A zöld szemű szörny I.

A zöld szemű szörny I.

A féltékenység végigkíséri az életünket, hiszen számos módja van. Kiskorunkban kezdjük a testvérféltékenységgel, aztán a kortárs közösségben barátok, szerelmek csaponganak körülöttünk. Felnőttként is lehetünk féltékenyek például a párunk körül legyeskedő emberekre , vagy egyszerűen a szomszédra, mert szebb autója van…

Mi is a féltékenység? Szeretnék valamit, ami nem az enyém. Ha az emberi érzések területén maradunk, akkor ez a valami figyelem, szeretet, törődés. Ezekhez a teljesen természetes alapérzésekhez két fontos momentum csatlakozik még – és kész is a féltékenység! Az egyik „apróság” az, hogy ezt nem akárkitől szeretnénk megkapni, hanem egy általunk konkrétan meghatározott személytől. A másik „apróság” pedig a legszörnyűbb: ezt már valaki megkapja, csak éppen nem én! Legalább is, ezt feltételezi az, akiben tombol a féltékenység érzése és ettől érez csalódottságot, fenyegetettséget, haragot – egyszóval egy szép kis érzelmi vihar kerekedik ott legbelül. 

A kóros féltékenység elnevezése Othello-szindróma, jelentése pedig a szerelemféltés abnormális formája. A velencei mór történetéből, mely immáron sok száz évre nyúlik vissza, még ma is vannak aktuális részletei, mikor a pár egyik tagja árgus szemekkel lesi, hogy mikor tudja tetten érni a párját, mert kétség sem fér hozzá, hogy az megcsalja őt és minden apró, leginkább félreértelmezett jelből messzemenő és holtbiztos következtetéseket von le. 

Hiába a mai világ nagy szabadsága, úgy tűnik, hogy a lehetőségek bővülésével a féltékenység nem, hogy csökkenne, éppen, hogy növekszik. Míg régen például előre elrendezett házasságok voltak, a házasulandó felek nagyrészt beleszólása nélkül, addig az emberek nem gondolkodtak annyit a féltékenységen, hiszen a helyzet adott volt, nem volt min érzelmeskedni. Manapság, a szabad döntés „terhe” mellett viszont gyakrabban felvetődik a kérdés, hogy vajon jól választottam-e, hiszen a másik partnere – kívülről, nem abban a kapcsolatban élve – láthatóan sokkal jobb… miért nem lehet nekem is olyan… ?!

A féltékenység kérdése a partnerkapcsolatok esetében azonnal előhozza a hűség témakörét is. Az érzés a kapcsolat stádiumától függetlenül jelen van, hiszen mindegy, hogy éppen csak az elején vagyok a társkeresésnek és csak randevúzgatok, vagy már évek óta élünk együtt valakivel… Kérdés, hogy valójában mennyi kapcsolat van egy bennem felmerülő érzés és a párom hűsége között? 

Mitől is félünk valójában? Mennyire tudjuk konkrétan meghatározni félelmünk tárgyát? A párom elvesztése? A párom kollegája jelent fenyegetést számomra – vagy legalább is ezt gondolom én? A következő vizsgámtól? Az új főnökömtől? A párom legújabb szenvedélyétől? Úgy érzem, hogy nekem nincsen annyi lehetőségem, mint a másiknak, nehezebben találok programot magamnak? A nálam fiatalabb nőktől vagy férfiaktól? Vagy éppen az öregedéstől? Akármi is féltékenységünk tárgya, ha igazán mélyre ásunk, akkor az alap motívum mindig valaminek az elvesztése. Féltékenységünk tárgya mindenképpen egy rajtunk kívülálló valami: személy, helyzet, tárgy, tulajdonság stb. Ez negatív érzelmeket ébreszt bennünk, melyeket próbálunk elrejteni, száműzni az életünkből – általában kevés sikerrel. A negatív érzés másik része, hogy a fájdalmat, amit a veszteség élménye okoz, már előre átéljük, amikor még be sem következett. 

A lényeg, hogy azok az érzések és reakciók, melyek ilyenkor meghatározzák az embert, a legtöbb esetben saját magából az emberből jönnek, általa kreált dolgok és a valósághoz való kapcsolatuk mindig is kérdéses. Ugyan zajlik bennünk az érzelmi vihar, de mégis érdemes – amennyire tudjuk – józan ésszel megnézni, hogy mi a valóság a bennünk kavargó érzésekből és mi az általunk kreált dolog. Nem utolsó dolog beszélni a másikkal és valóban meghallgatni azt, amit mond.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Neked erről mi a véleményed? Van néhány további tipped vagy jótanácsod? Ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Önmagad vagy? Vagy egy tökéletes kép?

Önmagad vagy? Vagy egy tökéletes kép?

Nem könnyű eligazodni a mai világban. A pszichológia közelebb van hozzánk, mint valaha. A világtörténelem eddigi során most van a legtöbb szakember és legtöbb irodalom ezen a téren.   Egymást érik az önbizalomerősítő mondatok, tanfolyamok, irodalmak, melyeknek célja valahol az, hogy tisztán, egyszerűen, hűen álljunk önmagunk előtt, minél közelebb önmagunkhoz – és lehetőség szerint a társunkhoz is.

A nehézséget az adja, hogy a tengernyi jótanács árjában bizony egymással ellentétes hatások érnek minket. Tudjuk, hogy a közösségi média milyen káros tud lenni a reális önkép kialakításában. Ezt mindenki nyugtázza magában, majd megy és kitesz egy „tökéletes” képet arról, hogy ő mennyire ellene van ennek a divatos iránynak… Akkor most meg akarok felelni? Vagy nem akarok? De ha nem felelek meg, akkor nem fognak szeretni? Ezek bizony viccesen egyszerűnek tűnő kérdések, de komoly tartalom van mögöttük.

A „légy önmagad!” mondatnak több fordítási lehetősége van, mint gondolnánk! Párkapcsolat területén az egyik legnagyobb veszélye akkor van ennek, ha verbálisan ugyan ezt mondjuk, de belső igényünk mégiscsak azt sugallja, hogy olyan legyén, mint amilyennek én szeretnék látni, érzékelni. 

A bizalom, az elfogadás keresés, ennek elvárása egy partnertől egyik legtermészetesebb igényünk. Egyszerre szeretnénk önmagunk lenni és közben megfelelni egy másik embernek. A bizalom érzésének része az, hogy a másik elfogad minket, hiszen ismeri, tisztában van hibáinkkal mégis, mindezekkel együtt akar minket. Ezt az érzést legkorábban kiskorunkban éljük át, majd ahogy a gyermek leválik a szüleiről és áttevődik a hangsúly a partnerre, úgy ezeknek az alapvető érzelmi vágyaknak a fókusza is egyre inkább egy másik, érett, egyenrangú partnerre kerül.

Akit már gyermekkorában feltételekkel szerettek, aki már ekkor elvárások kereszttüzében állt, annak természetes dolog lesz ezt tovább vinni a felnőtt, érzelmi alapú kapcsolataira is. Innen kétfelé ágazik az út. Vagy állandó elvárásoknak fogja alávetni a párját, hiszen számára az alapvető kapcsolódás formája egy másik emberhez ez. A másik lehetőség, hogy a megfelelés lesz számára az általánosan elfogadott, és tökéletes párja lesz az előző példában bemutatott személynek. Hiszen az egyik elvár, a másik pedig igyekszik ezeknek a végeláthatatlan, emberfeletti elvárás-tengernek megfelelni. Jó kis páros lesznek, ugye? 

Aki sosem élte át azt, hogy úgy szeretik, ahogy van, legyen az akármilyen is, az el sem tudja képzelni ezt az érzést. És az érem másik oldala: nem is tudja megadni ezt az érzést másnak! 

Aki felismerte ezt az ördögi kört, annak van egy jó hírem: ebből (is) ki lehet lábalni! Az első pont, ahogy már írtam, a felismerés. De ez egyben a fél siker is hiszen innentől tényleg már „csak” újra össze kell rakni magunkat. 

Ez a helyzet nagyon sok kapcsolatnak a gátja. És nem csak kapcsolatnak, hanem magának a társkeresésnek is!

Ranschburg Jenő szavaival zárom a mai blogomat: „Néha vállalnunk kell a kockázatot, hogy mások nem fognak szeretni minket, annak érdekében, hogy mi szerethessük magunkat.”

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Neked erről mi a véleményed? Van néhány további tipped vagy jótanácsod? Ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Valentin napi stílusterápia

Valentin napi stílusterápia

Stílusterápia – avagy Nőiség újratöltve!

Ha kell egy kis kényeztetés…. és nem mellesleg szeretnéd megtudni, melyek azok a színek, melyik az a stílus, ami igazán jól áll Neked valamint a tökéletes smink elkészítésének fortélyaira is kíváncsi vagy…

Gyere és tarts velünk egy igazán csajos napon!

