képesek vagyunk, és mert talán nagyon kell a lelkünknek, hogy ismét érezzük valaki szeretetét, hogy valaki kitöltse az üresen tátongó helyet, hogy ismét emberi meleg töltse meg az életünket. Ebben az esetben segíthet az éberség arra, hogy milyen elvárásokkal léptünk bele a kapcsolatba, és hogy milyen mértékben akarjuk a másik személytől, hogy valamit/valakit helyettesítsen az életünkben.

Az élet nem tökéletes, mi sem vagyunk azok, nem mindig lépünk az új kapcsolatokba úgy, hogy sikerült lezárnunk és elgyászolnunk a múltat. Ha ezt észrevesszük, sosincs késő belső munkát fektetni abba, hogy szívünkbe zárjuk mindazt, ami elmúlt, még akkor is, ha már jelen van az új. Megtörténhet, hogy pont az új kapcsolatban felbukkanó “döccenések” figyelmeztetnek arra, hogy cipelünk valamit a múltból, amit nem zártunk le.

TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – EGY KÖNYV AZ ELENGEDÉSRŐL IS – ÉS MÉG SOK MINDEN MÁSRÓL. RENDELD MEG – AJÁNDÉKOZD KARÁCSONYRA!

Párválasztási listák – Vajon segítenek a szerelemre találásban?

Párválasztási listák – Vajon segítenek a szerelemre találásban?

 

Elgondolkodtató kérdés, mi alapján születnek a másik nem iránti preferenciáink. Az első párkapcsolatainknak, tini szerelmeknek, első plátói fellángolásoknak talán még nem úgy indultunk neki, hogy kitaláltuk volna, milyen belső tulajdonságokra vagy külső megjelenésre vágyunk. Ha volt is ilyen lista bennünk, az valószínűleg egy tudattalan lista volt, nem pedig szépen pontokba rendezett elképzelés. Az a fiú/lány az általános iskolából egyszerűen csak tetszett és halálosan szerelmesek voltunk. Aztán ahogy múlt az idő, több mindent megtapasztalunk, elkezdünk egyre tudatosabbak lenni a preferenciáinkra, egyre többször választottunk valakit azok alapján, vagy utasítunk el csípőből olyat, aki nem felelt meg nekik.

A társkereső szolgáltatások még specifikáltabb lehetőséget nyújtanak arra, hogy teljesen tisztán megfogalmazzuk, mi az, ami oké számunkra és elfogadható és kicsodák azok, akikre egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak.

Mi alapján fogalmazzuk meg ezeket a kritériumokat? A tudatos része az, amikor múltbéli pozitív és negatív tapasztalások alapján döntjük el ezeket, a nem tudatos része pedig mindaz, ami a genetikánkban rejlik és amit “az árnyékban” tartunk. Az árnyék azt jelenti, hogy másban sem tudjuk elfogadni azt, amivel önmagunkban is hadakozunk.

Egy férfi nagyon ritkán (vagy szinte soha) nem fogalmazna meg olyan kritériumot, hogy a nő legyen magasabb nála, több kiló, sikeresebb és gazdagabb a karrierjében, és legyen egy sportosabb autója, mint a férfinak. Sokkal inkább azt fogalmazza meg, hogy a nő legyen valamivel alacsonyabb nála, kevesebb kiló, sikeres és önellátó, de azért a férfi gondoskodhasson is róla. Egy nő pedig valószínűleg nem fogalmazna meg olyasmit a keresési kritériumokban, hogy a férfi legyen alacsonyabb nála, túlsúlyos, függni akarjon a nőtől anyagilag, vagy legyen “gyenge”. Ehelyett a náluk magasabb férfit keresik, sportosat, minden szempontból erőset és biztonságot nyújtót.

Ezek durva sztereotípiák és az egyéni kritériumok eltérhetnek ettől, de nagy vonalakban igaz, hogy olyasmit keresünk, amiben vagy önmagunk nem bővelkedünk, vagy jó tapasztalatunk volt vele a múltban és ezért keressük ugyanazt valaki másban, vagy pedig nagyon rossz tapasztalatunk volt “az ilyenekkel” és ezért elkerüljük.

Vágyhat egy nő a machó helyett inkább mackóra is, ha például az ő életében valaha jelen lévő mackó típusú férfiak szerették őt és jó volt velük lenni. Ilyenkor ebből pozitív referencia lesz, de ugyanúgy kialakulhat az ellentétes preferencia is. A csapda ebben az, amikor már a fától nem látjuk az erdőt, amikor egy külső testi jegy vagy belső tulajdonság annyira emlékeztet valaki vagy valami másra, hogy már meg sem látjuk az embert mögötte, akinek semmi köze a mi múltbéli tapasztalatainkhoz.

A preferenciáink tükrözhetik a “két dudás egy csárdában” esetét is, ami paradox módon mindkét irányba igaz.
Vagy olyasvalakit választunk, aki komplementer hozzánk – ha beszédesek vagyunk, akkor talán inkább csendes társra vágyunk, aki kitartóan hallgatni fog minket, ha impulzívak vagyunk, akkor szelídebb társra vágyhatunk, aki majd alkalmazkodik az impulzivitásunkhoz, ha úszunk a pénzben, akkor vágyhatunk olyanra, akit elhalmozhatunk ezzel. De ugyanez igaz fordítva is, amikor pont azokra a tulajdonságokra vágyunk a másikban, mint amilyenekkel mi is rendelkezünk, hiszen ezek ismerősek számunkra, ezekbe könnyű megbízni és beléjük pihenni.

Az, hogy meg tudjuk fogalmazni a preferenciáinkat, akár tudatos döntésekből származnak, akár a tudatalattink rejtett zugaiból sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy az, aki ezeknek pontosan megfelel, záloga lesz a boldogságunknak.

Megeshet ugyanis, hogy a túl szigorú kritériumrendszer miatt kiesnek azok, akikkel pedig működne a kapcsolat. Talán ezen elv miatt is tudott régen jól működni a megrendezett házasságok egy része, ahol az ifjú párnak nem volt beleszólása a jövendőbelije kiválasztásába. Ilyenkor egy nem bevonódott külső szemlélő döntötte el a házasságot, akit nem befolyásoltak az ifjú pár “személyes preferenciái”. Ez szélsőséges példája az összeboronálásnak, vagy a vak randizásnak, viszont kiküszöböli az esetleges vakfoltokat.

Tudni, hogy mivel, vagy kivel biztosan nem tudnánk együtt élni hasznos dolog. Ezek közül a kritériumok közül sok valóban megalapozott és megkönnyíti a keresést. Van viszont néhány, ami pont keresztbe tesz a boldogságunknak. A kettő megkülönböztetését csakis önmegfigyeléssel lehet kiküszöbölni.

Például érdekes felfedező túra lehet szemügyre venni azoknak az embereknek a tulajdonságait, akikkel biztosan nem akarnánk együtt élni, vagy akik valami miatt taszítanak. Mi az, ami pontosan taszít minket? Esetleg ez valami olyasmi, amire rá sem akarunk nézni a saját életünkben? Mi van akkor, ha nőként a preferenciánk barna hajú férfiak? Milyen ránézni a szőkékre? Csak egy pillanatra, csak megadni az esélyét annak, hogy lássuk őket is. Mi van, ha férfiként az a meggyőződés, hogy a nő 170 cm-nél kezdődik? Mi lenne ránézni csak egy pillanatra a 168 cm magas nőkre?

Ahogy mondani szokták, a csoda mindig a komfort zónán túl vár ránk. Az ideális társkeresésre is igaz ez.

Duals Társkereső – Ismerd meg a klasszikus társkeresést! Számodra talán éppen ez lesz az ideális!
Tartós párkapcsolat – Időben mit jelent ez ma?

Tartós párkapcsolat – Időben mit jelent ez ma?

 

Valószínűleg az emberek többsége úgy képzeli, hogy a valóban tartós kapcsolat a sírig tart. Ezután rengeteg fájdalom tud születni abból a tapasztalásból, ha a sírig szánt kapcsolat elromlik, megszakad, átalakul, nem várt szereplők érkeznek a képbe, és a másik fél elveszítésével korábban kell szembesülni, mint ahogy arra számítottunk. Ez annál jobban fáj, minél hosszabb ideig tartott a kapcsolat, bármilyen is volt.

Az is lehetséges, hogy valakinek sorozatosan omlanak össze a tartósnak szánt kapcsolatai, és nem sikerül bennük eljutni a házasságig, közös otthon teremtésig vagy a gyermek vállalásig. Rejtélyes módon olyan párokat sikerül kifognunk, akik nem akarnak vállalni gyereket, vagy már túl vannak az életük ezen szakaszán, mi meg pont gyerekvállalási vágyban égünk. Olyanok érkeznek, akiknek érett felnőtt koruk ellenére nem sikerült kialakítani teljes mértékben az ön-eltartást, így ez rendre a partnerre hárul. Esetleg a másik fél nem akar elköteleződni a modern kor szellemének értelmében, pedig mi pont elköteleződésre vágynánk vagy éppen fordítva alakul, hogy olyanokat találunk, akik “meg akarnak kötözni” minket, mikor mi szabadságra vágyunk. Ezek a diszharmóniát teremtő jelenségek meggátolják, hogy kialakulhasson a tartós és hosszútávú kapcsolat.

Van olyan is, amikor valaki tudatosan dönt amellett, hogy nem keres és nem is akar tartós kapcsolatot.
 Ennek nagyon sokféle oka lehet, mint például a kiábrándultság, a szabadságvágy, olyan munka vagy egyéb elfoglaltságok, amik ezt nem teszik lehetővé, olyan személyiségvonások, amik a tartós kapcsolat kialakulását gátolják, vagy esetleg hozott minta a szülőktől, akiknek szintén nem sikerült tartós kapcsolatban élni.

Ezen kívül számos más ok is lehet a háttérben, viszont bármi is a narratíva, ami a tartós és hosszútávú kapcsolat kialakítása ellen szól, az emberek többsége mégis vágyik rá. A tartós kapcsolat biztonságot és stabilitást ad, ami az egyik alapvető emberi szükséglet. De mi van, ha pont ez a biztonság vágy okozza azt, hogy a kapcsolatok nem lesznek tartósak?

Ez abban az esetben lehet igaz, ha ért minket az életünkben egy nagyon fájdalmas tapasztalás a szeretett (és biztosnak hitt) ember elveszítése kapcsán. Lehet, hogy a házastársunk, élettársunk, rokonlelkünk vagy a nagy szerelmünk elveszítése volt, de az is lehet, hogy szülő vagy egyéb fontos kapcsolat mentén éltük ezt meg. Bármilyen okból történt, abban a pillanatban összetört bennünk az a kép, hogy léteznek valóban tartós kapcsolatok, hiszen szembesültünk földi létünk elkerülhetetlen törvényszerűségeivel. Bármekkora kontrollt szeretnénk gyakorolni életünk felett, rá kell jönnünk, hogy az abszolút bizonyosság nem létezik és mindig jöhetnek váratlan események. Ezek után már csak az a kérdés, hogy ezt hogyan dolgozzuk fel, ami jelentős mértékben befolyásolni fogja, hogy miként alakítjuk kapcsolatainkat.

Ha a jövőbeli terveinkben szerepel az, hogy szeretnénk tartós és biztonságos kapcsolatba kerülni, akkor törvényszerűen muszáj tudatosítanunk, hogy az a bizonyos jövőbeli valaki, akivel ez kialakulhatna nagyon fontos lesz számunkra. Itt kezd el “beleharapni a kígyó a saját farkába”, ugyanis belekerülünk abba az ördögi körbe, hogy az elveszítéstől való félelem miatt nem engedünk be igazából az életünkbe olyan embert, vagy ha be is engedjük őt, nem engedjük közel magunkhoz, akinek elveszítése potenciálisan ugyanolyan fájdalmas lenne, mint amit már egyszer megéltünk. Így marad az állandó vágyakozás a tartós és biztonságos társra, akinek igazából nincs helye az életünkben. Inkább fájdalmasan vágyakozunk, mint hogy megéljük a valós fájdalmat, ha esetleg ismét el kell veszítenünk valakit. A ló túloldala az is, amikor úgy gondoljuk, hogy “úgyis mindegy”, nem lehet ezen a földön megbízni senkiben és semmiben, egyedül önmagunkban és ezért állandóan csak felszínesen kapcsolódunk, vagy elkerüljük a kapcsolódásokat.

Az arany középút megtalálása a kulcs. Visszahozni a biztonság érzetét saját magunk központjába, ahelyett, hogy állandóan kívül, vagy a társunkban vagy a tartós kapcsolatban keresnénk, miközben meg tudjuk élni azt is, hogy megnyílunk a kapcsolódás felé és beleengedjük magunkat, megengedve, hogy tartson ameddig tartani tud.

Nem ragaszkodni túlzottan, de nem is hagyni túl lazán a szálakat, nem megkötözni szorosan, de mégis tudtára adni, hogy fontos, nem elvárni tőle a lehetetlent, mégis állandóan törekedni a vágyaink beteljesítésére. Nem egyszerű ezt megvalósítani és sok figyelmet igényel, de megéri a befektetett munkát.
Ismerj meg bennünket! Jelentkezz ingyenes konzultációnkra! Duals Társkereső!
Karácsonyt váró ünnepi party

Karácsonyt váró ünnepi party

2018. december 14.
Karácsony váró ünnepi party!

Gyere és tarts velünk egy igazán vidám hangulatú, meghitt, stílusos, Karácsony előtti ünnepi party-n! Szokásos évzáró rendezvényünket exkluzív helyszínen, finom falatok és italok társaságában, kellemes beszélgetésekkel, ismerkedéssel, tánccal körítve szervezzük CSAK szingliknek!

Ünnepi hangulat, igényes környezet, kiváló társaság, zene, bor és tánc vár Rád, valamint ismerkedési lehetőség, minden mennyiségben!

Érkezéskor egy pohár welcome itallal várunk, majd, hogy még jobban megalapozzuk a hangulatot, játékkal kezdünk, közben finom fingerfoodokat fogyasztunk, végül jöhet a tánc és a kötetlen ismerkedés!

 

Ha szeretnél részt venni a programon, jelentkezz!

Az igazi keresése és megtalálása – Nem tündérmese!

Az igazi keresése és megtalálása – Nem tündérmese!