A stílusos és magabiztos megjelenés alapja a tudatosságban és önazonosságban rejlik.  A kiscsoportos szín, stílus- és sminktanácsadás során megismerheted az adottságaidat: a színeket, amelyektől ragyog az arcod, a testalkatodhoz illő fazonokat, szabásvonalakat, az arc- és szemformádat legszebben kiemelő sminket. A közösen eltöltött 4-5 óra után rengeteg új információval lehetsz gazdagabb, amelyek alkalmazásával azonnali pozitív változást érhetsz el az életedben.

Akik ellátnak tanácsokkal, s megismertetnek valódi szépségeddel:
Varga – Győrik Georgina, a True Colours szín- és stílustanácsadója és Nemes Zita okleveles sminkmester

További részletekért jelentkezz és/vagy hívd irodánkat!

Ez már a harmadik alkalom, hogy megszervezzük a hölgyeknek a programot. Nem véletlen a népszerűsége, hiszen a jelentkezők két nagyszerű szakember segítségével sajátíthatják el a tökéletes stílus fortélyait, legyen szó sminkelésről, vagy öltözködésről. A lányok, Gina és Zita nagy tapasztalattal rendelkeznek abban, hogy különleges szemmel lássák a hölgyeket, kinek, mi áll jól, ki, hogyan hangsúlyozhatja erősségeit. Az eddigi visszajelzések alapján nem csak a stílustanácsadás rájuk szabott prakrikáival, de jó adag önbizalommal is felvértezve távoztak. Egy magabiztos nőnél pedig nincs csodálatosabb! 🙂

A Valentin-napi stílusterápia – Felért egy kényeztetéssel!

Jó volt együtt lenni, Nőnek lenni! 

 

Várunk szeretettel - Jelentkezz és foglald le a helyedet!

Gyalogtúra a Rám-szakadékhoz

Gyalogtúra a Rám-szakadékhoz

2020. február 22.

Gyalogtúra a Rám-szakadékhoz

Nincs is szebb, mint egy hangulatos kirándulás a télvégi erdőben. Csatlakozz hozzánk frissítő gyalogtúránkon, élvezd a gyönyörű tájat, s kortyolj a friss levegőből nagyszerű szingli társaságban az egészség és a jókedv jegyében szervezett gyalogtúránkon! Várunk szeretettel!

Ma a saját bőrünkön és az egyik legcsodásabb helyszínen tapasztaltuk, hogy
nem is kérdés: mindjárt itt a tavasz!!! 😊Köszönöm szuper kis csapatomnak a hangulatot és a részvételt, az égieknek pedig a csodás időt, mellyel elkápráztattak bennünket!

Képek a Rám-szakadékhoz tartó kirándulásokról:

Várunk szeretettel - Jelentkezz és foglald le a helyedet!

A visszajelzésen is sok múlik – nem csak az első mondaton

A visszajelzésen is sok múlik – nem csak az első mondaton

Sok írást lehet olvasni arról, hogy hogyan kezdj el egy beszélgetést. Az első szavak, az első benyomás, az első interakció nagyon meghatározó. Első benyomást egyszer lehet tenni. Lehet újra megpróbálni, vagy kijavítani, de ez már egy második lehetőség. 

Most mégis a második lépésre szeretnék koncentrálni. Arról fogok írni, hogy hogyan tudunk minél pozitívabban válaszolni a másik embernek. A visszajelzések pozitív és építő jellege ugyanolyan fontos, mint a kezdőszavak.

Kezdem máris a legfontosabb különbségtétellel: el kell választani a személyt és a cselekedetét, vagyis a viselkedést és a másik ember személyét, jellemét. Amennyiben nem értesz teljesen egyet a másik fél intrójával, akkor ezt az apró kommunikációs trükköt érdemes szem előtt tartanod. Egész más azt kommunikálni, hogy egy konkrét dologgal nem értünk egyet, mint egy egész embert leszólni. Így nagyobb esélyünk van egy esetleges újabb kapcsolódásra, hiszen a másik személyét alapvetően nem véleményeztük negatívan. Ehhez hozzásegít az, ha nem használunk általánosító szavakat, mint a „mindig” „az egész”, „soha”. Célravezetőbb konkrétumokra reagálni, mint általánosítani.  Egy ismerkedési folyamat során ez különösen fontos. Hiszen még keveset tudok a másik személyéről, motivációiról. De a kedves és lassú közeledés mellett ugyanolyan fontos az is, hogy kifejtsem a véleményemet, hiszen így nem fog hamis kép kialakulni rólam.

Az általánosítás más szempontból sem célszerű. Hiszen a másik fél mindenképpen reagálni fog az elhangzottakra és ha a kommunikáció mindkét fél részéről csak általánosságokat tartalmaz, akkor ez megnehezíti a közös álláspont kialakítását. Ha egyértelműen és lényegre törően fogalmazunk, akkor máris nagyobb esélyünk van arra, hogy a másik megértsen, sőt pontosan azt értse, amíg közölni szándékoztunk. 

Még egy tipp: úgy adj visszajelzést, hogy abban egy kérés legyen. A pozitív visszajelzés nagyon jó és már fél siker, de a másik fél továbbra sem gondolatolvasó. Ő is magabiztosabban indul el a Te irányodba, ha adsz neki egy kapaszkodót aminek mentén elindulhat. A társkeresés folyamatában ez különösen fontos lehet. Ettől elérhetőnek, sőt, közelinek, szimpatikusnak fogsz látszani – és nyilván az is vagy, ugye?

Nem csak a megfelelő szavak az egyetlen eszköz, melyeket használhatunk. Az időzítésen is sok múlhat. Amikor betelik a pohár, vagy gondolatban összeáll a mondandónk, még nem biztos, hogy éppen az a legalkalmasabb pillanat a probléma megbeszélésére.

Hallottál már a 3:1 arányról? Mit is jelent ez?  Minden kommunikációs tréning tartalmazza ennek az arányszámnak a kiemelését, vagyis egy kritikát három megerősítő, dicsérő mondattal kell körbe bástyázni. A forma nem minden! Hiába mondod elháromszor, de „amúgy nekem minden OK” – ettől még nem fogod elbillenteni az arányokat. Tehát három érdemi mondatra lesz szükséged. 

Ha érdeklődünk a másik motivációi, indokai, érdekei iránt az nem csak hogy jó színben tüntet fel minket, hanem új információkhoz is juthatunk általa. Ha pusztán udvariasságból érdeklődünk az úgyis átjön, és sokkal kellemetlenebbül veszi ki magát, mintha nem kérdeznénk semmit.

Egy utolsó jótanács, mellyel szintén előbbre juthatunk: próbáljuk meg együtt kitalálni a megoldást.  Ezzel az apró trükkel máris bevontuk a másikat a megoldás aktív részébe, ezt mindenképpen értékelni fogja!

Visszajelezni fontos, és sok múlhat a minőségén a kapcsolat fenntartása, folytatása, esetleges javítása szempontjából.


Szeretettel,

Bánitzky Kata

Neked erről mi a véleményed? Van néhány további tipped vagy jótanácsod? Ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Tanzánia – Kalandozz velünk az érintetlen Afrikában!

Tanzánia – Kalandozz velünk az érintetlen Afrikában!

TANZANIA SAFARI ÉS  ZANZIBÁR TENGERPARTI ÜDÜLÉS

Egy igazán kivételes és különleges program részese lehetsz ezen a rendkívüli utazáson!

Tanzánia a „fekete kontinens” talán legizgalmasabb országa. A földrajzi formációk, a vegetáció és az állatvilág változatossága és gazdagsága páratlan a világon. A turisztikailag igen népszerű szomszédos Kenyához viszonyítva sikerült elkerülnie a tömegturizmus negatívumait, és megırizni „érintetlenségét” mind a mai napig. A Kelet-Afrikai árokrendszer hasadékvölgye és annak vonalát követı tavak és vulkánok ideális élettérként szolgálnak az afrikai vadvilágnak és a velük harmóniában élő, teheneiket legeltető nomád Masai törzseknek.

A közel hatezer méter magas, hófedte Kilimandzsáró és a Viktória-tó által határolt Masai-földön tett safari – utazás szuahéli nyelven – egy életre szóló élményt garantál az idelátogató számára.

Zanzibár ehhez képest maga az időutazás, hisz a szigeten 200 éve megállt az idő kereke. Érintetlen arab-afrikai kultúra, egzotikus fűszerek illata és a reklámfilmekből jól ismert hófehér homokos tengerpart várja pálmafáival az utasokat.

A különleges élményt garantálja, hogy olyan magyar idegenvezetővel járjuk be a térséget, aki maga is több évig élt Tanzániában, s pontosan ismeri a helyi kultúrát és nyelvet, valamint azokat a helyszíneket, melyeket mindenképp látni kell.

Időpont:
2020. február 27. – március 8.