​Gondolhatnánk, hogy az Igazi vagy a nagy Ő keresése és megtalálása gyerek mesékben előforduló jelenség, vagy a tini magazinok hálás témája, mégis sok érett felnőtt is ugyanebben a keresésben van nyíltan, kevésbé nyíltan, vagy teljesen tudattalanul. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy számos hír sztárokról, hírességekről ezt a témát járja körül, hogy vajon az illető megtalálta-e az Igazit, vagy éppen szakított vele. Női magazinok, blogok és könyvek is bővelkednek az erre a témára írt meglátásokkal és jó tanácsokkal.

Az Igazi keresése olyan, mint a Szent Grál keresése.
Mítoszok, titkos térképek, legendák, dédapáról unokára hagyományozott történetek próbálják bizonyítani, hogy létezik, néhány bátor felfedező esküszik rá, hogy megtalálta, sokan kiábrándultságban már rég feladták a keresést, és vannak olyanok is, akik arra esküsznek, hogy mindez csak mese és balga, aki egyáltalán a keresésére indul. Lehet, hogy pont ez a bizonytalanság, a búvópatakként jelenlévő örök remény, és a kilátásba helyezett nagy boldogság teszi ennyire érdekessé az Igazi keresését. De vajon mi az, ami hihető ebből a “meséből” és mi az, amit rendre félreértelmezünk?

A mesékben a királylányok és a szorgalmas parasztlányok, valamint a bátor hercegfiúk és az okos szegény fiúk is mindig elnyerik jutalmukat, ami általában a nagy gazdagság és a tökéletes pár formájában érkezik. Mi más kellhet az örök boldogsághoz?

A mesék és a romantikus történetek itt ezen a ponton véget is érnek, mert minden megtörtént, amire valaki vágyhat. Körülbelül így szoktuk elképzelni ezt a való életben is. Ha megérkezne a tökéletes pár, akivel végre boldogságban, békében, egymás támogatásában és inspirálásában lehetne élni, akkor minden értelmet nyerne és kiteljesedne. Ott csúszik hiba a rendszerbe, hogy nem jól azonosítjuk be magunkat, hogy vajon a mese melyik pontján tartózkodunk éppen az életünkben – a keresés elején, a közepén, vagy a célvonal előtt.Ez a sikeres beazonosítás pedig sok értékes felismerést hozhat magával.

A történetek, akár mesék, akár regények vagy filmek formájában öltenek formát, nem véletlenül kísérik az emberiség létezését, ugyanis rövidített, amolyan összesűrített formában akár egy egész emberi életet képesek magukba foglalni. Minden történet alapja a hős útja, vagy utazása, amit ha sikeresen bejár, végül elnyeri jutalmát, valamint a kihívás, amivel mindeközben szembe kell néznie és valahogy megoldania. Az is fontos momentum, hogy a történet elején a hős nem rendelkezik a szükséges eszközökkel, tudással, vagyonnal, vagy akár jellemvonásokkal, hogy sikeresen megoldja a feladatot. Ezeket az út során, különböző találkozások által kapja meg, sajátítja el, vagy az őt kísérő segítők adják oda neki. A hős tehát a történet elején felkészületlen, az útja által válik felkészültté a találkozásra az Igazival.

Ez hasonlít arra a találós kérdésre, hogy vajon melyik esetben vár ránk biztos halál? Ha felmászunk a Mount Everestre, kitéve magunkat az összes lehetséges veszélynek, ami út közben szembe jöhet vagy akkor ha beültetnek minket egy repülőbe és kitesznek a csúcson?
A válasz meglepő módon az, hogy akkor, ha letesznek minket a csúcson. Igaz, hogy az út felfelé számos veszélyt rejt magában, viszont azzal, hogy átmegyünk a kihívásokon elég erőssé válunk ahhoz, hogy kibírjuk azt a nyomást, ami a csúcson vár minket. Ha kitesznek egy repülőből, és nem saját erőből járjuk be az utat, akkor azonnal összeesünk, mert a szervezetünk nincs felkészülve arra, ami a célban vár minket.

Itt van tehát a kutya elásva. Vajon mi az elképzelésünk arról, hogy hol járunk az úton éppen most? Már kiálltuk az összes próbát, szembenéztünk a legnagyobb félelmeinkkel és sikeresen legyőztük őket, kifejlesztettük az összes szükséges tulajdonságunkat és erőnket és már csak arra várunk, hogy megérkezzen az Igazi?
Gyakran azt gondoljuk tévesen, hogy igen. Hiszen annyi mindenen átmentünk már az életben, annyi mindent megtanultunk, annyiszor megégettük magunkat és újból felálltunk, hogy már igazán megérdemelnénk. Az képzeljük, hogy már végig gyalogoltuk az egész túraútvonalat az alaptábortól egészen a Mount Everest csúcsáig. Miközben ha ez tényleg így lenne, ha tényleg ott volnánk, akkor mellettünk lenne a mi Igazink is. Hogy nincs ott mégsem? Akkor nagy valószínűséggel nem ott állunk, ahol gondoltuk, hogy állunk.

Az Igaziság legjobb próbája az, ha akár inspirálódva az internetről, akár saját magunk elképzeléseiből írunk egy listát arról, hogy milyen is a mi Igazink (ha még nincs ilyen). Az írás azért lényeges pontja ennek, mert a gondolatok a fejünkben gyakran nem pontosan körvonalazottak, hanem “kábék”. Fontos, hogy őszintén, egyetlen apróságot sem kihagyva, teljesen precízen megfogalmazva fogalmazzuk meg az Igazi összes lényeges tulajdonságát és ismérvét. Például: Az igazi látja az egész lényemet és elfogad teljesen olyannak, amilyen vagyok. Ápolt, jól kinéző, elegáns, sikeres, céltudatos, ismeri az értékeit, őszinte. Végtelenül szeret majd engem, tűzön-vízen át. Kiáll értem a nehéz helyzetekben és támogat. Megbecsüli, amit adok neki. Figyelmes és kedves. Gondoskodó.

Ezen a ponton jön a neheze. Fordítsuk vissza önmagunkra az összes felsorolt tulajdonságot. Vajon mi hogy vagyunk a vágyott testi adottságokkal, azzal, hogy lássuk a másik lényét és azt teljesen elfogadjuk, a kedvességgel, figyelmességgel, őszinteséggel? Megfelelünk a lista pontjainak?

Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, a szeretet akkor igazán szeretet, ha nem csak mi érezzük, hanem a másik is. Lehet a másik számára a gondoskodás azt jelenti, ha minden reggel hozunk neki egy pohár vizet az ágyba, számunkra pedig az, ha bevásárol. A bevásárlást semennyi ágyba hozott pohár víz nem fogja kiváltani, és fordítva sem.

Átjutni ezeken a pontokon, megküzdeni a saját tökéletlenségünkkel és azt megtanulni teljesen elfogadni és szeretni nem csak magunkban, hanem az Igaziban is (mert hát lehet, hogy Igazi, de tökéletes biztosan nem) a hős útja. Ezen az úton válunk szénből gyémánttá.

DUALS TÁRSKERESŐ – LEHET, HOGY ÉPP NÁLUNK TALÁLOD AZ IGAZIT! JELENTKEZZ EGY SZEMÉLYES KONZULTÁCIÓRA! >>>

Az elengedés bár fáj, de egyben utat is mutat, utat önmagadhoz!

Az elengedés bár fáj, de egyben utat is mutat, utat önmagadhoz!

Egy fájdalmas szakítás után úgy érezheted, egy ajtó bezárult mögötted. Talán Te magad zártad be azt az ajtót, mert rájöttél arra, hogy el kell, hogy engedd azt az embert, akit nagyon, de nagyon szeretsz. El kell, hogy engedd, mert nem egyformán gondolkodtok életről, jövőről, álmokról, szerelemről, egymásról és arról, hogy mit is jelent számotokra kettőtök találkozása.

Tulajdonképpen mindegy is, miért szakítottatok, ha a döntés megszületett, attól a pillanattól már csak a jövő a fontos. Annak a ténye, hogy miként tudsz tovább lépni, hogyan építed fel magad, a hited a csalódás után, amit a kapcsolat sikertelensége okozott Benned. A hangsúly ettől fogva az elengedésen kell, hogy legyen és annak a módján. El kell, hogy engedd, el kell, hogy engedjen, hogy mindketten esélyt kaphassatok egy boldogságot ígérő, új szerelem lehetőségére.

Az ajtó bezárult, de a felelősség a Tiéd a tekintetben, hogy miként éled meg a helyzetet. Hogyan menedzseled magadban az elválás, az elengedés folyamatát.

És itt, ezen a ponton van egy érdekesség. Minden sikertelen kapcsolat mögött húzódik valami, ami mindig is ott volt Benned. A Te részed, amivel hozzájárultál az események ilyenfajta alakulásához.

Mert hibáztatás ide, vagy oda, Te legalább olyan tevékenyen részt vettél abban, hogy kapcsolatotok zátonyra futott, mint egykori partnered. De az ő része, az övé. Az ő motivációival neki kell foglalkoznia, ezzel Te nem tudsz mihez kezdeni. Sokszor esünk abba a hibába, hogy ahelyett, hogy a saját részünket vizsgálnánk meg, de jó alaposan, inkább a másik gondolatait, érzéseit próbáljuk meg feltérképezni. Keressük a válaszokat, mi lehet a gond vele, milyen mértékben képtelen az elköteleződésre, miért tette, mondta azt, amit akkor, abban a pillanatban, majd máskor miért tűnt úgy, hogy éppen az ellenkezőjét gondolja.

Ha a kommunikáció működik köztetek, akkor persze jó, ha megbeszélitek, kibeszélitek ezeket a pontokat, de sajnos nem minden esetben van fogadó közeg erre. Nem minden szakítás szép, megnyugtató, szeretetteljes. Viszont ha nem tudtok kommunikálni, akkor is ott vagy Te magadnak. Te és a saját részed, amit igazán kibeszélhetsz, kielemezhetsz magaddal. És ez a legfontosabb.

Mert Te vagy életed történéseinek forrása, s mint ilyen a legtisztább válaszokat Te magad adhatod a kérdésekre, melyek annyira kétségbeejtően gyötörnek és elcsigáznak. Nem az a jó kérdés, hogy miért éreztette Veled, hogy szeret, miközben utóbb, a tettei, a közönye, az elfordulása és az elidegenedése egészen mást sugallt, hanem az, hogy Te miért voltál Vele. Miért maradtál egy helyzetben, melyről titkon érezted, hogy nem kielégítő számodra, hogy a férfi, vagy nő, akit annyira szeretsz, nem képes viszonozni az érzéseid, de meg sem akar bántani azzal, hogy ezt elmondja.

A kérdéseidért tehát és mindazon aggodalomért, ami a szívedet oly természetes módon gyötri az elválás folyamatában azt a bizonyos ajtót, melyről a legeslegelején beszéltem valójában tehát nem is bezárnod kell. Óriási tévedés ez. Éppen hogy ki kell nyitni, jó szélesre, tágasra, hogy kiömölhessen rajta minden.

Minden, ami Benned van és aminek szerepe volt abban, hogy a boldogság helyett, melyért megindultál vele a közös pillanatokban, csalódást, fájdalmat, sebeket szereztél magadnak.

Mi minden van a mögött az ajtó mögött?…. Gondolod, hogy csak a kapcsolatotok, az együtt megélt édes pillanatok fájó emléke?… Nem, nem igazán. Ott van az ajtó mögött minden egyes attitűd, mely azt támogatta, hogy fájó véget érjen a mese.

Legtöbbször azt gondoljuk, hogy az elengedés azt jelenti, hogy ésszel, racionális érvek mentén lezárjuk a múltat, de ennél bizony sokkal több van benne. Benne van az összes meg nem élt korábbi fájdalmad, a gyermekkorod tapasztalatai, a minták, melyek mentén alakítottad eddigi párkapcsolataidat, benne van minden egyes szerelmi kudarcod, amikor megsebeztek, s mindenféle látszat-védekezőmechanizmusokat gyártottál magadnak, remélve, hogy ezek később védelmet adnak majd – s mint a mellékelt ábra mutatja, eléggé rosszul gondoltad.

Az elengedés tehát egy roppant komplex dolog. Nem, nem az embert kell önmagában elengedned. Őt is persze és Vele azon részed is, aki Őt választotta. A sebzettséged, mellyel az ő sebeihez kapcsolódhattál, s ezzel egyben kölcsönösen kudarcra is ítéltétek a nagyszerű találkozást.

A sebzettség mögött pedig számtalan dolog állhat. Rengeteg rossz élmény és tapasztalat, bántások, melyeket elszenvedtél, vagy Te róttál másokra, majd az ebből fakadó bűntudat, olyan minták és hiedelmek, melyekről talán már magad is érzed, hogy réges-régóta korrekcióra szorulnak.

S hogy miért fontos mindez? Hogy akkor, amikor a legmélyebben vagy, még mélyebbre ereszkedj, s megtalálj minden árnyat, ami nyomaszt? Mert ha ezt nem teszed meg, újra és újra ugyanabban a mesében találod magad. A sebeid továbbra is sebekhez vonzanak majd és a törött részekből ugyanúgy nem fogsz tudni egy egészet, hibátlant, karcmentest varázsolni, ahogy korábban sem.


Ezért a szakítás és az elengedés egyben nagyszerű lehetőség is arra, hogy a bátran szélesre tárt ajtón keresztül mindennel találkozhass, ami szintén Te vagy. Találkozhass és el is búcsúzhass.
Mert a sebeket meg lehet és meg is kell dolgozni, különben cipeled őket tovább a soron következő új kapcsolatba. Ez azonban nehéz folyamat. Éppen azért, mert egy részünket kell átalakítani, lemondani róla és újat varázsolni helyette. Egy részünket kell elengedni, mely olyan mélyen bennünk van, hogy már-már azonosulunk is vele. De megéri elindulni. A cél nemes a végeredmény pedig lenyűgöző lesz.

Mert a folyamat végén, ami lehet, hogy hónapokba, évekbe is telik majd egy egészségesebb önmagaddal találkozhatsz. Az egészségesebb önmagad pedig egészségesebb párkapcsolatokba vezet majd.

— Bánitzky Kata —

Párkapcsolati útvonaltervezés – Nem biztos, hogy erre van szükséged!

Párkapcsolati útvonaltervezés – Nem biztos, hogy erre van szükséged!

Ha tehetem, nem közlekedem autóval a belvárosban. Egyszerűen nem szeretem. Az idegörlő araszolás a reggeli dugóban nagyon nem az én világom, hát még az az élethalál harc, amit – mivel nő vagyok, abból is a rosszabbik fajta, aki nem tudja „kicsikocsiját” egy akármilyen iciripiciri helyre bepasszírozni – egy kellően tágas parkolóhelyért kell vívni. Mindez így együtt rendszerint végképp elgurítja nálam a pöttyös labdát. Meg amúgy is. Szeretem figyelni a környezetem, az embereket, érdekes felfedezéseket teszek jártamban keltemben.
A kocsit a város lüktetésétől biztonságos távolban letéve sokszor inkább tömegközlekedem és sétálok tehát, viszonylag sokat, ez alapvetően megnyugtat és lehetőségem van közben összeszedni a gondolataimat egy-egy megbeszélés előtt.

Van egy kedvenc útvonalam, melyen általában beszélgetéseim helyszínére érkezem a belvárosba. Tényleg kedvenc, olyannyira, hogy csak most tűnt fel, hogy nap, mint nap ugyanabban az utcában, a járda ugyanazon oldalán sétálok a munkába. Persze ez nem véletlen. Amint említettem, nő vagyok, s szeretem az ennek reprezentálásához szükséges kellékeket. Például a szép, magas sarkú cipőket, viselem is őket gyakran, aminek azért van egy hátránya. A kedvenc sétámhoz egy magas sarkú topán nem éppen a legkényelmesebb viselet. Nehéz az egyenetlen felületű térköveken botorkálni benne, ezért ha lehet, öntudatlanul is azon az útvonalon haladok, melyet viszonylag jól ismerek. Tudom, hol van szinte láthatatlan bukkanó a betonban, hol kell figyelni arra, nehogy kitörjem a bokám és egyáltalán, a megszokott útvonalamon nagyjából pontosan tudom, mennyit kell tipegnem ahhoz, hogy célba érjek. Biztonságosnak tűnik, mert ismerem.
Van egy rossz élményem is egyébként a magassarkú cipőkkel. Egyszer, épp a kedvenc darabomat viselve óvatlan voltam és beleléptem az utcán egy repedésbe, aminek az lett a következménye, hogy kitört a cipőm sarka. Iszonyú kellemetlen volt, mert egy fontos találkozóra siettem, melyre végül, majdnem törött sarkú cipővel botorkáltam el. Épp csak az volt a szerencsém, hogy véletlenül utamba került egy cipőbolt és egy sokadik pár begyűjtésével egyben sikerült megmentenem a helyzetet. De a rossz élmény megmaradt, s a mai napig minden egyes alkalommal, amikor felveszem a cipőm, arra gondolok, csak nehogy megint úgy járjak, csak nehogy megint kitörjön a sarka a cipőmnek.

De miért is írok most erről?…

A fentieket egyfajta metaforának szántam. Mert hiszed, vagy sem, de életünk számos területén – így a magánéletben is – egészen hasonlóan működünk. Botorkálunk, csetlünk botlunk és ismerős helyzeteket keresünk, melyek a biztonság érzetével kecsegtetnek. Hasonló megoldásokra jutunk, melyeket korábbi tapasztalataink táplálnak, s azt gondoljuk, ez így oké, minden rendjén, hiszen, ahogy a mondás is tartja, járt utat a járatlanért fel ne add.

Nem is adjuk. A berögzött sémáink alapján működünk, választásainkat és döntéseinket meghatározza hitrendszerünk, melyet azért olyan nehéz letenni és átdolgozni – már ha egyáltalán tisztában vagyunk a létezésükkel – mert bizonyos szinten megint csak biztonságot jelent számunkra.

Gyermekkorban és azután szerzett sebeink, sérüléseink alapján, önvédelemként alakítottuk ki és tartjuk is magunkat hozzá, egészen addig, míg egyszer talán jön az áttörés és végre leszünk annyira tudatosak, hogy átgondoljuk, érvényes-e még egyáltalán. Van-e létjogosultsága? Amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy biztos, hogy jól gondolom én mindezt?… Biztos, hogy ugyanúgy és ugyanolyan módon kell minden helyzetnek, kapcsolatnak, szerelemnek nekifutni?… Biztos, hogy a régi, rossz élmények szűrőjén keresztül kell, hogy szemügyre vegyük a másikat, biztos, hogy mindez alapján kell, hogy ítélkezzünk, konfliktusokba és újabb csalódásokba sodródjunk?… Vagy lehet esetleg másként is?…
Választhatjuk esetleg az ismeretlent, az új megoldásokat, megközelíthetjük merőben más módon a szerelmet és emberi kapcsolatainkat.

Egyik nap, egészen véletlen, talán mert túlzottan elkalandoztak a gondolataim, a járda túloldalán sétáltam. Először nem is értettem, mi olyan furcsa. Valahogy másként sütött még a nap is, az üzletek, melyek mellett elballagtam, egészen új élményt jelentettek számomra. Egyszerűen más energiákkal érkeztem a munkába. Csak mert aznap, helyrajzi értelemben másként közelítettem a dologhoz.

Apró változásnak tűnik, mégis komoly felismerést hozott. Az újdonság, az ismeretlen, bár lehet, hogy nem tűnik biztonságosnak, mégis üdít, felemel és mindaz, ami elindul benned, egy sor új eseményt láncol össze. Aznap valahogy csak jó dolgok történtek velem. Jó embereket ismertem meg, a szokásosnál is érdekesebb beszélgetéseket folytattam, minden olyan simán ment, mint mikor könnyen csusszan a kés a vajban. És pontosan tudom, hogy mindez annak az egy apróságnak köszönhető, hogy átmentem az utca túloldalára.

Igaz lehet tehát a mondás?….

Határozottan állítom, van, amikor a járt utat a saját érdekünkben kell elhagyni. Éppen azért, mert ismerjük minden apró szegletét, belesüppeszt a komfortérzetbe és nem ad új impulzusokat, melyek tovább lökhetnek bennünket, hogy megoldjuk a ránk váró életfeladatainkat. A járt út sajnos gyakran válik zsákutcává. Bezár, megköt és nem hagyja, hogy megismerd azokat a képességeidet, melyek benned szunnyadnak és csak egy apró lökésre lenne szükség, hogy kibontakozhassanak.


Ha szeretnél tehát változást tapasztalni az életed bármely területén, akár a magánéletedben, kérve-kérlek, szánd rá magad és menj át az út túloldalára!
Nézd meg, ott hogy érzed magad! Fedezd fel, mi minden vár Rád – meg fogsz lepődni, az élet mennyi számtalan csodát tartogat még számodra. De ezek a csodák nem a megszokottban, a komfortzónádban, hanem az ismeretlenben várnak. Az ismeretlen nem mindig félelmetes, csak ha így gondolsz rá.

Az ismeretlen nagyszerű, izgalmas és igen, ott is lesznek majd buktatók, melyek egy idő múlva épp olyan természetesek lesznek majd számodra, mint az eddigiek, melyeket végül aztán sikerrel kikerültél és hidd el, ez most sem lesz másként.

És még valami! Ha egyszer ki is tört a cipőd sarka, gondold csak végig. Túlélted? Igen! Voltak tanulságai az esetnek, melyek gazdagítottak és új képességekkel ruháztak fel? Valószínűleg már Te is tudod, hogy igen. Akkor hát kell-e görcsösen félni attól, hogy ez még egyszer megtörténik Veled?…

Talán – sőt egészen bizonyos – hogy nem az úttal volt a gond, amin haladtál, hanem a cipővel. Talán nem a célnak, vagyis gyaloglásnak megfelelőt választottad aznap, talán éppen nem volt a legjobb minőség, vagy egyszerűen túl sokat hordtad, elkopott, elhasználódott és szinte törvényszerű volt, hogy ideje másikba bújnod.

A lényeg, hogy tudd, az új úton, melyet választasz, tulajdonképpen szintén biztonságban vagy. Mert Te mindig ott vagy magadnak! A választásaink és mindaz, ami történik, megtörténik velünk mi magunk vagyunk!
A változáshoz el kell, hogy felejtsd az útvonaltervezőt és a megszokott mellékutakat! Rajta hát és kezdd azzal, hogy átballagsz az utca túloldalára. A többi pedig jönni fog magától! 🙂

HA TETSZETT A CIKK, ISMERJ MEG JOBBAN! JELENTKEZZ INGYENES KONZULTÁCIÓRA A DUALS TÁRSKERESŐBEN!

PS: A cikk, főként a példa miatt úgy tűnhet, csak nőknek szól, de ez nem így van. Igaz, megértem, hogy a tűsarkúak problematikájával nehéz lehet egy férfinak azonosulnia, mégis a mondanivaló, ami mögötte van, kortól, nemtől, identitástól függetlenül mindenki életébe beilleszthető és működik. Aki nem hiszi, járjon utána – persze, ha lehet, ne a megszokott utat választva! 🙂

— Bánitzky Kata —

Viszlát nyár, hello ősz! – Folytatjuk a programokat és az ismerkedést!

Viszlát nyár, hello ősz! – Folytatjuk a programokat és az ismerkedést!

A hétvégén az időjárás is végérvényessé tette: búcsúzhatunk a nyártól és készülhetünk az őszre. A Duals Társkeresőben nagyszerű nyarat zártunk. Programok és ismerkedés szempontjából is igazán sűrű volt ez az időszak, a forróság és a szabadságolások adta kötetlenség és nyugalom igazán jót tett a szerelmek alakulásának.

Ha ismered valamelyest társkereső klubunk működését, ha követed blogjainkat, munkásságunkat, tudhatod, tevékenységünk két fő iránya a randevúszervezés és a közösségépítés – programjaink leginkább ez utóbbi célt szolgálják.

A nyáron is meg volt a lehetőség az adatbázisban történő ismerkedésre és ez ősszel sem lesz másként. Ahogy a programok tekintetében is nagyon készülünk az előttünk álló szezonra. Már csak azért is, mert a nyár és vele az összejövetelek, melyeket szerveztünk, bebizonyították, hogy nagyon is van igény a nem feltétlen direkt ismerkedésre, hanem a barátkozásra, kapcsolatépítésre is. Márpedig nálunk ezt is nagyon lehet!

A júniust és vele a nyarat egy kiváló Salsa Party-val nyitottuk. Megtanultuk a salsa alaplépéseit – furcsa mód, aki eddig még nem ismerkedett meg ezzel a tánccal, könnyebben vette az „akadályt”, mint azt előre gondolta volna.
Emlékszem, hányan kérdezték a rendezvény előtt:
– De Kata, én nem tudok táncolni, nem lesz ez gond?….
Nem lett, sőt! Kiderült, hogy a férfiak nagyon is táncoslábúak és tudod mi volt még az érdekes?…
Hogy egy ilyen típusú est során el tudnak felejtődni azok a szempontok, melyek, amikor adatlapokat böngészünk, nagyon is meghatározzák választásainkat.

Ezen az estén senkinek eszébe nem jutott, hogy életkor, súly, magasság alapján – hogy csak a netes társkeresés legfontosabb paramétereit említsem – válasszon magának táncpartnert. Volt olyan párocska, ahol – mivel ismerem klubtagjaimat, jól tudtam – 10 év korkülönbség volt a hölgy javára. De mindez akkor este nem számított – és – mivel meg volt a hangulat, az első benyomások a másikról – később sem.

A férfi már a hétvégét követően hívott, hogy ha tudok, segítsek, mert nem cseréltek telefonszámot és nagyon szeretne még találkozni esti táncpartnerével. Szóval mindenképp tanulságos est volt, arról nem is beszélve, hogy többen megállapítottuk, rég táncoltunk már ilyen jót.

A Salsa est valahogy aztán meg is alapozta a nyár derűs, közösségi hangulatát, mert ezt követően jött a sárkányhajózás, ami egyenesen fantasztikus volt. Jó volt látni komoly, felső vezető nőket és férfiakat, szakmájuk kiemelkedő tagjait sortban, lazán, sportosan, nagyokat nevetve önmagukon és a helyzeten, ahogy nekiveselkedtünk, kis túlzással, de szinte síppal, dobbal, nádihegedűvel a hajókázásnak.

A Duna és a Római-part környéke így nyár est táján egyszerűen maga a csoda és bizony a mi nem is oly kicsiny csapatunk – hiszen két hajót is megtöltöttünk – sem volt éppen hétköznapi. Míg az egyik hajóban, köszönhetően az Ügyet – miszerint rendben és minél hamarabb el kell jutnunk a Megyeri-hídig – nagyon is komolyan vevő csapatkapitánynak, akkurátusan húzták, lapátoltak, vezényszóra gyakorolva az összetartást és a ritmust, addig a másik hajóban, élen egy feltűnően csinos, szőke, doboló amazonnal azon iparkodtunk, hogy ne szakadjunk meg a nevetéstől, merthogy legalább egyszer evezőinkkel mindannyian beterítettük egy jó adag vízzel a mögöttünk ülő szerencsés, vagy szerencsétlen – nézőpont kérdése – útitársunkat.
A kiadós evezés után aztán vacsoráztunk egy jót a közeli pizzériában, ahol igazán bensőséges társalgás alakult ki -csak késő este és nem is túl nagy kedvvel indultunk haza.

A vizes programoknak azonban ezzel még korántsem lett vége, hiszen a Duals vállalkozókedvű tagjai egy hétig az Adrián vitorláztak. Külön büszkeséggel tölt el, hogy a csoportos vitorlázás különféle versenyein nagyszerű eredményekkel szerepeltek, ami azt is jelenti, hogy bár korábbról egyáltalán nem ismerték egymást, mégis hamar összekovácsolódtak és nagyszerű, sikeres csapatot alkottak. A főzőversenyen a Duals klubtagok étkét a zsűri külön kiemelte és méltatta.
De vitorláztunk a nyáron a Balatonon is, nem is akármilyen hajóval: a Balaton legendás vitorlásán, a Nemerén töltöttünk egy felejthetetlen napot, körbehajózva Balatonfüredet, Tihanyt, Csopakot. 

A Római – partra is visszatértünk még a nyár folyamán – kedvenc helyünkön, a HELY-en költöttünk el egy isteni vacsorát. 
Az est aztán újabb szerelmeket is hozott, cserélődtek a telefonszámok, s több pár azóta is nagy boldogságban van egymással.