Utunk során többek közt ellátogatunk

  • az Arusha Nemzeti Parkba, – terepjáró visz fel a 2600 m magas vulkán belsejébe, áthaladva az őserdőn és a bambusz zónán…
  • a Serengeti Nemzeti Parkba, ahol megnézzük a Kelet-Afrikai árokrendszer törésvonalát jelölő, helyenként 800 méter magas falat, ezt leküzdve páratlan látvány tárul elénk: alattunk terül el a Massai föld száraz szavannája, melyen  a gnuantilopokból és zebrákból álló állattenger él…
  • az Olduvai szurdokba, melyről úgy tartják, hogy  az emberiség bölcsője. Kicsi, de látványos múzeumával, illetve a szavannán araszoló, folyton mozgásban lévő fekete homokdűvéivel páratlan élmény lesz.
  • a Ndutu és Masek tavakhoz – Itt láthatjuk majd a Miombot – akácia és ébenfákkal tarkított nyitott erdőt… 

A változatosság kedvéért lesz, amikor az éjszakát egy luxus sátortáborban fogjuk tölteni. A nagyméretű sátrakban kényelmes ágyak, saját melegvizes fürdőszoba várja a fáradt utazót. Italainkat a lobogó tábortűz mellett fogyaszthatjuk el a csillogó afrikai égbolt alatt. Legvégül aztán az Indiai-óceán partján pihenünk meg, all-inclusive ellátással.

Remélem, sikerült kellően felcsigáznom! Ha így van, jelentkezz, s tarts velünk az érintetlen Afrikába!

Utazásunk szervezését a Rekord Tours Kft. bonyolítja.

Szeretettel, 

Bánitzky Kata

Várunk szeretettel - Jelentkezz és foglald le a helyedet!

Farsangi Party! Nem csak szökőévben egyszer!

Farsangi Party! Nem csak szökőévben egyszer!

Farsangi Party! Nem csak szökőévben egyszer!

Akárhány éves is vagy, Rád is biztos nagy hatással volt a 70-80-90-es évek divatja, zenei kultúrája. Emlékszel még a korszak emblematikus figuráira?… Zenészekre, színészekre, stílusukban is igazán egyedi művészekre?…

Időpont: 2020. február 29.

Farsangi estünkön ezúttal a 70-80-90-es évek hangulatát idézzük meg!
Természetesen, ahogy minden rendezvényünkön, ezúttal is fogunk játszani, a zenei választék abszolút korhű lesz és a ruházatról sem feledkezünk meg:
DRESS CODE lesz érvényben!

Mit is jelent ez….?:

Kérjük, hogy ruházatod valamilyen módon tükrözze a 70-80-90-es évek divatját!

Adunk egy kis segítséget:

Szeretettel várjuk például a latex, vagy forró nadrágos hölgyeket… és urakat is, hiszen ebben a korszakban mi sem volt természetesebb, mint a cicanadrágos férfiideálok – lássuk hát ismét őket! Persze, ha ezt túlzásnak érzed, beérjük, egy a 80-as éveket idéző fejpánttal is vagy férfiak esetében egy fura színekben pompázó, avagy pálmafás, műszálas inggel. Esetleg, hogy a 70-es évekről se feledkezzünk meg, jöhetnek a vastag sarkú/talpú cipők, nőktől és férfiaktól is elfogadjuk ezt. 😊

Ezek persze a mi ötleteink, de fantáziád Te is szabadjára eresztheted. Sőt! Ha igazán bevállalós vagy, akár a korszak egy sztárjának is beöltözhetsz.

Kíváncsiak lennénk például Madonnára, az Abba lányokra/fiúkra, Cherre, de örömmel találkoznánk Freddie Mercury-val, Prince-szel, George Michaellel – Vele tuti sikered lenne!!! 😊 – hogy Michael Jacksont már ne is említsem…

Estünk fénypontja a játékok mellett a táncverseny lesz!

Most igazán próbára teheted ügyességed, a 70-80-90-es évek tipikus zenéinek még tipikusabb táncmozdulatait kell tudnod majd felidézni! De többet egyelőre nem árulhatok el… 😊

Idézzük fel együtt a 70-80-90-es éveket!

Szeretettel várlak, 

Bánitzky Kata

Túl a farsangon – Tegnap este igazán élethűen idéztük meg a 70-80-90-es éveket! Előkerültek a gardróbokból az elfeledett selyem ingek, a latex nacik, a flitteres zakók és úgy általában a műszálas vagy testhez álló, netán buggyos ujjú, mindenféle extrém darabok is. 😊

Télen még utoljára alaposan kimaxoltuk a bolondozást.

 

 

 

 

Szép dolog a kitartás – de nem minden áron!

Szép dolog a kitartás – de nem minden áron!

Ha a kitartás jön szóba, akkor inkább ennek pozitív lényegét ragadják meg az emberek. Azt hangsúlyozzák, hogy ebben aztán nincsen megállás. Ritkán esik szó a kitartásnak annak az olvasatáról, ahol már el kellene engedni kitartásunk tárgyát, mert már túl vagyunk azon a ponton, hogy megérje. 

Ezt a roppant fontos és nemes erényt, vagyis a kitartást már gyermekkorban elkezdik belénk nevelni. Szüleinktől indulva, tanárok, edzők, önjelölt tanácsadókon át mindenki ennek fontosságát hangsúlyozza. A sikert sokszor szinte azonosítják ezzel a jellemvonással. Arról kevesebb szó esik, hogy hol is van a határ a kitartás azon – még értelmes -, formája, ami előre visz, illetve aközött, mikor már csak pusztán elvből nem adjuk fel, hiszen akkor nem lennénk kitartók. Amikor már csak az az egyetlen indokunk, hogy „de hát én kitartó vagyok” – akkor már a határán vagyunk annak, hogy komolyan felülvizsgáljuk ragaszkodásunk tárgyát. 

Amikor eljutunk arra a kritikus pontra, hogy szívünk mélyén érezzük, hogy fel kellene adni törekvésünket, akkor bizony nem könnyű eldönteni, hogy a kitartás a fontosabb, vagy a – sok esetben ésszerűbbnek tűnő – feladás. 

Mi minden zavarhat meg abban, hogy hatékonyan koncentrálhassunk és kitartók legyünk? Például az, hogy túl sok lehetőségünk van, túl sok felé szakadunk a hétköznapokban. Így nem könnyű a néhány, valóban fontos dolog mellett kitartani. Mindig akad egy újdonság, ami eltereli a figyelmünket. Nem könnyű eldönteni, hogy most éppen elszalasztunk valami szuper lehetőséget azzal, hogy kitartók és hűek vagyunk a régi dolgainkhoz, vagy eldobunk mindent és élünk az újdonság lehetőségével. De ha meg túl sok mindenhez ragaszkodunk, akkor szétforgácsolódunk.

Így van ez a szabadidős programok terén, a sportban vagy akármilyen hobby-val, de bizony így van a társkeresés világában is. 

Ha már időt, energiát, pénzt ötlünk valamibe, akkor nehezebben mondunk el róla. Mindaz, amit már beletettünk kitartásunk tárgyába elköteleződést hozott létre az irányába, így nehezebben szakadunk el tőle. Ez az érzelmi szál megnehezíti annak a reális alapokon nyugvó eldöntését, hogy érdemes-e már kitartónak lenni, vagy már túl vagyunk az ésszerűség határán. 

Egyszerű példa: ha régóta várunk valamire – például, hogy sorra kerüljünk a boltban -, de reménytelennek látjuk a helyzetet és inkább feladjuk a várakozást, akkor az eddig, várakozással eltöltött idő értelmetlen volt? 

De nézzünk egy testhez állóbb példát. Ha a randevúról késik a partnered és valamiért nem éred el telefonon, akkor örök kérdés, hogy vársz-e amég öt percet, hátha megérkezik, vagy éppen elég volt ez a negyven perc ácsorgás…? Természetesen a blogom alapkérdése ennél sokkal komolyabb helyzetekre vonatkozik, csak egyszerűbb ilyen kézenfekvő példákon keresztül bemutatni. Az itt, önmagunknak adott válaszok elvezethetnek a komolyabb döntéseinkhez is…

Hosszú távon kitartani valamiben, ami felesleges – szerencsétlenné tesz. A célok időről időre való felülvizsgálata hatékonyabbá teszi az életünket.

Egy gyakorlati jótanács: amikor már több energiát vesz ki belőlünk valami, mint amennyit ad, amikor már veszteségnek éljük meg – ekkor érdemes feladni.

A legfontosabb, hogy szívvel-lélekkel el tudjuk fogadni a döntésünket és ne kérdőjelezzük meg akkor sem, ha esetleg a fordulnak a dolgok, és úgy tűnik, hogy mégsem a legjobb módon döntöttünk. Ott, akkor a rendelkezésünkre álló információk és adatok alapján úgy döntöttünk, ahogy abban a helyzetben a leghatékonyabbnak, a legésszerűbbnek látszott. Utólag sosem ostorozzuk magunkat. Ezzel ugyanis nem jutunk előbbre, sőt. Egyetlen dolgot értünk el vele: hogy elvesszük az energiát az előttünk álló, újabb, csodás lehetőségeket tartogató feladatoktól.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat, saját, személyes tapasztalataidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Szezonzáró síelés Cortinaban

Szezonzáró síelés Cortinaban

Márciusban már van egy kis ereje a napnak, de a hófödte hegycsúcsok és havas domboldalak még vastagon magukon tartják a hótakarót. Ilyenkor a legszebb a síelés!