Röviden, tömören ennyit tehát a nyárról és most lássuk az őszt, mely hasonlóan sokszínű és érdekes lesz!

Szeptemberben egy vadonatúj programot vezetünk be. Főzni fogunk, együtt és ugyanakkor egymással versenyezve! Merthogy főzni alapvetően mindenki szeret, fiúk és lányok is, aki pedig nem, az is érdekelt lehet, hiszen hódolni a kulináris élvezeteknek mindig nagy örömforrás, pláne, ha jó társaságban történik mindez. Nagy erőkkel készülünk tehát a Fergeteges Főzőparty-ra, melyre már lehet jelentkezni.

De a természetben is időzünk majd, hiszen ismét megszervezzük az egyik legnépszerűbb Duals programot: túrázunk egy kiadósat a Szlovák Paradicsomban. Természetesen a kultúra kedvelőire is gondoltunk: párkapcsolati szempontból érdekes, szórakoztató és tanulságos darabokra látogatunk el majd.

Nézd meg őszi program repertoráunkat, s ha szeretnél egy igazán életrevaló, intelligens közösség tagja lenni, keress bennünket, s jelentkezz a Duals-ba. Persze csak akkor, ha egyedülálló vagy, mert nálunk ez a legfontosabb beugró. Várunk szeretettel közösségünkbe, ha nyáron nem is találkoztunk, itt a remek alkalom, hogy az őszt már Te is velünk tölthesd!

JELENTKEZZ ITT ÉS ISMERJÜK MEG EGYMÁST SZEMÉLYESEN!

— Bánitzky Kata —

Igazi nők és igazi férfiak – Kik ők és hol vannak?

Igazi nők és igazi férfiak – Kik ők és hol vannak?

Sokan jönnek hozzám személyes konzultációra a Duals Társkeresőbe, főként, mert egyedülállóak és társra vágynak. A nők igazi férfit keresnek, a férfiak pedig igen gyakran fogalmazzák meg, hogy ízig-vérig nőre vágynak. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy valamennyien tudják, mit is jelent ez ma pontosan.

Nem, nem az Ő hibájuk, mert az igazi nő és az igazi férfi fogalma valóban komolyan átalakulóban van. A probléma leginkább az, hogy az alapján fogalmazzuk meg a másikkal kapcsolatos elvárásainkat, amiben szocializálódtunk, amilyen értékrend alapján felnőttünk, esetleg amilyen álmokat szövögettünk leendő társunkkal kapcsolatban.

TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – ISMERD MEG A TÁRSKERESÉS KULISSZATITKAIT!

Míg korábban egyértelmű volt, hogy a nő őrzi a tűzhely és az otthon melegét, a férfi pedig a stabilitást, elsősorban az anyagi biztonságot adja, ma már ez korántsem egyértelmű. Így teljesen természetes, hogy a szerepek is, melyeket nőként és férfiként viszünk, teljesen átalakultak. Mégis, amikor igazi nőre, vagy igazi férfira vágyunk ezekhez az élményekhez, tapasztalatokhoz, berögzött sémákhoz nyúlunk vissza. De a világ és benne a lehetőségeink, körülményeink közben alaposan megváltoztak, így akár azt is mondhatjuk, álmokat, vagy ideálokat kergetünk, amikor ezeket az elvárásokat megfogalmazzuk.

Vajon lehetünk ma úgy igazi nők és igazi férfiak, ahogy korábban?…

Azt gondolom nem. A modern férfi és a modern nő teljesen más attitűdöt hordoz, ami nem baj, csak jó, ha ezzel tisztában vagyunk. Gond akkor van, ha úgy vágyunk arra a bizonyos igazi társra, ahogy ma lehetetlenség annak lenni. Rohanó világunkban egy nő nem képes azokat viselkedési mintákat hozni, mint nagyanyáink korában, de egy sor más dolgot igen, ami legalább ilyen értékes, csak éppen más. És ugyanez vonatkozik a férfiakra. Kár lenne elvárni, hogy úgy legyenek udvariasak, figyelmesek, gálánsak és nagyvonalúak, ahogy harminc, negyven évvel ezelőtt ez elvárható volt, mert ez is lehetetlenség.

A két nem, mióta világ a világ, igenis hat egymásra. És éppen így a változásaik is hatnak egymásra. Ezért egy ma, a hagyományos értékrendhez képest „nem igazi férfi”, nem kereshet igazi nőt és fordítva, mert a végeredmény csak csalódás lesz és kudarc.

Vegyünk csak például egy randevút. Mit súg a nők tudatalattija?…
Egy férfi igenis legyen gáláns és ne okozzon problémát, ha ki kell fizetnie a nyári hőségben a limonádémat.
A hagyományos értékrend szerint ez jogos elvárás lenne, de ma egészen biztosan az?… Ma, amikor egy egyedülálló nőnek is lehet éppolyan egzisztenciája, akár még jobb is, mint egy férfinak?… Nem mondom, hogy a fiúk ne legyenek gálánsak, de ha a másik ebben másként gondolkodik, attól még lehet egy sor erénye, ami igazi férfivá teheti számunkra. A nők többsége valahol legbelül azonban még mindig várja, hogy egy férfi ilyen módon legyen nagyvonalú és figyelmes.

De jöhet egy női példa is. Attól, mert egy nő sikeres a munkájában, a karrierjében, még igenis lehet és tud is érzékeny, elfogadó, melegséget és meghitt szeretetet sugárzó, törékeny, védtelen nő lenni a magánéletében – a szakmai sikereitől nem kell, nem szabad megijedni. A hagyományosan vett igazi nő azonban tényleg védtelen, mai szemmel talán kiszolgáltatott is a férfinak – ha egy férfi számára ez jelenti az ízig-vérig nőiességet, akkor valóban idegenül érezheti magát jelen korunkban, s nehezen találhatja meg azt az igazi nőt, akire vágyik valóban.

Valahogy akkor kerülhet a helyére ez a dolog, ha pontosan értjük és látjuk a másik nem átalakulását, annak okait, körülményeit és eredményeit. Ha látjuk mindezt, akkor igenis észrevehető, hogy vannak igazi nők és igazi férfiak. Igen, a modern korban igaziak!

 

DUALS TÁRSKERESŐ – JELENTKEZZ SZEMÉLYES KONZULTÁCIÓRA!

— Bánitzky Kata —

​  Nincs velem gond, csak a tökéletes partnert keresem!

​ Nincs velem gond, csak a tökéletes partnert keresem!

– Köszönöm Kata, nagyon izgatott vagyok, várom a regisztrációt, hamarosan időt is tudok majd szakítani a társkeresésre – így köszönt el a jóképű harmincas férfi a több, mint egy órásra sikeredett, egyébként számomra is roppant érdekes első konzultáció után.

Vissza fog jönni, ez egészen biztos. Nem csak, mert megígérte, hanem mert mostanra, harmincas évei közepén járva, túl megannyi, mindig a felcsillanó reménnyel kecsegtető randevú után másra vágyik. Valami egészen különlegesre. Nem, nem csak partnerét tekintve, hanem a szolgáltatást illetően is. Elege van a levelezésből, a csetelésből, őszintén, vajmi kevés ideje is van erre, s megunta azt is, hogy azok az általa minőséginek nevezett nők, akikkel szívesen ismerkedne, az interneten szinte elérhetetlenek. Nem tudja megszólítani őket, mert igen: az igazán előnyös külsővel megáldott, csini fotóval szereplő nők levélügyileg el vannak kényeztetve. Mindenki őket akarja becserkészni, ezért szó szerint dömping szerűen kapják a leveleket, aminek az a következménye, hogy egy idő után már rá sem néznek arra, momentán kitől, mi érkezett.

Belefáradnak, mert bele is lehet, ezt a tempót épeszű ember nem bírja, nem is bírhatja az ismerkedésben. Itt adódnak aztán az első gondok, ami miatt tényleg elmennek egymás mellett az emberek.

TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – EGY KÖNYV NEKED A TÁRSKERESÉS KULISSZATITKAIRÓL!

Aztán jön a másik gond, ami szintén a fentiekhez kapcsolódik. A választás, a „választék” irdatlan lehetősége. Vagy legalábbis annak látszata. Hogy mindig feltűnik valaki újdonságképpen a palettán és ha elragadott az ismerkedés mókuskereke, szinte lehetetlen megállni, hogy odavonzza a tekintetet, az érdeklődést.

A férfi is erről beszélt. Arról, hogy bár szeretne igazán elköteleződni és Ő is, ahogy a legtöbben csak azt az Egyet, az Egyetlent keresi, mégis mit tegyen a fejében folyton felbukkanó kisördöggel, mely azt susogja, hogy még ne állj meg, ez még csak a kezdet, igenis találhatsz még Nála is jobbat, szebbet. Ezért is jött el hozzám, hogy ezt a csapdát a jövőben kikerülje. Hogy kikerülje a tömeget, az internetes ismerkedésre oly nagyon jellemző felszínességet, mely akarva-akaratlan hatással van mindenkire. Hogy ha elgyengül, legyen, aki felhívja a figyelmét arra, hogy igenis van megállás, ne a tökéletest keresd!

Óriási baj van körülöttünk emberi kapcsolatainkban, ez nem is kérdéses. A társkeresésben kifejezetten fogyasztjuk egymást, miközben mi magunk is éppen így járunk: fogyaszthatóvá válunk.

Ismerkedünk, lelkesedünk, óriási hévvel és szenvedéllyel belevetjük magunkat a kapcsolatba, a másikba – majd kihunynak a tüzek, alább hagy a hév és hajlamosak vagyunk tovább lépni. Mindez pedig egyenes út a kiégéshez. Nem természetes állapot, hogy magabiztos, sikeres és egyébként egytől-egyig nagyon is értékes emberek ilyen elveszettek legyenek a magánéletükben. De most itt tartunk és ennek a folyamatnak még koránt sincs vége.

Valamit nagyon elfelejtettünk, ami pedig igazán lényeges. A tökéletes társat vágyjuk, ergo készen szeretnénk kapni az amúgy is kész életünkbe partnerünket, miközben a kapcsolódás, a szerelem misztériuma arról is szól, hogy egymáshoz, majd együtt fejlődjünk.

Észre sem vesszük és éppen erről a csodáról mondunk le. Az együtt, a két különbözőből egy egészen újjá alakulás csodájáról. Mert két ember találkozása és kapcsolódása mindig különleges és megismételhetetlen. Mint az ujjlenyomat, egyedi, csak éppen két emberre szabva. Nincs két olyan energia, szenvedély, érzelmek, mint amit ketten, egymásért érezhetünk, táplálhatunk, fejleszthetünk. Amíg azonban a tökéletes párra vágyunk, észre sem vesszük, hogy talán már ott van az orrunk előtt. Egyszerűen nincs hozzá szemünk, hogy érzékeljük. Ez pedig baj. A fogyasztás, a külsőségek és a felszínesség rabjaivá váltunk, miközben egyre inkább elmagányosodunk.

Amikor eluralkodik rajtad a perfekcionizmus a magánéletedben, s a lehető legjobb partnert szeretnéd, mert az jár Neked, mindig tedd fel magadnak a kérdést:

Te vajon az vagy?…. Tökéletes?… Hogy is kívánhatnál magadnak olyasmit, aminek Te magad sem felelsz meg?…


DUALS TÁRSKERESŐ – SZÍVVEL, LÉLEKKEL TÁRSKERESÉS! JELENTKEZZ! >>>

— Bánitzky Kata —

A nyári szerelmek ideje lassan lejár – De mi lesz utána?…

A nyári szerelmek ideje lassan lejár – De mi lesz utána?…

Jártamban-keltemben mindenkitől azt hallom, hogy az idei nyár hihetetlen intenzitással s gyorsan telt el. Talán kissé érezhető is most itt az utolsó hetekben az a fajta izgalom, hogy na most, még utoljára hozzuk ki a legtöbbet az évszakból, lazítsunk, tudjunk még kicsit felhőtlenül könnyedek lenni, még mielőtt beköszönt az ősz a maga kereteivel, a mindennapok életünkbe lassan visszakúszó monotonitásával, bágyadtságával és szürkeségével.

A nyári szerelmek sorsa is eldőlni látszik lassan. A napfény antidepresszáns hatása a forróság enyhülésével párhuzamosan csökken. Ami ilyentájt, a nagy melegben, a szabadságolások idején annyira természetesnek, könnyednek és felszabadultnak látszik, lassan megmutatja igazi arcát, megmutatkozik, van-e, ami összetarthatja a mindennapok gondjai nélkül kialakult kapcsolatot. A nyaralás az egyik legkönnyedebb élethelyzet, mentes a problémáktól, a rutintól, a megszokástól, s az ebben az időszakban kialakult kapcsolatokról is nagyjából ugyanez elmondható.

De megtarthatók-e az érzelmek, amikor minden szépen lassan visszatér a megszokott medrébe?… Át lehet-e vinni – Nagy László szavait idézve – a nyáron ajándékba kapott szerelmet a túlsó partra?

Talán igen, talán nem… Ez is, mint minden más, csakis rajtunk és partnerünk hozzáállásán múlik. Talán kell is ez a próbatétel, hiszen az a kapcsolódás, mely a nyári hevületben született, de nem éri meg az újabb évszak beköszöntét, valószínűleg nem is azért érkezett az életünkbe, hogy maradandó lehessen. A kapcsolat legalábbis nem, az élmény azonban mindenképpen az lehet, melyből töltekezve, új hittel felvértezve, hogy igen is képesek vagyunk szeretni és szeretve lenni, ismét nekivághatunk az Igazink megkeresésének.

A nyári szerelmek sokszor éppen ezért oly becsesek. Mert különleges megéléseket rejtenek, mert a körülmények kötetlensége miatt a szabadság oly mértékben áramolhat két ember között, ami máskor bizony ritkán lehetséges.

Egy nyári szerelem lehet, hogy nem életre szóló párkapcsolat lesz, de életre szóló tapasztalat annál inkább. Törekedni kell rá, hogy megőrizzük a kincset, amit rejt. Még akkor is, ha nem sikerül átültetni a mindennapokba, ha közben kiderül, olyan különböző utakon jársz Te és Ő, hogy az jelen pillanatban összeegyeztethetetlen – az elválás minden fájdalmával együtt igenis szépnek és értéknek kell tekinteni, s akkor valóban hozzátehet a jövőhöz a későbbiekben.

Egy nyári szerelem olyan módon ismertethet meg magunkkal, ahogy talán másként nem is lenne lehetséges. Megmutathatja, mennyire szabadon és szorongás mentesen vagyunk képesek létezni, s amikor ismét vár a munka, a kötöttségek és kényszerek, visszanyúlhatunk az élményért, emlékeztethet bennünket arra az énünkre is, mely szintén a miénk, csak éppen rendre elfojtjuk, mert úgy hisszük, ezt kell tennünk.

A nyári szerelmeket megőrizni talán nehezebb, mint egy hétköznapibb módon alakult kapcsolatot, de nem lehetetlen. Mindenképpen fontos, hogy végig gondoljuk, mit, miért tettünk, mi vonzott akkor és abban a helyzetben, s hogy mindezt valóban szeretnénk-e, ha napi szinten részévé tehetnénk az életünknek. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása szükségszerű, hiszen ezen áll, vagy bukik, hogyan tudunk a későbbiekben alkalmazkodni, együttműködni, megfelelő mértékben és egymással egyensúlyban és harmóniában, természetes módon közeledni, távolodni, lüktetni.

Ha közeledik a nyár, a nyaralás vége, az már önmagában is szorongásra adhat okot, ha pedig ezzel egy időben egy épphogy csak életre kelt párkapcsolat elején járunk, különösen nehéz lehet a szituáció. Érdemes előbb magunkkal elvonulni, a saját sorainkat és érzéseinket tisztázni, kicsit áttérni az illúzióból a realitás kötöttebb talajára, majd, ha megvannak a kérdéseinkre a válaszaink, mindezt partnerünkkel is megosztani. Feltétlenül érdekes beszélgetésre lehet számítani, miközben nem szabad elfejteni, egyik félnek sem könnyebb, vagy nehezebb a helyzet. Fontos, hogy bármire jutunk egymással, mindenképpen a szép élményeket kell erősíteni és semmiképp sem kudarcként megélni az eseményeket.

És miközben a nyári szerelmek az első próbatétel elé kerülnek, ne felejtsük el, hogy az ősz a rutinnal és a keretekkel együtt a biztonságot és a nyugalmat is meghozza, s ilyenkor egymásra találni más minőségű, de legalább ilyen nagy élmény lesz!

ISMERD MEG A DUALS TÁRSKERESŐT – ŐSSZEL IS VÁRUNK TÉGED!

— Bánitzky Kata —

Nem a körülményektől függ, hogy érzed magad!

Nem a körülményektől függ, hogy érzed magad!

Adott egy férfi. Ötvenes, sikeres, kiváló körülményekkel. De tényleg. Mindaz, amit mesél az életéről, a munkájáról, a sikereiről, egyszerűen pazar – talán ez a leghelytállóbb kifejezés. Igaz, rengeteget dolgozik, de azon szerencsések közé tartozik, aki a sok munka gyümölcseként átlagon felüli életszínvonalat engedhet meg magának. Bár megtehetné, hogy lazít a tempón, szándékosan nem ezt az utat választja, mert ismerve magát, célok, nap, mint nap kitűzött új kihívások nélkül elsorvadna aktivitása, lendülete, egyszerűen nem érezné, hogy él.

De talán így sem érzi. Racionálisan igen, de valójában nem élvezi mindazt, ami körülveszi. Igényes, stílusos megjelenését furcsa bánat lengi körül. Szomorkás tekintettel osztja meg az elmúlt évek magánéleti kudarcait, s bevallja, most talán egy kicsit el is fáradt. Vágyik egy társra, s míg nem találja meg, úgy érzi, csak fél életet élhet. Mindaz a bőség, mely körülveszi, nem jelent számára semmit.

Rég találkoztam már ilyen magányos és elhagyatott emberrel. Őszintén megrendített az az igazán nagy kontraszt, mely a társtalanság hiányából és a mindemellett igenis irigylésre méltó életvitel mégis boldogtalanságra kárhoztató ellentétéből adódik.

Nehezen hiszem, hogy ha megoldódik a magánélete, egyszeriben felhőtlenül boldog ember kerekedik belőle. Nehezen hiszem, mert ez feltehetőleg nem is fog megtörténni. A boldogtalansága ugyanis nem abból a tényből táplálkozik, hogy éppen nincs párkapcsolata.

Rengeteg olyan egyedülállóval találkozom a Duals Társkeresőben, aki csillogó tekintettel mesél az útról, melyet magánéletében eddig bejárt, s hidd el, ezek az utak gyakran mérhetetlenül kacifántosak, olykor tragédiák a mérföldkövei, vagy éppen nagy-nagy csalódások a buktatói.

De ezek az emberek – nők és férfiak egyaránt – mégis ott ülnek velem szemben a párkapcsolati konzultáción, s miközben kortyolgatják kávéjukat, vagy élvezettel szürcsölik a már látványra is ellenállhatatlan frissítő limonádét mesélnek, s csak mesélnek érezhető elfogadással a történteket illetően, alázattal az élet dolgaival szemben és a jövőbe vetett rendületlen hittel.

Ők annyival járnak előrébb, hogy tudatosan foglalkoznak magukkal. Nem a körülményeket hibáztatják, s még csak nem is menekülnek önsajnálatba. Megpróbálják megérteni mindazt, ami történt velük, feldolgozni az olykor feldolgozhatatlant, miközben felkészítik magukat arra, hogy épp eléggé nyitottak legyenek a rájuk váró újdonságok, változások befogadására.

A férfi, akit említettem, ezt az utat valahogy nem találja. Bár keresi az okokat, a rációba süppedve, analitikusan elemez, s nem érti, hogy a-t meg b-t összeadva miért nem a helyes eredményt kapja.

A lélek dolgaiban nincsenek száraz tények. A lélek dolgait érezni kell tudni, s talán félelmetes mélységekbe kell ásni. De megéri minden áldozat, megéri minden fájdalmas belső munka, mert aki végighalad ezen az úton, a legnagyobb jutalmat kapja.

Képes lesz a korábbi csalódások, kudarcok, traumák után mégis érezni és látni az élet ragyogását. Mert az élet égboltja ragyogó – de csak akkor, ha ezt így akarjuk látni. Ha sikerül szemléletet váltani, ha nem a velünk történt, rossznak titulált eseményeken keresztül éljük a mindennapokat, láthatjuk azt a számtalan csodát, mely körbe vesz bennünket.

Tudhatjuk, hogy ami elmúlt, az már nem bánthat, csak ha így akarjuk. Csak ha nem a jövő, hanem a mégis a múlt mellett döntünk. Ezek a döntések a legtöbbször persze nem tudatosak, de ettől még rettenetesen pusztítóak.

Hogy értsd, a férfi a egyelőre a múlt mellett döntött. Ha nem ezt tette volna, elégedetten élhetné a jelent még akkor is, ha momentán nincs párkapcsolata. Ha a jelent választotta volna, nem szomorú tekintettel keresné a társát, hanem izgalommal vegyes kíváncsisággal. A „Vajon mit hoz még a rejtelmes jövő?” bizakodó gondolatával.

Egyrészről nehéz helyzetben van, mert nem tudja, hogy miben van. Nem tudja, hogy mindaz a bánat, melyet belül egészen biztosan érez, a kisugárzását, a megjelenését is átjárja. Most még valószínűleg azt gondolja, egyelőre mindent megtett azért, hogy megváltozzon életének ez a fontos része. Hiszen regisztrált társkereső irodámba, a Duals-ba, s hamarosan jöhetnek a randevúk – szolgáltatásunk ugyanis erről szól, hogy megszervezzük a találkozásokat – de ez nem ilyen egyszerű. Randevúk lesznek, egészen biztosan, de – éppen úgy, ahogy én – partnerei is érezni fogják szomorkásságát, s ez nem túl csábító kezdete egy párkapcsolatnak.

Másrészt ugyanakkor roppant szerencsés is, mert valami, ki tudja mi, de egészen biztosan nem a véletlen, nem az ingyenes társkereső oldalakra, nem az online társkeresés színterére hajtotta, ahol valószínűleg újabb sok-sok csalódás várná, mert nem lehet szűrni, s mert nincs, aki megmondja, hogyan érdemes jól belefogni az ismerkedésbe.

Szerencsés, mert önkéntelenül is olyan szolgáltatást választott, ahol lesz, aki fogja a kezét. Lesz, aki felhívja a figyelmét a belső munka fontosságára. Személyes törődést és figyelmet kap, s ebbe az is beletartozik, hogy átbeszéljük, melyek azok a hiedelmek és gátak, melyek akadályozzák abban, hogy igazán, valódi önmagát adhassa. Dolgozni fogunk azon, hogy eltűnjön a mélabú, s helyét friss energia és kisugárzás váltsa. A lehető legjobb kezekben lesz, mert támogatást kap akkor és ott, ahol kell és mindenképpen őszinte gondolatokat.

Mert igen, lesz, aki elmondja, hogy nem a körülmények tesznek kiegyensúlyozottá, az csakis a belsőből fakad!

Ha tetszett a cikk, s szeretnél Te is belekóstolni a személyes társkeresésbe, jelentkezz ITT ingyenes konzultációmra! Szeretettel várlak!

— Bánitzky Kata —

Egyedülálló vagy? – Hidd el, mégsem vagy egyedül!

Egyedülálló vagy? – Hidd el, mégsem vagy egyedül!

Amikor véget ér egy párkapcsolat, talán a legnehezebb azzal a gondolattal azonosulni, hogy az együtt töltött hosszabb, vagy rövidebb idő után, amikor, ha már nem is volt tökéletes a párkapcsolat, de Veled volt a tudat, hogy van egy társad, akire számíthatsz, ha úgy alakul – tehát mindezek után ez megszűnik.
Mostantól egyedül vagyok, s csak magamra számíthatok – ezzel a ténnyel és a hozzá társuló érzéssel egész biztosan mindenkinek meg kell barátkoznia. Legalábbis egy bizonyos mértékig.

Igen, el kell fogadni, hogy megváltoztak a körülmények, azonban nem szabad túlzásokba esni. Kizárólag rajtunk múlik ugyanis, hogy mindezt lehetőségként, vagy óriási tragédiaként éljük meg. Tekinthetjük a történteket életünk újabb, még több reménnyel, kalanddal, tapasztalattal telített fejezete kezdetének, vagy egy korábbi végének – ilyenkor óhatatlanul is a végre koncentrálva és nem az újrakezdésre.

Általában az utóbbival, az „egyedül maradtam” bájos, önsajnálatra alkalmas gondolatával könnyebb azonosulni, mert egy szakítás után amúgy is meg tud rendülni a pozitív életszemlélet, a hit, az önbizalom, az önértékelés. Ha viszont az önsajnálatot választjuk, túl sok jóra nem számíthatunk.

Nehezebb lesz a lezárás, az elengedés, ami nem pusztán egykori partnerünk fizikai elengedését jelenti, hanem azt is, hogy szépen átgondolva az elmúlt időszakot, lehetőséget adunk magunknak arra, hogy ne képletesen a szemétre dobjuk az együtt töltött időszakot, hanem látva és elismerve benne az értékeket is, melyeket képviselt számunkra a kapcsolat, inkább selyempapírba csomagolva, lelkünk megfelelő kis fiókjába helyezzük.

Az egyedül maradtam gondolata ráadásul, ha igazán őszinték akarunk lenni, s hagyjuk, hogy a hangulatunkra sűrű, sötét fellegként telepedő önsajnálat, szomorúság, kilátástalanság érzete mellett valamilyen aprócska fény is beszűrődjön, rögtön láthatjuk, hogy erősen sántít is.

Mert mi történt valójában? Véget ért egy szerelem, a párkapcsolat, elment a férfi, vagy a nő, akit valaha szerettünk, akivel valaha közös álmokat szövögettünk, terveztünk és építkeztünk – mindennek tehát vége, de csak ennek!

Nem az életünk ért véget, csupán egy része – persze egy fontos része – változott meg, ami viszont nem jelenti egyben azt is, hogy a változás valamiféle végleges rosszat jelent és nem tartogat számtalan új lehetőséget. Csak ebben az állapotban ezt nehéz észrevenni.

A változás az élet természetes velejárója, szükségszerűen elkerülhetetlen, mert változás nélkül nincs fejlődés, növekedés, bármilyen téren bekövetkező gazdagodás sem. Viszont sokan a változást félelmetesnek élik meg, s egy sor újabb félelmet, szorongást telepítenek vele az életükbe. Ilyen az egyedül maradok félelme is. Miközben, ha alaposan kielemezzük ezt, azt is láthatjuk, hogy nem hogy egyedül nem maradunk, de már most sem vagyunk magunkra hagyva. Az önsajnálat bugyraiban hajlamosak vagyunk nem meglátni azokat az embereket és körülményeket, melyek mind-mind támogatnak bennünket abban, hogy túljussunk életünknek ezen a nehéz időszakán.

Nem szabad leértékelni a barátok, a család megtartó erejét, mindazt a gyengéd és odaadó közeledést, amire biztosan számíthatunk tőlük, hiszen szeretnek és becsülnek bennünket és jót akarnak nekünk, miközben mi magunk pillanatnyilag erre talán nem is vagyunk képesek.

Egy szakítás után csak a párkapcsolatod szűnt meg létezni, de nem maradtál egyedül!

A szociális háló, melyet eddig magad köré fontál ott van, megtart, s ha hagyod, hosszú távon nem enged a magány ingoványába süllyedni. Ha pedig korábban, mert a párod volt egyben a legfőbb barátod, bizalmasod is, nem törekedtél arra, nem volt igényed rá, hogy barátokat, jó embereket gyűjts magad köré, meg kell látnod, hogy ez a helyzet talán éppen erre tanít Téged.

Hogy pótold ezt a fajta hiányosságot. Számodra ez lehet önmagában a lehetőség, hogy új embereket vonzz az életedbe, akik jelenlétükkel, törődésükkel meggyőzhetnek arról, hogy valóban nem vagy egyedül, még a legnehezebb helyzetekben sem.

Ehhez persze kell egyfajta nyitottság is, ki kell tudnod lépni a komfortzónádból, kell tudni nyitni a külvilág felé.