Igazi, aktív, télvégi kikapcsolódás az olasz síparadicsom végtelen pályarendszerén csúszkálni.

Tarst velünk Cortinába, és pihenjünk együtt a Hotel Lavaredo-ban. A hotel spa & wellness központjában pezsgőfürdő és szauna várja a mozgalmas napot kipihenni vágyókat.

Cortina d’Ampezzo Olaszország leghíresebb és legismertebb síparadicsoma, gyönyörű fekvésű, patinás téli üdülő-hely.

Az utazáson természetesen nem felejtkezünk el a borbarátokról sem, és a borgasztronómiai progarmokon egy neves hazai pincészet borait fogjuk megkóstolni.

Találkozási és ismerkedési lehetőséget biztosítunk nem csak a Duals tagjaival, hanem  síoktatással és borgasztronómia világával is.

Ha nem tudsz síelni, vagy úgy érzed, hogy nem vagy elég rutinos, semmi baj, hiszen ezen a túrán ingyenes, a tudásszintednek megfelelő síoktatást biztosítunk 5-12 fős  csoportokban, magyar oktatókkal. 

Időpont: 2020. március 14-19. 

A szállás 1750 m -en, a varázslatos Misurina-tó partján lesz, ahol külön wellness részleg is vár ránk!

14 km-en belül 5 csodás síterep érhető el, összesen 114 km sípálya, 35 sílift, mindez 1224-2930 m magasságban. Ha kipróbálnál más téli programot is, akkor erre is lehetőség motoros szánozás vagy a bobozás keretében.

Bővebb információért keress bátran!

Foglald le mielőbb a helyedet a programra az alábbi link kitöltésével!

Utazásunk szervezője a Sport-és Borbarátok Egyesülete.

Szeretettel várlak, Kata

Várunk szeretettel - Jelentkezz és foglald le a helyedet!

Nem vonzó az, aki az egyedülléttől retteg!

Nem vonzó az, aki az egyedülléttől retteg!

Hogyan tudsz vonzóvá válni a szerelem számára? Úgy biztosan nem, hogy közben az egyedülléttől rettegsz! Úgy biztos nem, hogy közben a múltban ragadsz! Muszáj lesz kilépned abból a térből, melyben eddig életél. Először kilépsz, ezzel lehetőséget és teret adva annak, hogy valami új beléphessen az életedbe! Ezzel megnyitva az utat azelőtt, hogy aztán beléphess abba a lehetőségbe, hogy igenis van létjogosultsága az igaz szerelemnek. Van létjogosultsága ebből a részedből élni az életed, mert az igazán vonzó.

Sokan, mikor a párjukat keresik, benne vannak a régi mesékben és ezért nem túl vonzóak. Ritkán vonzó az az ember, akinek a gondolatai a „nem vagyok elég jó” típusú megközelítésről árulkodnak.  De az sem vonzó, ha valaki attól retteg, hogy egyedül marad. Sajnos nem az. Te is egy potenciális társ-jelölt vagy! Ezt elhiszed magadról? Képzeld bele magad egy olyan randevúba, ahol a partneredről ez az életérzés ordít.Számodra kellemes helyzet, vonzó társaság lenne?

Ahhoz, hogy áttörést érhess el a szerelemben muszáj a szerelem számára vonzóvá válnod – így leszel vonzó a másik nemnek is!Ha folyton szomorkodsz azon, hogy egyedülálló vagy, nem hiszel, nem bízol a szerelemben sajnos egyre távolabb kerülsz tőle. 

Őszintén megvalljuk még nem találkoztunk olyan évek óta egyedül álló emberrel, aki ne rettegett volna attól, hogy egyedül marad. Szoktunk is ilyen leveleket kapni, hogy már nem hiszek benne, az a sorsom, hogy egyedül maradjak, de azért próbáljuk meg. Hátha mi tudunk segíteni. Igaz, Ő nem hisz benne, de azért mi tegyünk bele mindent. Így indulni a társkeresésnek nem túl reménykeltő, ugye? Aki békességgel tudja elfogadni azt az élethelyzetet, hogy most éppen egyedül van, az egészen más – hiszen ebben nincsen félelem.

Ahhoz, hogy társra találj, nem nekünk kell mindent megtenni. Természetesen megtesszük, ami rajtunk múlik. De a főszereplő TE magad vagy!

Ha szeretnél olvasni hasonló témában, akkor ajánlom figyelmedbe a Társra vágyom, hol találom? című könyvemet, mely a tárksresés világában eltöltött 11 és szakmai tapasztalatait foglalja össze!

 Először is tudnod kell, hogy mire van szükséged egy kapcsolatban. Teljesen normális, ha vannak szükségleteink. Nagyon emberi, ha szeretetre, biztonságra és tiszteletre vágyunk. 

Gyakran mellőzzük az igényekeinket a magánéletünkben, miközben, akár a munkában, karrierünkben pontosan tudjuk, mire vágyunk, mire vagy szükségünk. Nem tudunk azzá az emberré válni, akivé lehetőségünk lenne, egy szerető kapcsolat nélkül. Tehát a vágyunk egy szeretetteli kapcsolat iránt természetes és egészséges is és nagyon is emberi. Ezek elemi igények bennünk.

Viszont a legtöbb társkereső nem a vágyaihoz kapcsolódik, hanem az elvárásaihoz keres partnert és ezzel öntudatlanul is távol tarja a szerelmet. Nem a vágyaihoz kapcsolóik, hanem a múltban ragad, és a saját történeteihez, a saját múltbéli gondolataihoz kapcsolódik. 

Ahhoz, hogy magadhoz vonzd a szerelmet fontos és mély kérdéseket kell feltenned magadnak! Ezekről fog szólni a következő blogom, érdemes lesz elolvasni!

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat, saját, személyes tapasztalataidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Bowling

Bowling

2020. 03. 24.

Bowling

Egyedül vagy? Társat keresel? Tarts velünk egy szuper kedd esti programon, mely nem csupán ismerkedési lehetőséget, de nagyszerű szórakozást és sportolást is ígér! 

Gyerünk, itt az alkalom, hogy megcsillogtasd bowling tudásod! Persze az sem baj, ha még nem vagy a pálya ördöge, ez esetben egy-két gurítási trükköt is elleshetsz. Közben pedig, nem mellékesen nagyszerű társaságban ismerkedhetsz!

Jelentkezzen most!

Legutóbbi bowlingprogramunk januárban igazán jól sikerült! Meg kell, hogy állapítsuk: ügyességben férfiak és nők között tulajdonképpen nincs is különbség, mert lányok és fiúk egyaránt taroltak! 🙂

Mi köze a szerelemnek a hitrendszerhez?

Mi köze a szerelemnek a hitrendszerhez?

A hitrendszer szó alatt itt azt értem, ami szíved mélyén egész nap foglalkoztat, amit folyamatosan az agyadban forgatsz. Ezek a gondolatok két félék lehetnek: pozitívak és negatívak. Azt tudjuk, hogy a fejünket az időnk nagy részében pozitív gondolatokkal kell kibélelni. De azt már kevésbé tudják jól kezelni, hogy mit kell kezdeni a negatív gondolatokkal. Sajnos általános tévhit, hogy az ilyen irányú gondolatok felbukkanása esetén a „törtés, törlés, törlés” gomb nyomogatása a legjobb megoldás. 

A negatív gondolatok szintén a mi fejlődésünket szolgálják. Az élet nem kizárólag móka és kacagás. A fejlődés útja a negatívumokon át vezet. Az élet tele van meglepetésekkel, nem várt eseményekkel és ezek nem mindig kellemesek. Ha mindig csak jó lenne, akkor nem is tudnánk értékelni azt. 

Az állandó agyalás, hogy mi miért történik és mi mit jelent nem segíti a fejlődést. Sem az állandó kritika, sem pedig az önmarcangolás. De szintén nem visz előre a saját magunk vagy mások állandó kritizálása. 

Ha szeretnél olvasni hasonló témában, akkor ajánlom figyelmedbe a Társra vágyom, hol találom? című könyvemet, mely a tárksresés világában eltöltött 11 és szakmai tapasztalatait foglalja össze!

Ami viszont segít az az, ha együtt érző vagy önmagaddal kapcsolatban és elfogadod azt, ami van. Innen indul el a változás. 

Ha elutasítom magam, vagy egy részemet – testemet, bizonyos részemet a személyiségemben -, akkor ezzel azt érem el, hogy más is el fog utasítani. Ami belül van az nyilvánul meg kifelé is.

Sokan mondják, hogy ők bizony pozitív gondolkodásúak. Ezt ott lehet valóban letesztelni, amikor valami csalódás éri az embert. Amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. 