Társkereső irodámban, a Duals Társkeresőben is erre buzdítom a klubtagokat. Hogy jöjjenek, ha tudnak programokra, legyenek aktív részesei közösségünknek, s szerezzenek új barátokat, mert az új barátok új energiákkal töltenek fel, a velük folytatott beszélgetések segítenek más kontextusba helyezni az eddigieket, ráadásul új baráti körrel is megajándékozhatnak bennünket.

Csapatunk egy része jelenleg következő programunkra, az adriai vitorlázásra készül. Korábban még soha nem találkoztak, most mégis egy egész hetet fognak együtt tölteni egy hajón, s minden bizonnyal nagyon izgalmas, élménydús utazásnak néznek elébe. Öröm látni, ahogy ismeretlenül is egymás iránti nagy-nagy tisztelettel, humorral és jókedvvel terveznek, szervezkednek e-mailben, hogy mire elérkezik az indulás ideje, a lehető legjobban felkészüljenek a rájuk váró, közösen eltöltött egy hétre. Ők egészen biztosan már most elmondhatják magukról, hogy új barátokat szereztek, s ez bizony nagyszerű dolog. Mert a barátok segítik egymást, figyelnek ránk és ami a legfontosabb, úgy szeretnek bennünket, ahogy vagyunk. Tisztán, őszintén, sallangmentesen, a hibáinkat is elfogadva és szeretve.

Ha vannak barátaid nem vagy egyedül – ezt soha ne feledd! Ha pedig nincsenek jelenleg mély, bizalomra okot adó emberi kapcsolataid, tegyél róla, hogy legyenek. Keress egy közösséget, ahol hasonló problémával küzdő emberekkel ismerkedhetsz – meglátod, minőségi változás következik be hamarosan hangulatodban és közérzetedben.

ISMERD MEG KÖZÖSSÉGÜNKET, LÉGY RÉSZESE TE IS A DUALS KLUBNAK! KERESS BENNÜNKET, S KÉRD A KLUBTAGSÁGGAL KAPCSOLATOS A RÉSZLETEKET! >>>

— Bánitzky Kata —

Hogyan lehet NEM hiányállapotból keresni a társad?

Hogyan lehet NEM hiányállapotból keresni a társad?

A héten egyik kedves vendégemmel, egy általam nagyra becsült nővel beszélgetve azt a mostanában oly divatos szlogent elemeztük, hogy mit is jelent pontosan, amikor arra buzdítanak, hogy ne egyfajta hiányból fakadóan vágj bele a társkeresésbe. Andrea – nevezzük így – egy orvosnő, igazi tekintély a szakmájában, mert a gyógyítást egészen különlegesen, holisztikusan közelíti meg. Amellett, hogy szakmailag is roppant felkészült, saját magán is dolgozik évek óta, hiszen mindenkinek van mit rendbe tennie saját életében még akkor is, ha másoknak egészen hatékonyan tud segíteni, tökéletesen tisztában van az elméleti alapokkal, olvasott és tájékozott, betéve tudja és ismeri a különféle irányzatokat és módszereket – a saját élet akkor is nagy falat, a saját elakadások megdolgozása mindenkinek egyéni kihívás, semmi köze ahhoz, hogy az illető munkája okán éppen pszichével is foglalkozik.

Éppen egy esős késő délután volt, amikor összejöttünk egy kis Duals-beszélgetésre a belvárosban. Csevegtünk mi mindenféléről, férfiakról, nőkről, a párkapcsolati problémák fiziológiai hátteréről – öröm volt hallgatni az ő tapasztalatait, majd megosztani a sajátokat.

Andrea egyedülálló, pár éve, hogy kilépett kiegyensúlyozottnak cseppet sem nevezhető házasságából, maga mögött hagyva nem csak az együtt töltött évek emlékeit, de a férfit is, aki érzelmileg hosszú-hosszú időn keresztül befolyásolta, zsarolta és kizsákmányolta. Ő ebből a kapcsolatból szerencsésen távozott, ami leginkább azt jelenti, hogy lelkében nem hagyott maradandó sebeket a sok-sok megaláztatás, ami egy ilyesfajta rozoga kapcsolat természetes velejárója.

Elmondta, milyen sok munkája van a mostani lelki egészségben, de mindenképp megérte és ma sem csinálna semmit másként. Ugyanakkor azt is bevallotta, hogy bár igyekszik maximálisan tudatos lenni, bizony vannak mélypontok. Vannak esték, amikor egyedül kucorog kedvenc kerevetén, s miután betegeinek egész álló nap csak adott, adott és adott, úgy érzi, teljesen üres belül mindene és nagyon vágyik arra, hogy mindazt, amit ő másoknak ad magából, valaki, egy társ, egy jóravaló férfi visszatöltse. Elméletileg persze tudja, hogy ez nem lehetséges, mégis, vannak pillanatok, amikor elgyengül és szeretné, ha a hiányt, amit akkor, abban a pillanatban érez, valaki betöltené.

Nagyjából itt, ezen a ponton kezdtünk el beszélgetni arról, hogy egyébként mennyire is lehetséges megvalósítani azt, hogy igaziból tényleg ne hiányérzetből keressünk társat. Látszólag paradoxonnak tűnik, hiszen, ha valamit, valakit elkezdünk keresni, az azt is jelenti egyben, hogy Ő nincs. Most még nem része az életünknek, de szeretnénk, hogy az legyen. Ha keressük és nincs és szeretnénk, hogy legyen, akkor kell, hogy legyen mindemögött egyfajta hiány is, ami arra sarkall, hogy változtassunk a jelen felálláson. Egy olyan hiány, mely motivál, inspirál, hogy csavarjunk egyet a dolgokon.

Az a fajta hiány, amitől azonban óvva intek mindenkit a társkeresésben, egyáltalán nem inspiráló. Sokkal inkább destruktív, lefelé húzó energia, saját magunknak sem tesz jót és ahogy körbevesz bennünket, a másoknak, a külvilágnak szóló üzenete sem túl jó.

Amikor azt a mondatot hallod, hogy ne hiányállapotból keress társat, ez az üzenet valójában arra a képre és érzetre utal, amikor Andrea a kereveten szomorkodik. Ez a destruktív hiány, ami nem támogat az ismerkedésben és ő azért is szerencsés, mert pontosan tudja, így aztán ki is rántja magát hamar ebből a szituációból.

Azért a kiürültségért, amit mi magunk élünk meg belül, nem tehető felelőssé egy másik ember – következésképp el sem várhatjuk tőle, hogy rendelkezzen olyan és annyi érzelmi többlettartalékkal, hogy ne csak magát, de bennünket is feltöltsön. Nem, ezzel a mögöttes gondolattal nem érdemes beleugrani az ismerkedésbe, vagy netán egy párkapcsolatba, mert a szándék már eleve helytelen.

Képesnek kell lennünk arra, vagy ha most még nem is megy, meg kell tudnunk tanulni a módját, hogy hogyan gondozzuk magunkat érzelmileg a lehető legjobban. Leendő társunkra nem tehetjük azt a felelősséget és nehezéket, hogy a belőlünk hiányzó tartalékokat megteremtse és töltsön, töltsön és csak töltsön.

Persze, vannak pillanatok, amikor egy-egy nehezebb helyzetben elbizonytalanodunk, megrendülünk saját erőnkbe vetett hitünkben, s jól jöhet, ha valaki egy pillanatra odalép, megtámogat, megtart, majd, ha már magunkhoz tértünk, ismét elenged, hogy saját magunk boldoguljunk – de a hiányból történő társkeresés nem ez a mozi.

Ahhoz, hogy emberileg teljes értékű társat találjunk – mert valljuk be, a többség erre vágyik – nekünk magunknak is teljes értékű embernek kell lennünk. Kell tudnunk kezelni az érzeteinket, a hiányérzeteinket, fel kell, hogy tudjuk tölteni saját magunktól, saját magunkból a készleteinket. Egy másik embert nem engedhetünk be az életünkbe már eleve azzal a gondolattal, hogy valamit várunk, elvárunk tőle – mert hosszú távon ennek nem fog tudni megfelelni, a kapcsolat bukásra lesz ítélve. Egy új kapcsolatnak nem akármilyen űrt kell betöltenie, nem a régi párkapcsolat helyére kell, hogy illesszük, hanem abba a kerek egészbe lenne jó, ha megérkezne, amit a csalódások megdolgozása, a régi sérelmek feldolgozása, önmagunk jobb megismerése után megteremtünk életünkben. Sokan azt gondolják, hogy ha hiányzik a társ, az azt is jelenti, hogy eleve van helye az életünkben, pedig ez óriási tévedés.

A párkapcsolat, ha megérkezik, nem egy kijelölt helyet foglal majd el életünkben, hanem szó szerint helyet csinál magának abban a készben, amit mi magunk hoztunk létre. Egyszerűen bekuckózik és kényelmesen elhelyezkedik, mint ahogy valószínűleg Te is teszed, amikor vége a napnak és kezedben kedvenc könyveddel teljes természetességgel igyekszel megtalálni a legpuhább, legpárnásabb pontját a pamlagnak.

Igen, a nem hiányból történő ismerkedés azt jelenti, hogy Te magad rendben vagy, képes vagy saját erődből töltekezni, s éppen eléggé nyitott is vagy ahhoz, hogy meg tudd engedni, hogy aminek jönnie kell, jöjjön és kuckózzon, kényelmesen, természetesen, szerelmesen az életedben.

 

DUALS TÁRSKERESŐ – UGYE VAN KEDVED MEGISMERNI BENNÜNKET? – HÁT AKKOR KATTINTS IDE! 🙂

 

—Bánitzky Kata —

Egyes kapcsolatoknak több idő kell, hogy párkapcsolattá váljanak

Egyes kapcsolatoknak több idő kell, hogy párkapcsolattá váljanak

Sokat beszélgetek irodámban, a Duals Társkeresőben társkeresőimmel arról, ki mit gondol, tapasztal, érez, hogy vajon miért olyan nehéz ma rátalálni egymásra. Pedig ott a technika, melynek segítségével – gondoljunk csak a sok-sok appra, a csetelési lehetőségekre, tehát magára az internet adta lehetőségekre – a kapcsolatfelvétel szinte játszi könnyedséggel megy.

A lehetőségek tárháza vár ránk, ha egy kicsit magányosabbak vagyunk az átlagosnál, ezeken az oldalakon, fórumokon szinte azonnal akadhat egy beszélgetőtárs, akivel elkezdve egy valamiféle kommunikációt, máris csillapodhat belső magányunk. Látszatra legalábbis. Mert szándékosan fogalmaztam így.

A magány, az egyedüllét, amit a társkeresők többsége megél és szenved tőle, mélyen belül van, a legbensőbb részünkből táplálkozik, így butaság azt hinni, hogy felszínes beszélgetésekben, kapcsolódásban feloldódhat, megoldódhat.

Pedig sokan ebben a hitben élnek. Üres, felszínes kapcsolatokat hoznak létre, s nem is látják, hogy ez az út nem az az út, melyre valóban vágynának.

Éppen emiatt az üres, felszínes attitűd miatt talán nehezebb is eljutni egy valamirevaló párkapcsolatig. Sokan keseregnek, hogy régen hogy is történhetett, hogy bár nem volt ennyi fórum és lehetőség, mégis az emberek utat találtak egymáshoz. A kutya márpedig épp itt van elásva. Hogy a találkozások eleve mélyebbek voltak. Kevesebb, de mélyebb ismeretség köttetett, mint ma, amikor mindenki szinte az egész világ ismerőse, haverja. Így az emberi kapcsolatok is értékesebbek lehettek.

És eszembe jutott még valami. Volt régen még egy fontos dolog, amit két ember, éppen a kevésbé őrült tempó miatt, amit a körülöttünk zakatoló világ manapság viszont nagyon is diktál, szóval a lassabb, emberibb élet pulzálása miatt tudtak időt adni egymásnak.

A másik megismerésére, a kapcsolat elmélyítésére, az érzelmek kialakulására, megélésére időt szántak maguknak és a másiknak is. És ez óriási előny volt. Ma mindenki mindent szinte azonnal akar.

Ezt a gyerekeinken is láthatjuk – s nem véletlenül. A fogyasztói társadalom egyik legnagyobb hátulütője éppen az, hogy elhiteti velünk, hogy megkaphatunk szinte bármit, ráadásul rögtön és azonnal. Pedig a magánéletben, az érzések iskolájában ez a fajta megközelítés nagyon nem tud működni. Vannak bizonyos dolgok, melyeket nem siettethetünk. Pontosabban megpróbálhatjuk, de nem fog menni.

Ha nem sietsz, ha nem határolod időbeni keretek közé az ismerkedést, valójában nagyon sokat tehetsz magadért. Mert látok azért jó példát is, nem is keveset.

Amikor nem lóhalálában szeretnének valamit várni és elvárni a másiktól, hanem elfogadják, hogy bár találkoztak, bár érzik, hogy mély lelki kapcsolódás az, ami a szimpátiát táplálja köztük, most mégsem megfelelő, mégsem alkalmas az időpont, az időszak arra, hogy mindaz a pozitív üzenet, amit egymás felé sugároznak, párkapcsolatban realizálódjon.

Igenis vannak olyan találkozások, melyeknek be kell érnie. Vannak olyan emberek, akik nem tudnak és nem is akarnak azonnal, de rögtön a másik karjaiba omlani, mert úton vannak, mert vannak belsőleg még tisztázatlan folyamataik, s mert esetleg éppen ezért képesek felelősen gondolkodni, s látni, hogy még nem tartanak ott, hogy biztosan igent mondjanak. Mert tudják, hogy ezzel esetleg most, jelen pillanatban inkább rombolnának.

Ezeket az ismeretségeket azonban nem szabad feltétlenül otthagyni. Nem szabad rögtön selejtnek minősíteni és tovább szaladni, remélve, hogy másnál azonnal jön az elköteleződés, mert lehet, hogy csalódni fogsz. Ha találkoztál valakivel, aki szimpatikus, de valami miatt nem meri beleengedni magát, az érzelmeit az ismerkedésbe, ezt az emberi kapcsolatot nem biztos, hogy szükséges csúnya szóval élve kikukázni. Szándékosan írok így, mert sokszor így bánnak egymással az emberek.
“Ha nem felelsz meg az elvárásaimnak, adott esetben annak a vágyamnak, hogy az ismeretségünket mihamarabb párkapcsolatnak titulálhassam, akkor le is út, fel is út.”