Sokan azt hiszik, hogy először szomorúak lesznek és utána jönnek a gondolatok. Pedig ez éppen fordítva történik. Először jön egy gondolat és utána érezzük rosszul magunkat. Sokszor annyira erősek és gyorsan a negatív gondolatok, hogy el sem tudjuk kapni őket. Pedig nagyon fontos lelassítani aztán pedig beazonosítani mit is érzünk és mit is gondolunk. A kettő nem ugyanaz. 

Nemet mondtak Neked a párkeresésben? Mondd, ki az, akire mindenki igent mond? A nem az élet része. Nem a „nem” a baj, hanem az a fájdalom-, és negatív gondola lavina, amit ez elindít. Na ez baj! Ezen lehet és kell is változtatni! 

Mi a legalapvetőbb hiedelmünk? Mi az, ami egy elutasító válasz nyomán elindul? Az, hogy nem vagyunk szerethetők. Nem vagyunk szeretetre méltóak. Ha az van bennem, hogy nem vagyok szerethető, akkor sajnos ezt viszem tovább az emberi kapcsolataimban is. Legfőképpen a párkapcsolatban. 

Az olyan helyzetekben, amikor meg vagyunk győződve róla, hogy nem vagyunk szerethetők, akkor egy programot kreálunk, amely ezt be is bizonyítja. Mi választunk a párkapcsolati mintáinkhoz statisztákat, akik majd eljátsszák azt, ami tulajdonképpen bennünk van. Így teremtjük meg a saját valóságunkat. Tulajdonképpen bizonyítékot keresünk arra, mi mélyen bennünk van. 

Ilyenkor hiába hibáztatjuk a kultúrát, a másik nemet, vagy Isten. Ugyanis ezt mind mi teremtjük meg. 

Ha hibáztatsz, nem fogsz hinni a szerelemben. Ugyanis a téves hitrendszer vezet Téged. És ugyanazokban a helyzetekben fogod találni Magad – csak más köntösben. Nem lesz hited az Igaziban, mert a hitrendszered vezet.

Ha szeretnéd megtalálni az Igazit, azzal kezdd, hogy vállalj felelősséget a saját életed felett, és vedd a kezedbe azt! Ne engedd, hogy elkerüljön a szerelem! Válaszd inkább a szerelmet, a békét és a harmóniát!  Az Igazival megtapasztalhatod mindezt, de ehhez előbb Neked kell az Igazivá válni! Neked kell megváltoztatnod a téves meggyőződéseidet!

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat, saját, személyes tapasztalataidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Miért vagy még mindig egyedül?

Miért vagy még mindig egyedül?

Amikor elbeszélgetek azokkal az érdeklődőkkel, akik szeretnének tagként belépni a Duals-ba, akkor felteszem nekik a kérdést: vajon miért vannak még egyedül? A megkérdezettek igen nagy százalékának megvan a tökéletes magyarázata erre a kérdésre. Mielőtt tovább olvasnád az írásomat, javaslom, hogy szánj rá arra néhány percet és anélkül, hogy a cikk folytatása befolyásolna, gondold végig magadba a saját válaszodat. 

A magyarázatok jelentős része ugyanannak a három, négy sémának a mintájára épül fel. Valaki más a hibás érte, én igazán megettem mindent, a külső körülmények szerencsétlen áldozata vagyok. 

Ismerjük a mondást: az ember a saját életének főszereplője. Ezt én azzal egészíteném ki, hogy nem csak, hogy főszereplője, de egyben megalkotója is! A dolgok nem csak úgy történnek velünk! Történeteinkben nem áldozatunk vagyunk, hanem szereplők, főszereplők, és megalkotók is! Ami velünk történik, az mi magunk alkottuk! 

Tehát ahelyett, hogy a külső okát vizsgálnád annak, hogy miért is nem kaptad meg a szerelmet eddig, gondolkozz azon, hogy Te mit tehetnél ezért, hogy végre betoppanhasson az életedbe a nagy Ő! A boldogságod útjában nem egy régi szerelem áll, nem a kultúra a hibás, vagy a társkereső fórumok ilyen-olyan laza közege…

Az egyik kulcsa annak, hogy megtaláld a szerelmet, hogy rájöjj arra, ami történik a szerelmi életedben az a minta, ami újra és újra felszínre kerül.

Ha szeretnél olvasni hasonló témában, akkor ajánlom figyelmedbe a Társra vágyom, hol találom? című könyvemet, mely a tárksresés világában eltöltött 11 és szakmai tapasztalatait foglalja össze!

Az is lehet a minta, hogy mindig elhagynak. Vagy azt éled meg, hogy folyton nemet mondanak, vagy szeretői kapcsolatokba bonyolódsz. Esetleg aktuális párjaid alakítanak ki melletted szeretői kapcsolatot. Az ígéretesnek induló randevúk után nincsen folytatás? Talán fogalmad sincs róla, hogy milyen valójában szeretni? Persze ezeket mind mi teremtjük meg tudattalanul. Viszont a mintát muszáj tudatossá tenni, hogy változtathass. 

A másik kulcsfontosságú dolog az, hogy ne állj ellen a szerelemnek, mikor hirtelen eléd toppan a vágyott, közös boldog jövő. Beleragadva a múltba képtelen leszel egy csodás szerelmet megalkotni. 

Tehát akármennyire is vágyod a szerelmet – sokan hónapok, évek, esetleg évtizedeken át küzdenek -, van egy részed, amelyik nélkülözi a hitet a szerelemben, nem érzi magát biztonságban ebben a páros világban. Félsz sebezhetővé válni és teljesen átadni önmagad egy másik embernek. Különösen akkor igaz ez, ha érzelmek alakulnak ki Benned. A másiktól való függés eredeti, természetes érzés, ami akkor jelentkezik, amikor intim kötődés kezd kialakulni. Ezért sokan félnek beleengedni magukat egy kapcsolatba, tudatosan távolságot tartanak, mert tartanak attól, hogy megsérülnek, miközben éppen ezzel a hozzáállással gyűjtenek be újabb sebeket.

Akárhogy is van, hidd el, hogy gyakran ezek a megbúvó részek uralnak minket. Karl Jung egyszer azt mondta: „Mindaddig, amíg a tudatlan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani fogja irányítani az életed, és Te sorsnak fogod hívni.” Íme a jó hír: amint azonosítod ezeket a sebeket és tudatossá válsz a társkeresésben, megváltozik az életed.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat, saját, személyes tapasztalataidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


Azért vagyok egyedül mert most erre vágyom!

Azért vagyok egyedül mert most erre vágyom!

Az élet sok, egymást követő szakaszból áll. Vannak időszakok, melyek összefolynak, mások szépen elhatárolódnak egymástól. Jöhet olyan időszak ez életben, mikor az ember egyedül akar lenni. Lehet ez két kapcsolat között, de lehet ez egy határozott döntés eredménye, akár hosszabb ideig is. Ebben az életszakaszban a magány a társunk. Aki nem kapcsolatfüggő, aki képes megbirkózni az egyedüllét nyújtotta sajátos helyzettel – ennek minden előnyével és hátrányával együtt – az akár bele is kényelmesedhet ebbe a helyzetbe és dönthet úgy, hogy nem fog különösebb energiákat pazarolni a társkeresésre. Legalábbis az elkövetkező időszakban nem. Ezzel még önmagában smemi baj nincsen.

Ilyenkor az embernek bőven elég saját maga, sőt, talán még túl sok is és éppen ezért nem akar még egy embert beemelni az éltébe. Ilykor bőven elég társaságot és gondolkodni valót adnak a saját gondolatok, tökéletesen el lehet velük beszélgetni. Érdemes ilyenkor az életünk valamennyi, de legalább legmeghatározóbb területeit tüzetesen áttekinteni, és kihasználni azt a tényt, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez és egy új minőségben összerakni magunkat. 

Én személyes szerint tisztelem azokat, akik felismerik azt, hogy az ő életükben most jött el ez az időszak, be is vallják maguknak, nem keresnek kifogásokat és fel is vállalják a külvilág felé. 

A döntéssel semmi baj, sőt, jó dolog, ha valaki őszintén, a saját számára komfortosan fel tudja vállalni ezt a döntést. Ahelyett, hogy hanyat-homlok belemenekülne valamibe, amiben most semmi keresnivalója nincsen. Érdemes jól kihasználni ezt az időt és szerencsére ehhez megannyi lehetőségünk kínálkozik a környezetünkben. Aki megélte ezt az állapotot, az sokkal jobb esélyekkel megy bele a következő kapcsolatába, mint aki éppen csak kiugrik az egyikből – vagy kilökik belőle -, és máris egy másikben találja magát.

Csíkszentmihályi Mihály, a híres boldogságkutató mondta, hogy boldog az, aki egyedül tud lenni. A magány és az egyedüllét közötti különbségről már egy korábbi blogbejegyezésemben részletesen írtam. A magány választható a saját hobby-k, érdeklődési körök totális kimaxolására, és az egészséges egoizmus megélésére. Ahogy írtam: egészséges módon. Nem minden életszakaszban van erre lehetőségünk, mi baj lehet abból – hogy ha már letettük a voksunkat átmenetileg emellett az életforma mellett – akkor ennek teret adunk?  

A magány sokféleképpen felhasználható. Lehet ezt egy pozitív életszakasszá tenni, de lehet önsanyargatással és önostorozással saját börtönünkké is varázsolni. Hogy mi a legnagyobb veszélye annak, ha így teszünk? Az, hogy teljes elmagányosodáshoz fog vezetni.

Egészen más, ha szándékosan választjuk ezt az életformát, és célunknak azt tartjuk, hogy ezt csak átmenetileg lesz így. Az átmenetileg nem azt jelenti, hogy addig, míg nem találok valakit, vagy amíg valaki meg nem talál engem. Azt jelenti, hogy addig lesz így, míg ezen én magam, tudatosa, saját elhatározásból nem változtatok – és nem azért, mert akaratlanul csak belesodrótam valamibe. 

A magány – egészséges formában – nem a társas kapcsolatok vagy a társasági élet teljes hiányát jelenti. Ha így van, a kkor az már elszigetelődés az emberektől.

Ennek az időszaknak minden előnyével együtt azért azt javasolom, hogy már kellőképpen megmerítkeztünk ennek az állapotnak az előnyeiben, akkor mielőbb térjünk vissza a társas kapcsolatos szorosabb világába is!

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat, saját, személyes tapasztalataidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


A neten könnyű lelki társat találni…

A neten könnyű lelki társat találni…

Az online kapcsolatok világában sokkal sérülékenyebben vagyunk. Szavainkkal, beszélgetéseinkkel – melyeket chat formájában folytatunk, nem személyesen – kiöntjük a lelkünket nagyrészt vadidegeneknek. Visszajelzéseik, válaszüzeneteik személyes jellege miatt akaratlanul is elkezdünk kötődni a másikhoz. Akinek egy csöpp tehetséges is van az íráshoz, az seperc alatt magába tudja bolondítani a másik embert a stílusos, érzelemteli mondataival.

 Ajánlom figyelmedbe egy korábbi, kifejezetten erről a témról szóló blogomat!

Ilyenkor beindul a fantáziánk és elkezdünk embert teremteni a mondatok mögé. Embert, akinek testi alakot adunk és olyan belső – nagyrészt pozitív – tulajdonságokat, melyeket mi magunk találtunk ki. Hiszen, ha valaki ilyen kedves mondatokat tud írni akkor annak csak jó lelke lehet! A papír – és a klaviatúra – mindent elbír, a leírtakért nem kell felelősséget vállalni, hiszen ez „ó, azt nem úgy értettem”-mel minden el van intézve.

Az on-line világ nyújtotta biztonságos távolságot nem mindenki szeretné olyan nagyon leküzdeni... Kellemesen ellevelezget a világgal. Nem a valóságot írja, hanem az általa elképzelt világot, és mivel ki sem kell mozdulnia az otthoni, jó meleg székéből, így a valóság és az általa elképzelt dolgok között tátongó tér nem is tűnik fel neki. 

Amikor az egyik fél elkezdi forszírozni a személyes találkozást, akkor a megtestesülés valósága már két irányból fenyeget. Egyrészről felmerül a kérdés, hogy valóban olyan lesz a másik, mint amilyennek elképzelem? Még ha láttam is róla fényképet, esetleg többet is, akkor is más valaki élőben, mint az az elképzeld személy, akit fotókból és szavakból kreáltam magamban. Másrésztől nekem is személyesen kell megmutatkoznom. Most tere lesz mindannak a sok-sok, eddig leírt hiányosságnak, amit elmondtak egymásnak a társkeresők és lám, itt az idő és a lehetőség, hogy mindenki bizonyítsa az ellenkezőjét! 

Nem elég a másik embernek csupán a gondolatait megkapni. Egy hús-vér kapcsolathoz szükséges a tekintet, a mimika, az apró rezdülések, a mozgás, a gesztus. Épp ezek azokat apró dolgok, melyeket a személyes kontaktus hiányában kitölt saját fantáziánk.

Az internetes világ állandó, 24 órás jelenléte és közelsége elhiteti velünk, hogy a másik mindig ott van, mindig elérhető, mindig rendelkezésre áll. Ez a közelség és az állandóság ad egyfajta intimitást, amiről nyilvánvalóan tudjuk, hogy hamis, de mégis annyira vágyunk rá, hogy eltekintünk ettől az aprócska részlettől és fejest ugrunk az érzésbe. Hiszen jólesik. 

A mai világ a nyakunkba teszi a teljesítménykényszer óriási terhét. Nem csak a munka világában hanem mindenhol. Ha egy kapcsolatban nem kell személyesen jelen lenni, akkor ez a kényszer egy kicsit csökken – ami egy jóleső érzés.

Sokan nem akarják tudatosan átejteni a másik embert a netes társkeresésben, csak egyszerűen jólesik ez alól az állandó mókuskerék és teljesítmény alól egy kicsit kibújni. A baj nem ezzel van. A baj azzal van, hogy a kapcsolatokhoz hozzátartozó személyesség – melynek része a negatív oldal is – jelent fenyegetést az embereknek, és ezért folyamodnak ilyen apró trükkökhöz… melyek sok esetben sajnos túlnőnek rajtuk…

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat, saját, személyes tapasztalataidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


A férfi és a nő a szerelemben II.

A férfi és a nő a szerelemben II.

A múlt héten kezdetem el ezt a témát és ígéretemhez híven folytatom is. Ebben az írásban a férfiak nézőpontjából világítom meg a címben megjelölt kérdést, hiszen a korábbi blogban inkább női szempontokat fejtettem ki. 

Összefoglalva a korábbi gondolatokat: a nő kapcsolatteremtésre rendeltetett, mely kapcsolaton belül a férfinak különös pozíciója van. Ezért van, hogy egy nő mindig a párkapcsolatán keresztül határozza meg önmagát. Ha kiegyensúlyozott kapcsolatban él, önértékelése is magasabb, mint azoknak a nőknek, akik bár sikeresek, önállók, egzisztenciálisan is függetlenek, mégis egyedülállók. Merthogy egy nő önmagában kevésbé képes kiegyensúlyozott lenni, mert nem erre született. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy egyedülállóként nem lehet jó és magabiztos stílusban vinni az életedet! Nagyon is lehet, ezt saját tapasztalatból is tudom! De női minőségünket illetően csak egy férfi mellett találjuk meg az egyensúlyt. Ezért sem előnyös munkába, sportba, hobby-ba, egyéb alibi tevékenységbe menekülve hosszú távol elbújni a párkapcsolat elől!

Amikor egy nő kiegyensúlyozott párkapcsolatban létezik, akkor ennek a kapcsolatnak a középpontjában a férfi áll. 

Egy férfi – szemben a nő motivációjával, miszerint belső középpontjától kifelé haladva kapcsolódni szeretne a külvilággal és benne a férfival – éppen fordítva halad. Szépen megfontoltan úton van a saját középpontja felé. 

Gyakori konfliktusforrás a nők részéről, hogy a nő úgy érzi, hogy minden cselekedetével és szándékával a férfiért van, aki ezt nem viszonozza és ő jól elvan saját magában. Ezt a viselkedést a nő hálátlanságnak éli meg, azt hiszi, hogy csökkent a férfi érdeklődése az irányába, magába fordul.

Pedig erre a jelenségre tekinthetnénk elismerésként is. Hiszen amikor egy férfi igazán kiegyensúlyozott és jól érzi magát kedvese mellett, biztonságban tudja magát és a kapcsolatot, akkor ő is elkezd befelé haladni saját magában.  Amikor megnyugszik a kapcsolat, a férfinak nem kell készenlétben állnia, akkor jön a saját lelki világa. Ez nem a nő ellen van, nem a kapcsolat ellen van, sőt, belső munkája hosszabb távon éppen életének ezen részeit fogja szolgálni!

A férfi életének mindig pusztán csak egy állomása a szerelem, a házasság, a család, de önmagában ebben még nem tud kiteljesedni. Várja még egy csomó tapasztalat, harc és küzdelem, melyek mind-mind azt szolgálják, hogy közelebb kerüljön a saját belső középpontjához.

Egy férfitől lehetetlen elvárni, hogy mindig csak a nőért éljen. A férfi ebben előbb-utóbb elfárad és elfogy, mert létezése nem arra rendeltetett, hogy a nőket lépten-nyomon ilyen módon kiszolgálja.

Érdekel ez a téma? Bővebben írok erről a TÁRSRA VÁGYOM, HOL TALÁLOM? című társkeresésről szóló könyvemben, melyet megrendelhetsz a DUALS honlapján!