Pedig – és főként ma ez nagyon így van, amikor éppen a sok-sok maguk mögött tudott csalódás okán sokkal több félelemmel mennek bele az egyedülállók egy új párkapcsolatba – ez óriási luxus. Persze nem azt mondom, hogy valakire hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is kellene kizárólagosan várni. Nem, kizárólagosan semmiképp sem, de várni igen, az megérheti. Ez a várakozás lehet izgalmas is egyébként adott esetben.

Mert ha olykor összetalálkoztok, máris láthatod, Neked, neki, merre is alakul az élete – és ha Nektek tényleg van egymással közös dolgokat, hidd el, hogy az élet gyönyörűen egymásba rendezi a sorokat. De ha esélyt sem adsz, ha eleve leírod magát a lehetőséget, a potenciált, nem leszel elég nyitott arra, hogy meglásd ezeket az átrendeződéseket.

A környezetemben sok olyan párkapcsolat alakul, mely a kezdet-kezdetén döcögősen, kiforratlanul indult, de tartották a kapcsolatot, tudtak egymásról, mindenki tette a dolgát, dolgozott magán, hagyta hogy beérjenek az érzései, s végül mégiscsak utat találtak egymáshoz. Persze ehhez az is kellett, hogy közben nyitottak legyenek másra is, új ingerekre adott esetben, s éppen ezek birtokában később száz százalékosan képesek voltak egymásnak biztosat mondani.

Szépek ezek a történetek, mert mindig arról árulkodnak, hogy az az idea, amit arról szövünk, hogy hogy is kellene, hogy induljon egy igazán jó kapcsolat, sorra megbukik. Ráadásul ezek a szépséges randisztorik azt is jól példázzák, amit ma már kutatók sora hangoztat, hogy minél többen meghallják, hogy egy igazi párkapcsolat nem is annyira a lángoló szenvedélyen, hanem a mély barátságon nyugszik.

Ez lehet az az erős alap, mely, ha egy kis, vagy hosszabb időre el is sodor egymástól benneteket, a visszautat is megalapozza. Az élet ilyen csodaszépen van kitalálva.
Ne klisékben gondolkozz tehát. Merj élni, ismerkedni, hagyj időt magadnak és a folyamatoknak, légy eléggé nyitott és próbáld meg okos, értő szemmel látni a mélyebb tartalmakat.

Minderről és persze Rólad személyesen is beszélgethetünk egy kötetlen konzultáció keretében.

Keresd a Duals Társkeresőt, s kérj időpontot egy találkozásra IDE KATTINTVA:

— Bánitzky Kata —

Mit jelent a valódi elengedés? – Egy ötvenes férfi története alapján

Mit jelent a valódi elengedés? – Egy ötvenes férfi története alapján

– Figyelj Kata! Én soha nem fogok belerúgni abba a nőbe, akivel több, mint 20 évig éltem, szeretkeztem, gyerekeket szült nekem, átéltünk jót és rosszat is és igen, biztos én is követtem el számtalan hibát és a végén Ő is sok-sok megaláztatásban részesített engem – de nem, egyszerűen nekem ez akkor sem megy!

Így kezdte a beszélgetést az ötvenes éveiben járó Balázs, akivel arról ültünk le egyeztetni, hogyan tudnék neki segíteni társkereső irodámban, a Duals Társkeresőben, mert sajátos körülményei miatt azok a nők, akikkel a legszívesebben ismerkedne, messze elkerülik, vagy legalábbis a nagy nehezen, hosszas internetes levelezések árán összehozott találkozásokból soha nem lesz második randevú.

Igen, Balázsnak sajátosak a körülményei. Még nem vált el és pár éven belül nem is fog. Ha most felszisszensz, hogy akkor hogy lehet, hogy egy neves társkereső irodában egyáltalán szóba jöhet ilyen opció, hogy a leendő klubtag még házas, várj egy kicsit, s olvass tovább – rögtön érteni fogod.

Balázsék igaz még nem váltak el, de öt éve külön élnek. Valóban külön, külön háztartás, a gyerekeik is elfogadták, hogy szüleik új utakat keresnek és ezeket az utakat tényleg keresik. A nejének már van is egy új kapcsolata, vagy legalábbis egy ideje találkozgat valakivel és mint barátok, sok-sok humorral körítve, nagyokat nevetve a másik botladozásain, szinte mindent meg tudnak beszélni egymással. A nő azt is tudta, hogy Balázs abban a pillanatban éppen velem beszélgetett az elegáns belvárosi kávéházban.

Igen, így is le lehet zárni életünk egy fontos fejezetét. Elengedés – erről a témáról rengeteget cikkeztünk, tartunk workshopokat is, hogy tisztuljon a kép, mit is jelent ez pontosan. Mert zavar van a fejekben e téren az egész biztos.

Ők elengedték egymást, de még nem váltak el. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetséges ez? Egyáltalán tényleg lehetséges úgy elengedni egymást, hogy jogilag, technikailag még valami, bármi, sokminden összeköti őket?

Hiszem és vallom, hogy igen. Sőt! Valójában az ő történetük kiváló példa arra, miről is szól ez tulajdonképpen. Az elengedés, a válás, a szakítás ugyanis nem ott kezdődik, hogy megbeszéljük, hogy nem folytatjuk tovább, visszaadjuk a másik holmijait és a sajátunkat is magunkhoz vesszük, osztozkodunk, civakodunk, mi illet kit és mi az, amihez a végsőkig ragaszkodunk. Nem a zár lecserélésével, vagy miután túljuttok a vagyon megosztási hercehurcán, egy új ingatlan vásárlásával történik meg egy kapcsolat lezárása – nem és erre is számtalan példa van.

A válás, az elválás, az elengedés a lélekben, a Te és az Ő lelkében kell, hogy megvalósuljon. Persze az Ő belső folyamataiért nem vállalhatsz felelősséget, ezért mindenekelőtt a Te belső munkádra kell összpontosítanod.

A legideálisabb persze az, ha együtt tudtok haladni, fejlődni ebben a belső munkában is, mert az eredmény ebben az esetben egy igazi kincs lehet: mint Balázsék esetében, egy életre szóló barátság, hiszen, ha igazán belegondolsz, ki más ismerhetne annyira, mint az exed, akivel évtizedeket töltöttél együtt, s pontosan tudja a legjobb és legrosszabb tulajdonságaidat, szokásaidat is.

Az elengedés tehát egy komoly belső munka. Mindannak, ami köztetek történt, a megfelelő feldolgozása, a másik iránt érzett– eleinte teljesen természetes, hosszú távon azonban roppant pusztító és lehúzó – harag felszámolása és annak a helyzetnek a kialakítása – talán ez a legmunkásabb része a dolognak – hogy ismét tisztelettel, emberi, mindkettőtökhöz és közös múltatokhoz méltó módon tudjatok bánni egymással.

Ha innen nézzük a dolgot, nézz csak körül a környezetedben, hány ilyen módon is rendben lévő válást tapasztalsz?…
A legérdekesebb a dologban az, hogy egy ilyen módon vezetett elengedés, társkeresési szempontból nem biztos, hogy annyira előnyös. Sajnos. Természetesen magam is azt gondolom, hogy a legideálisabb az a szituáció, amikor a lélekben történő elengedés mellett mindez jogilag is tiszta – de mindannyian tudjuk, sokszor ez a folyamat évekig is eltarthat. S főként azért, mert egy emberileg rosszul vezetett válás során a bíróságtól várják a feloldozást, a megoldást a felek.

Ha az elengedés valóban megtörtént benned, tulajdonképpen már csak részletkérdés, hogy életetek anyagi összefonódásait mikor és hogyan oldjátok meg. Társkeresőként azonban bizalmatlansággal találkozhatsz. Úgy, mint Balázs is. Amikor elmegy egy randevúra és szóba kerül, hogy még nem vált el, szinte azonnal azt a sztereotípiát aggatják rá, hogy biztos csak időszakosan keres valami érdekeset, valami újat, ami színesebbé teszi az életét és az amúgy keserves házasságát. Mert ez van a köztudatban. Tudom, persze nem véletlenül, hiszen nagyon sokan, főleg az internetes társkeresésben, párkapcsolatuk biztonságában még egy kis plusz kalandért kutakodnak – és az online közegben nehéz elhinni, hogy itt adott esetben másról van szó.

Például arról, mint Balázséknál. Hogy hoztak egy rossz döntést, hitelt vettek fel a házukra, pontosabban a felesége nevére, s ebbe majdhogynem belebuktak anyagilag, a nő még most is több tíz millió forint adósságot tudhat magáénak, többet is, mint amennyi az ingatlan értéke. Devizahitel, nem részletezném.

Egy rosszul vezetett válás, elengedés során ez egy csodás lehetőség lenne arra, hogy törlesszenek egymásnak és a másikat ott hagyják a bajban, de Balázsban – és ezzel a mondatával kezdtem a cikket – fel sem merült ez a gondolat. Nem fog elválni addig, míg megnyugtató megoldást nem talál arra, hogy gyermekei anyja, volt felesége – mert bár nem váltak el, Ő mégiscsak így hívja – a lehető legkevesebb veszteséggel jöjjön ki ebből a ma már rossznak nevezhető döntésből, illetve annak következményeiből – mert ezt a döntést együtt hozták, s Balázs ezt nem feledi.

Ilyen módon tehát még egy ideig tartozni fognak egymáshoz – de a kérdés az, hogy miért is olyan ijesztő ez a leendő partnerjelöltek számára?… Miért félünk jobban attól, hogy valakit konkretizálható dolgok fűznek az exhez, miközben inkább attól kellene rettegnünk, hogy belül, az érzéseivel képtelen elengedni őt, mert ebben az esetben hátrányból indulunk és nem lehetünk nyertesek.

Számtalan társkereső van, aki bár elvált, van egy új élete, mégis régi kapcsolata romjain csücsül, s bár ismerkedik, valójában még mindig a múltat siratja, s inkább csak új élményekkel próbálja elfojtani a bánatát, új randevúkkal, új nőkkel/férfiakkal – miközben magán és mindenkin, aki csak az útjába kerül komoly sebeket ejt. Mert aki nem dolgozta meg a szakítását, nem is tud ismét elköteleződni. Mondhatja, játszhatja, hogy rendben van, de nem, s ez előbb-utóbb kiderül, csak akkor már új partnere is talán érintett érzelmileg a dologban.

Balázs tehát ezért keresett meg. Azért, hogy az Duals által képviselt személyes szolgáltatás keretében segítsek neki abban, hogy meg legyen felé az a bizalom, hogy Ő nem egy szélhámos. Igenis szeretne új párkapcsolatot, készen áll erre, boldogan megosztaná életét ismét egy arra érdemes hölggyel. Csak segítsek neki azzal, hogy mivel nálunk leinformált, megbízható emberek randiznak, s ő maga is regisztrálna, már a komoly szándék is sejthető. Segítsek neki kommunikálni a helyzetét, ha neki nem hiszik, én is elmondhassam, hogy Ő nem a csapodár, a házasságában ismerkedő, szexelő, megbízhatatlan férfi típusa. És úgy gondolom, segíteni fogok.

Mert Balázs tényleg túl van a nem létező válásán. És a felesége tényleg tündéri – bemutatta 🙂 – és valóban nagyon szerencsések: igazi jó barátok lettek, mert nem bántani akarták egymást az elmúlt érzések okán, hanem azt tartották szem előtt, hogyan lehetne a lehető legjobban megoldani a helyzetet mindkettejük örömére és boldogságára, amiben továbbra is rendületlenül hisznek.

Mindezzel az érzelmileg megdolgozott elengedés fontosságán túl arra szerettem volna még felhívni a figyelmet, hogy – ahogy láthatod is – a személyes társkeresés nem fekete-fehér történet. Mindenkinek egyedi a sztorija, a maga nemében különleges és színes, s mi, a Duals Társkeresőben, személyes szolgáltatásunk keretében éppen ezekhez az egyediségekhez tudunk kapcsolódni, s személyre szabottan segíteni. Ha a szándék tisztességes, a cél pedig a párkapcsolat, igenis tudunk és fogunk is segíteni!

HA NEKED IS SEGÍTHETÜNK A TÁRSKERESÉSBEN, JELENTKEZZ HOZZÁNK EGY KÖTETLEN BESZÉLGETÉSRE! VÁRUNK SZERETETTEL!

— Bánitzky Kata —

Mennyire vagy tisztában saját vonzerőddel?

Mennyire vagy tisztában saját vonzerőddel?

A személyes társkeresés mellett, amit társkereső irodánk, a Duals képvisel, rengeteget érveltem már az utóbbi időben. Számtalan előnye van, hiszen megbízható, leinformált emberekkel ismerkedhetsz, nem vakrandikra mész el, hanem olyan találkozásokat szervezünk, melyeken szívesen részt veszel, sőt, pontosan kiválasztott lehetőséget jelentenek ahhoz, hogy megtaláld azt a nőt, vagy férfit, akit éppen keresel.

De van még egy fontos előnye, amiről ezidáig talán kevesebb szó esett, pedig nagyon fontos és elősorban megint csak a Te érdekeidet, társkeresésed sikerességét szolgálja.

Szoktuk mondani, hogy amikor belevágsz az ismerkedésbe, fontos, hogy helyesen, jól lásd önmagad. Fontos, mert ha reális vagy ebben, s nem értékeled alá, vagy fölé magad, akkor nyilvánvalóan a Rád váró lehetőségekkel is sokkal jobban tisztában lehetsz. Sokkal pontosabban tudod és érzed, ki az, aki megfelelő partner lehet, nem esel abba a hibába, hogy esetleg túl sokat válogatsz, vagy éppen mindenkivel leülsz egy beszélgetésre, még akkor is, ha nem tetszik, csak hogy elmondhasd, hogy ismerkedsz. Itt is az egyensúly a fontos, melyre törekedni kell, miközben nem biztos, hogy olyan egyszerűen megy ez.

Ha hibás az énképed, eleve hátrányból indulsz a társkeresésben. Ha nem megfelelően pozícionálod magad a választásaid sem lehetnek megfelelőek.