A látszólagos érdektelenség és érzéketlenség mögött valójában csak más motiváció áll. De mindezek mellett mégis óriási igénye van arra, hogy mi nők észre vegyük mindazt, amit értünk tesznek. Mindezen munkájukért tisztelni és szeretni kell őket. Egy férfinak éreznie kell, hogy a párja szereti, elfogadja, értékeli erőfeszítéseit – még ha a maga módján is teszi ezeket. Egy férfi ettől növekszik, ettől inspirálódik, ez neki a benzin!

Ha már a ismerkedés elején tisztába vannak a felek az eltérő életutakkal és eltérő motivációkkal, lehet, hogy a randevúzás kezdeti időszakában is érthetőbbek lesznek a felek elvárásai egymás irányába.  

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Neked mi a tapasztalatod ebben a témában? Írd meg nekünk hozzászólásaidat kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!


A férfi és a nő a szerelemben I.

A férfi és a nő a szerelemben I.

Amikor belevágsz az ismerkedésbe, két dologgal mindenképpen legyén tisztában. Egyrészt önmagaddal, ki is vagy Te most, hogyan jeleníted meg magad, mint egyedülálló, mik az igényeid, mire van szükséged, hogy megkapd egy kapcsolatban. Ezekről több korábbi blogbejegyzésemben is írtam már, érdemes ezeket átolvasnod! 

Azonban van még egy dolog, amit mindenképpen jó, ha észben tartasz: Te nő vagy, avagy férfi, egészen más módon vagy motivált az ismerkedésben, más a párkapcsolat jelentősége az életedben, mint az ellenkező nemnek.

Ezért jó, ha tudod, hogy ha számodra egy randevú, az ismerkedés meghatározott folyamata, egy beszélgetés jelent valamit, az a másik félnek feltehetően egészen mást ad, mások a súlypontjok, más a jelentősége. 

A nők és férfiak ugyanis egy sor dologban különböznek egymástól. Most biztos legyintesz, hogy ez mennyire elcsépelt mondat, de gyakorló társkeresőként biztos már Te is futottál bele olyan helyzetbe, ahol közhely ide vagy oda, de ez a mondat megállja a helyét…

Másként gondolkodunk, más a stressztűrő képességünk, másként viszonyulunk a problémákhoz és azok megoldásához és bizony másként vagyunk benne a kapcsolatban is. Egyszerűen más minőségbe illesztjük az életünkbe a szerelmet, másfajta fontosságot tulajdonítunk ennek a csodálatos érzésnek és a nyomán kialakított szövetségnek, melyre egyébként mindkét nem alapvetően vágyik. 

Az elköteleződés, legyen szó nőről vagy férfiról, mindkét nem számára egyformán fontos, talán az ideje, a helyénvalósága, esik más megítélés alá. Így hát a szerelem is ugyanúgy éltető eleme mind a nő, mind pedig a férfi életének. Az életút azonban nagyon különböző, ezért a szerelem és általa a párkapcsolatban megélt tapasztalatok is mást-mást jelentenek. 

A nők alapvető minősége a gondoskodás, a szeretet, az, hogy szó szerint körbeölelhessük lágyságunkkal szeretteinket. Születésünktől kezdve ez az alapvető kódja és ezáltal mozgatórugója életünknek, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki, elmozdulva középpontunkból, kapcsolatokat teremtsünk a külvilággal. 

Ehhez a természet számos készséggel ajándékozott meg bennünket. Először is ott van a kommunikáció, melyben igencsak brillírozunk. Tökéletesen fejezzük ki érzelmeinket és legalább ugyanilyen nagyszerű módon is közvetítjük azokat. Ennek a képességnek az élet megannyi területén nagy hasznát vesszük, de elsősorban a gyermeknevelésben van különös jelentősége. Hiszen a gyermekek első sorban édesanyjuktól tanulják meg a beszédet, az első szavak kiejtése annak a rengeteg figyelemnek és törődésnek, ez esetben mondókáknak és mindennemű kommunikációnak köszönhető, amivel egy anya öntudatlanul is ellátja gyermekét. 

Nem véltelen, hogy a nők testfelszínén sokkal több idegvégződés van, mint a férfiakén. Hiszen ez is csak azt szolgálja, hogy egy anya tökéletes fizikai kapcsolatot alakíthasson ki gyermekével. Többek között ennek köszönhetjük, hogy hihetetlen pontosággal tudjuk kicsi babáink minden apró rezdülését nyomon követni és értelmezni. 

Természetesen a gondoskodáshoz kapott készségeinket a párkapcsolatunkban is használhatjuk, vagy legalábbis szeretnénk ezt tenni. Ezért van az, hogy egy nő folyton beszélgetni akar a kedvesével és ez nem pusztán készség, hanem szükséglet is. Ebből szoktak aztán kialakulni a különféle bonyodalmak, hiszen a férfi korántsem olyan erős és lelkes a kommunikációban, az ő készségei, melyeket életútja teljesítéséhez kapott, egészen mások. 

Ezzel a témával  kezdem a következő blogomat!

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Szingli vagy? És boldog?

Szingli vagy? És boldog?

A média és a fogyasztói társadalom azt sugallja felénk: az életünk egyetlen célja a tökéletes boldogság. Minden és mindenki ehhez akar minket ilyen vagy olyan formában hozzásegíteni. Az talán már elfogadott dolog, hogy mindenki a saját maga módján boldog – habár az erőszakosabbak még mindig szentül megvannak győződve róla, hogy egyedül az ő útjuk az üdvözítő és a legeltökéltebbek ennek még hangot is adnak… Sokan különböző halmazokban osztják az emberiséget és saját bölcsességük szerint ítéletet mondanak az általuk kreált kategóriák felett. Az egyik legtipikusabb felosztása a népességnek a párkapcsolatban élő – szingli tengely mentén mozog. Akik a másik csapatban játszanak – vagyis nem társkeresők -, valamiért nem is tudják elképzelni az életüket szoros, állandó társas kapcsolat nélkül. Azt hiszik, hogy ez az egyetlen út a boldogsághoz. Azt hiszik, hogy társ nélkül mindenki örök boldogtalanságra van ítélve, mert az ember alapvetően csak és kizárólag társas lény! A „jó nekem egyedül is” című önámítás szerintük csupán gyávaságot takar.

Ezen a fórumon szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy egyedül lenni is teljesen normális állapot, és ha az ember így is kereknek érzi magát, akkor egyedül is lehet boldognak lenni. Mindenki maga dönti el, hogy ezt mennyire tekinti átmeneti állapotnak az életében vagy ennyire rendezkedik be tartósan erre az állapotra. 

Szerintem az a megállapítás jár a legközelebb az igazsághoz, hogy ahogyan egy kapcsolatban is szeretne néha egyedül lenni az ember – itt most nem néhány órára gondolok, hanem hosszabb időre -, úgy nyilván egy egyedül élő személy is vágyik néha egy szorosabb kötelékre. De pusztán amiatt az állapot miatt, hogy egyedül van, miért ne lehetne boldog?

Egyik „kedvenc” érveléseim egyike az, mikor azt mondják, hogy nála butábbak és rusnyábban is találnak maguknak párt, akkor neked miért nem sikerül? – teszik fel a kérdést olykor egy-egy társasági eseményen. Ti is találkoztatok már ilyennel?

Nem szeretnék általánosítani, de amikor arról hallok magyarázatot, hogy miért is lehet olyan szörnyű szingliként élni – mondja ezt egy kapcsolatban élő ember -, akkor azt gondolom, hogy valójában éppen azokat a dolgokat minősíti negatívumként, amik valójában az ő éltéből egy kicsit hiányzik… csak mivel ezt a legtöbb esetben be se vallja magának, így egyszerűbb leszólni, mint a hiányosságot felismerve valahogy beépíteni az életébe. Mert ehhez konfrontálódni kellene a társával. Mert ehhez át kellene gondolni a kifelé ugyan habos-babos, de befelé már kevésbé tökéletes kapcsolatát. A szinglik jobban tudják rendszerezni az idejüket, és a statisztikák szerint kevésbé hajlamosak negatív gondolatokra, mint a párkapcsolatban élő társaik.

Problémák az életben mindig vannak, ez nem függ a személy státuszától vagy családi állapotától.

Sőt, én meg azt is be merem vallani, hogy az is megesett már velem – és tudom, hogy másokkal is -, hogy kapcsolatba kerülve eleinte egy-egy vita után néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem volt nekem jobb egyedül?! Biztosan vannak olyan egyedülállók, akik csak színlelik a boldogságot, miközben csak megjátsszák magukat. Ahogy az sem igaz állítás, hogy minden szingli ilyen, és nincs közöttük boldog. 

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Tipikus randi hibák – kerüld el őket te is!

Tipikus randi hibák – kerüld el őket te is!

Ha eltekintünk attól a szűk rétegtől, aki élete első komoly párkapcsolatát szeretné felépíteni, akkor, marad a többség, aki azért keres párt magának, mert az eddigiek ilyen vagy olyan okból nem voltak megfelelőek. Mint a legtöbb esetben: az egyes emberekkel külön-külön semmi baj, csak a közös élte nem működik.