Logikus nem? Ha nem vagy tisztában azzal, ki vagy, milyen a kisugárzásod, milyen értékeket képviselsz, hogy is választhatnál olyan partnert, aki éppen arra vágyik, aki Te vagy – mert hát magad sem tudod, ki is vagy valójában – vagy hogy is képviselhetnéd magad száz százalékosan egy találkozás alkalmával?…

Ezzel a problémával gyakran találkozom. Legutóbb épp egy negyvenes férfi esetében. Stílusos, igényes megjelenés, kedves, udvarias megnyilvánulások, intelligens társalgás – ez jellemezte a találkozásunkat a regisztráció során. A férfi úgy öt éve keresi a társát, nyitott lenne az elköteleződésre, a családalapításra, megbízható, roppant intelligens, jó az egzisztenciája és tisztelettel képes bánni egy nővel. Ezek mind-mind olyan tulajdonságok, melyek hidd el, a nők kilencvenkilenc százalékának szerepelnek a preferencialistáján.

Akkor hát hogy is lehet azonban, hogy évek óta nem tudott egy párkapcsolatot felmutatni?…

Ha most azt gondolod, hogy azért, mert – ami egyébként szintén gyakori probléma – hogy mert nincs még túl a válásán, tévedsz. Az ő esetében ez a veszély egészen biztosan nem áll fenn. Nála más a gond. Egészen pontosan az, hogy nincs tisztában a saját értékeivel. Azt mondja, hogy kevés az önbizalma, miközben a beszélgetésünk kb. harmadik percében olyan dolgokat sorolt fel, melyekről biztosan tudom, hogy igen, egy családra, szerelemre, szeretetre vágyó nőnek ez az, ami kell. De ő ezt nem tudja, eddig legalábbis nem tudta. Nem tudta, mekkora értéket képvisel az, hogy nem nyitott a futó kalandokra, hogy igazán remek a humora, magas az intellektusa, rendben van a jövőképe, képes megfelelően vinni az életét, tulajdonképpen már most sínen van, de tele van még tervekkel, célokkal, s mindemellett nyitott, közvetlen és nagyon szimpatikus ember. Ő azonban nem így látja magát. Ő elakadt azon a ponton, hogy mivel nem az a típus, aki folyton a nőket hajkurássza, nem tud (és nem is akar) egy laza szöveggel könnyed ismerkedésekbe bocsátkozni, nem szeretné a nőket a munkájával kapcsolatos sikereivel megnyerni, egyszóval szerényen, de nagyon tisztességesen közelít – s úgy gondolja, hogy ez nyilván hátrányos helyzetbe hozza a nála sokkal rámenősebb, amolyan rosszfiúkkal, macsókkal, vagy a tenyészbika-típusokkal szemben.

Nagyon igaz a mondás, miszerint az vagy, amit gondolsz magadról. Sajnos az önmagunkról való ilyen-olyan gondolkodás számtalan probléma forrása, nem csak a társkeresésben, de ezen a téren különösen.

Az egészséges önbizalom és énkép az egyik legfontosabb eleme a párkeresésnek, már ha tényleg harmonikus kapcsolatra vágysz, melyben merheted igazán önmagad adni, s melyben partnered is a helyiértékeden kezel.

A férfi a találkozónkról igazán feltöltődve, elgondolkodva ment el. Talán még soha nem kapott olyan visszajelzéseket, mint ezúttal, amikor nem csupán magáról, a társkeresésről beszélgettünk, hanem róla is, sőt, mivel regisztrált, többnyire kifejezetten róla. Elmondtam neki, de talán nem is kellett ezt különösebben ragozni, hiszen ahogy jöttek a témák és megnéztük, hogy ki is ő valójában jelen pillanatban, hol és hová tart az életében, kezdett kikristályosodni számára, hogy nem is olyan lehetetlen vállalkozás, hogy találjon egy olyan nőt, aki megbecsüli és akit ő is viszont szerethet. Már egy beszélgetés segített neki abban, hogy ráébredjen igazi értékeire, hogy egy kicsit más szemmel tekintsen önmagára, pozitívabban, sokkal több hittel, reménnyel és önbecsüléssel.

Visszatérve tehát a személyes társkeresés és a Duals Társkereső nyújtotta előnyökre, ugye most már Te is látod, mennyivel többet adhat, ha olyan módon vágsz bele az ismerkedésbe, hogy van, aki fogja a kezed, bemutat magadnak egy kicsit más, igazán objektív szemmel, s ezáltal olyan embereket ajánl a figyelmedbe, akik mellett lehet, hogy már többször elmentél, mert eddig más szempontok és másfajta magabiztosság alapján keresgéltél?

Ha tetszett a cikk, jelentkezz be hozzánk egy személyes konzultációra, segítünk, hogy rájöjj arra, ki is vagy valójában és hogyan keresd ideális partnered.

JELENTKEZEM A KONZULTÁCIÓRA, KÉREK IDŐPONT: >>>

— Bánitzky Kata —

A félelmek és szorongások – Amikor a továbblépés lehetetlen!

A félelmek és szorongások – Amikor a továbblépés lehetetlen!

 

A merőben új élethelyzetek könnyen kibillentenek egyensúlyunkból. Megváltoznak körülöttünk a körülmények, tulajdonképpen egy idegen, szokatlan szituációban kell, hogy valahogy megtaláljuk a stabilitást, ez pedig nem mindig megy könnyen. A magánéletben sem és igaz ez az élet bármely területére.

Ha elveszíted az állásod, hirtelen minden veszélyesnek tűnhet, hiszen kikerültél abból a komfortos, megszokott helyzetből, amikor biztosan tudod, hogy számíthatsz a fizetésedre, biztosítva van a megélhetésed, tudsz tervezni a jövőt illetően, nagyjából meg van a fejedben, hogy miként és hogyan fogsz gyarapodni. Amikor viszont mindez elvész, mindannak a magabiztosságnak és határozottságnak, melyekkel korábbi terveidet szőtted, egyszerre nyoma vész.

Átkerülsz egy másfajta létállapotba, melyben gyakori vendég lehet a szorongás, az aggodalom és rengeteg negatív, destruktív gondolat, mert úgy érzed, nincs mibe kapaszkodnod. Felerősödhetnek legbensőbb félelmeid, s míg korábban a gyarapodást és a fejlődést prognosztizáltad magadban, addig most igazabbnak tűnik az, hogy mindez csupán illúzió volt, s valójában ki vagy szolgáltatva a körülményeknek.

Pedig ez így nem igaz. Igen, vannak helyzetek, melyeket kicsit sem befolyásolhatunk, adott esetben nincs ráhatásunk arra, hogy egy-egy esemény megtörténhet-e velünk, vagy sem. Az ember, vagyis Te azonban, aki ezeknek az eseményeknek a főszereplője, hidd el, hogy kicsit sem változik. Csak a körülmények, s ezek hitetik el Veled, hogy Te is más lettél, más vagy, s talán innentől fogva nem is leszel képes uralni az életed és hasonlóan komfortosan, biztonságban élni, mint ami nemrég még olyan természetesnek tűnt.

Ilyenkor elfeledhetjük, hogy a készségeink, mindaz, ami bennünket egyedivé és megismételhetetlenné tesz, ugyanúgy bennünk vannak. Épp csak a félelmeink, a szorongásaink erősödtek fel egy megváltozott szituációban.

Azért hoztam a munkával kapcsolatos példát, mert ezen keresztül, a ráció talaján talán jobban meg lehet érteni, mi is ez a folyamat. Mennyire becsapjuk önmagunkat – hiszen talán mindenki szembesült már azzal, hogy váltania kell, önszántából, vagy mert rákényszerült. Így ez a szorongásos, félelmekkel teli létállapot sokaknak ismerős lehet – s talán sokak, ha sikerrel túljutottak rajta, nem is kívánják vissza.

A magánéletben is ugyanez a helyzet. Amikor véget ér egy párkapcsolat, mindaz, amiben korábban hittünk, amire a boldog jövőt alapoztuk, ami miatt úgy éreztük, tervezhetünk, s minden a legnagyobb rendben van, s a lehető legjobb úton halad, hirtelen eltűnik.

TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – EGY KÖNYV NEKED, HA IGAZÁN MEG SZERETNÉD TALÁLNI A TÁRSAD!

Eltűnnek a korábbi díszletek, emberek, szokások és érzések az életünkből, s a helyén nem marad semmi. Egyelőre legalábbis – mert ez az első dolog, amit az elménk oly könnyen elhitet velünk, hogy ilyen talán nem is lesz többé, hasonló jóra már nemigen számíthatunk a későbbiekben.

Sokan ezen a ponton csalják meg önmagukat a legjobban, s inkább mégiscsak beleragadnak, vagy épp visszatáncolnak egy megromlott kapcsolatba. Mert hatalmas az űrtől való félelem, s inkább választják a biztos rosszat, mint a bizonytalant – amiről még nem is tudható, hogy lehet-e egyáltalán jó, vagy hasonlóan rosszba, talán még rosszabb helyzetbe sodorjuk magunkat.

A napokban találkoztam egy nővel. Társkersésről, magánéletről beszélgettünk, s nagyon megindított a vele való beszélgetés. Az élettörténet, amit úgy másfél órában elém tárt, telis-tele rengeteg küzdelemmel, hatalmas sikerekkel és mindezek mellett leginkább fájdalommal, mert nem képes lezárni a több évtizedes házasságát, melyről ugyanakkor több évtizede azt is tudja, hogy nem működik. A nő elmondta, hogy valójában már harminc éve is tudta, hogy férjével nem illenek össze, hogy van rengeteg olyan momentum a kapcsolatukban – férje erőszakos, agresszív hajlama, mindent ellenőrizni akaró, elnyomó személyisége, a valódi intimitás hiánya, stb. – melyek már akkor nyilvánvalóvá tették számára, hogy ez a kapcsolat nem egészen az lesz, amire valójában számított, ami igazán vágyai netovábbja volna. Mégis, negyven éve gyűrik egymást, igaz, közben felépítettek szakmájukban egy egész birodalmat, de a boldogságnak nyoma sincs, a nő meg sem tudta mondani, mikor érezte utoljára, hogy nőként szeretik, mert szerethető, s azt sem tudja, hogy ő maga mikor szerethetett úgy, amilyen ő igazán, s ami neki is a legjobban esik.

Van tehát egy kudarcba fulladt házassága, pontosabban volt, mert pár éve azért mégiscsak elváltak, azonban hogy-hogy nem, azóta is egy háztartásban élnek, mert az elme képes mindenféle indokokat gyártani ahhoz, hogy fenntartson akár egy deklaráltan is életképtelen szituációt.

Az ő kifogásai között első helyen a közös gyermekük szerepel, aki szerinte összetörne, ha a szülei elválnának – nem igaz!!! – aztán jönnek a vagyoni kérdések, hiszen közösek a cégek, s nem lehetne csak úgy szétaprózni a vagyont – nem igaz!!!! – majd azt is elhitte az évek során, hogy nem is biztos, hogy ő maga alkalmas még arra, hogy újrakezdjen egy más típusú, a személyiségéhez jobban illő férfit választva – ez sem igaz!!!

A félelem a lehető legrosszabb tanácsadó és ezt az alábbi történet is tanúsítja. Ha megrekedsz azon a ponton, amikor még minden képlékenynek tűnik, nem tudod, hogyan fogsz majd a régiből egy újat teremteni, engedsz a szorongásaidnak, könnyen hasonló helyzetben találhatod magad. Benne maradsz az ismert rosszban és még csak lehetőséget sem adsz magadnak arra, hogy a rossz helyett valami csodásat tapasztalj.

 

A félelmeinket persze nem szabad elbagatellizálni, nagyon is komolyan kell venni őket. Mondják, hogy minden félelem valójában egy tőről fakad, ez pedig a halálfélelem, mely túlélésünk érdekében elemi módon belénk van kódolva. Ezért nagyon nehéz kilépni ebből a csapdából, de meg lehet és meg is kell csinálni.

Sokan, amikor vége egy kapcsolatnak, vagy még csak ott tartanak, hogy már felismerték, hogy ez nem működik, de még nem tudják, hogyan lehetne jobbat teremteni, az egyedül vagyok, egyedül maradok félelmében stagnálnak.

A társkeresőknek is tulajdonképpen ez a legjellemzőbb félelme – ezt szinte naponta tapasztalom társkereső irodámban, a Duals-ban.

Szinte rettegnek attól, hogy ahogy most maguk vannak, ez a helyzet a jövőben sem változhat. Emlékszel, mivel kezdtem a munkával kapcsolatban?… Hogy a hasonlóan idegen helyzetek elhitetik velünk, hogy nem számíthatunk már semmi jóra és csak a negatív gondolatok, érzések áramlanak.

Pedig a magánéletben is hasonlóan azt lehet mondani, hogy ami miatt korábban szerethettél és szerettél, az kicsit sem változott benned, ugyanaz a személy maradtál, sőt, még érettebb, fejlettebb változatban, hiszen, ha tudatos vagy, akkor a veled történt események tapasztalatai nem megrövidíteni, hanem gazdagítani fognak.

Ráadásul az egyedül vagyok gondolata megint csak egy óriási csapda. Mert tedd csak fel magadnak a kérdést? Tényleg egyedül vagy? Nézz körbe, nézd meg az életedet, azokat az embereket, akik körbe vesznek és ismételd meg magadban: Valóban egyedül vagyok?…

A nézőpont, hogy hogyan tekintesz a dolgokra, a te felelősséged, teljes mértékben. Amíg tehát azt erősíted magadban, hogy egyedül vagy, ez így is lesz, hiszen nem egyszerűen elszigetelődsz, hanem te magad alakítod úgy a körülményeket, hogy ezt a gondolatot alátámaszd, tehát igen, elhatárolod, elszigeteled magad.

Míg, ha felülvizsgálod ebbéli gondolatod és nem az egyedül vagyok, hanem a része vagyok az egésznek gondolatát erősíted magadban, ezt fogod megtapasztalni. Része leszel egy csomó új dolognak, részese, szereplője lehetsz egy sor új emberi kapcsolatnak és igen, ha úgy akarod, akár egy másik ember oldalán még főszerepet is szánhatsz magadnak.

De ez csak rajtad múlik, hogy hogyan tekintesz a lehetőségekre, melyek körbe vesznek, mennyire vagy nyitott az új ismeretségekre, új emberi kapcsolatok kialakítására.

AZT, HOGY HOGYAN KEZDJ ÚJRA ÉS MERRE INDULJ A TÁRSKERESÉSBEN, RÉSZLETESEN ELMONDJUK KÖNYVÜNKBEN. NÉZD CSAK:

TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? – ISMERD MEG A TÁRSKERESÉS KULISSZATITKAIT!

— Bánitzky Kata —