A korábbi randevúzások során, esetleg rövidebb vagy tartósabb párkapcsolatok alatt megtapasztalt negatívumok elménk működésének köszönhetően kihatnak jövőbeli elképzeléseinkre is. A sikeres társkeresés vagyis a társra találás érdekében ennek tudatosan gátat kell szabni. Ugyan ezt gyakran elhatározzuk magunkban, de aztán akaratlanul is bekúsznak a korábbi, balul elsült tapasztalatok. Az „ó én ismerem az ilyen típust…” kezdetű mondatok nem biztos, hogy osztatlan sikert fognak aratni az ismerkedés első felében. Tény, hogy vannak szituációk, mikor így érezzük – és nem tagadom, hogy néha létjogosultak is az ilyen gondolatok vagy megérzések. De ezzel csak előre beskatulyázzuk a másik embert. 

Az az ember, akivel most kapcsolatot szeretnél kiépíteni nem az exed egy másik kiadásban – legalább is reméljük ezt! Semmilyen szempontból nem az. Lehet, hogy vannak érdekes hasonlóságok, de ez maximum Neked ad némi gondolkodni valót, hogy miért is sodor az utadba a szél rendre tipikusan ilyen nőt vagy férfit? Add meg a másiknak a lehetőséget, hogy bemutathassa magát! Légy rá igazán kíváncsi!

Ha úgy állsz hozzá, hogy „biztos a következő kapcsolatommal is ugyanez lesz a baj…” akkor ne csodálkozz, ha valóban igazad lesz! Inkább próbálj valami ilyesmit mantrázni: „Jó dolog új embereket megismerni! Tudok kapcsolódni az új emberekhez, akikkel ismeretséget kötök. 

Ha általánosságban van Benned harag a másik nem irányába, akkor előbb ezzel dolgozzál! Ha nem szánod rá az időt és az energiát erre, akkor ezzel a jövőbeni kapcsolatodat ásod alá. Hiszen ez apró mozzanat, ami Te egyből jelnek veszel és már bele is csúsztál a régi, negatív tapasztalatok medrébe!

Ehhez a témához kapcsolódik a második tanácsom. Ahhoz, hogy pontosan helyre kerülhessen Benned minden, tisztán láss és érezz, ahhoz meg kell adni az idejét a korábbi kapcsolatod méltó lezárásának és elbúcsúztatásának. Azzal, hogy – jobb esetben – kimondtátok egymásnak az istenveled-et – rosszabb esetben csak eltűntetek egymás szeme elől -, attól ugyan a hivatalos státuszod szinglire váltott, de adj egy kis időt a lelkednek is! 

Egy kapcsolatból kilépve – pláne, ha hosszabb ideig tartott – nehéz egyedül maradni. Az egyedüllétet a saját tisztulásodra használd fel és ne ugorj bele az első adandó lehetőségbe, pusztán azért, mert éppen kéznél van valaki…

És plusz egy jótanács: mielőtt újra belevetnéd magad a társkeresésbe, érdemes azon is elgondolkodnod, hogy a jelenlegi helyzetben Neked mi a felelősséged? Te hol rontottad el? Te mit csinálhatnál másképpen? Ha ezekben a kérdésekben is őszinte vagy magadhoz, ezzel nagyban növeled a saját esélyeidet a jövőbeni kapcsolatodban! 

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Te is tiszteletet érdemelsz!

Te is tiszteletet érdemelsz!

Egy korábbi blogomban írtam azokról a fenyegető kapcsolatokról, melyekben az egyik fél manipulálni próbálja a másikat. Most ez a témát folytatom abból a szempontból, hogy milyen további jellemzők vannak még, melyek figyelmeztető jelek lehetnek olyan helyzetekben, mikor úgy érezzük, hogy valami nincsen rendben…

Például ilyen, amikor egy baráti beszélgetés vagy idegennel történő diskurzus során a másik fél – kezdetben észrevétlenül, majd egyre idegesítőbb módon – mindig átveszi a szót, majd a folytatást úgy irányítja, hogy ugyan kedves, udvarias módon, de végül mégis csak leszólja mások véleményét vagy negatív színben tünteti fel azt. 

Egy normális, egyenrangú beszélgetés során a felek meghallgatják egymást és természetesen elhangozhatnak negatív vélemények, kritikák, de ezek aránya nem feltűnő, nem túlzó. A felek odafigyelnek egymás véleményére, teret engednek a beszélgetésben a másik félnek.

Vannak, akik szinte bokszmeccsként tekintenek a társalgásra – is -, ahol, ha nem uralják állandóan a terepet, akkor legyőzettek. Szinte meghallgatni sem hajlandók a másik felet, hiszen amint elhangzik bármi, ami nem azonos az ő véleményükkel, azonnal közbe szólnak és nem kulturáltan nyilvánítanak véleményt, hanem ledózerolják a másik felet a föld színéről…

Nem csupán arról van szó, hogy nem viselkednek egyenlő félként, hanem egyenesen kegynek lehet tekinteni, hogy szóba áll bármivel. Mivel nagyon fontosak és elfoglaltak, nem is érnek rá hosszas társalgásra – és ezt már az elején leszögezik -, aztán mégis ott ragadnak és hosszasan tartják maguknál a szót. Mások szavait kigúnyolják és kiforgatják és a többi részvevőnek szinte lehetetlen jól kijönni egy beszélgetésből.

Hiszen neki mindenből több jár, mint másoknak, például figyelemből, időből, egyszóval neki joga van uralni a terepet. Ez egyfajta manipuláció és erőfitoktatás. 

Miért taglalom egy ilyen hosszan? Vannak olyan szituációk, mikor nem is tudjuk pontosan meghatározni, hogy miért, de egyszerűen rossz érzésünk támad. Éppen ezek az ilyen megfoghatatlan szituációk, melyekben nem tettünk semmi rosszat, sőt, próbáltunk egyenlő félként jelen lenni az adott szituációban – mégis az az érzésünk, hogy átgyalogoltak rajtunk. 

Az ilyen helyzetek, mikor nem kezelik egymást egyenrangúan a felek különösen veszélyesek az ismerkedés során, vagy egy későbbi párkapcsolatban

De van egy jó hírem is: ha felismered, hogy van egy ilyen ember az életedben, az első lépés, amit tanácsolok, az nem az, hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot. Érdemes előbb megpróbálni elbillenteni a mérleg nyelvét az egyenrangúság irányába. Ezzel egyből két dolgot is nyerhetsz: először is erősödni fogsz ezzel a próbálkozással és sok mindent fogsz megtudni önmagadról: hol vannak a határaid, mennyire tudsz kiállni magadért, milyen erősségeid és gyengeségeid vannak. Egyszóval egy csomó mindent fogsz megtudni saját magadról – ha másért nem, hát ezért már megéri a próbálkozás, ugye? Másodszor pedig: akár jól is elsülhet a dolog, hiszen ne zárjuk ki eleve annak a lehetőségét, hogy a másik embernél halló fülekre találnak tanácsaink. Ugyan nem könnyű ez ilyen típusú emberekkel, de miért ne próbálnánk meg?  

Amennyiben nem sikerül, akkor pedig megmutattad magadnak – és másoknak is – hogy Te is tiszteletet és egyenrangúságot érdemelsz.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Tényleg mindig Te vagy a hibás???

Tényleg mindig Te vagy a hibás???

Életünkben sokféle kapcsolat van. Vannak rokonaink – közeli és távoli családtagjaink -, vannak munkahelyi kapcsolataink és vannak barátaink és így tovább… Ezek a kapcsolatok jönnek-mennek az életünkben. Van, amelyik hosszabb ideig, szerencsés esetben évtizedekig kitart, de vannak, melyek néhány hét, vagy néhány hónap múltán eltűnnek. 

A kapcsolatok áramlásának van egy természetes menete, nem lehetünk halálunkig kontaktusban mindenkivel, akit oviskorunk óta ismerünk…. Ugyan vannak ilyen szerencsés kivételek, de ezek inkább kuriózumok, nem ez az általánosság.

Ám egészen más, mikor egy kapcsolatnak a maga természetességében és békés elmúlásában lesz vége, és egyszerűen az élet külön utakon viszi tovább az embereket és egészen más, mikor valamelyik fél kifejezett akaratából, szinte erővel kell lezárni egy kapcsolatot. Itt most nem kizárólag a párkapcsolatokra gondoljunk, nem kell erre az egy kategóriára szűkíteni a kört. 

Azt is érdemes megfigyelni, hogy ki milyen típusú kapcsolatot iktat ki rendre az életéből. Személyiségeink különbözőek, mindenkinek megvannak azok a karakterek, amiket nehezen visel el és inkább próbál távol maradni az adott embertípustól. 

Vannak bizonyos jellemvonások, melyeket nagy általánosságban az emberek nagyobb része egyáltalán nem vagy nehezen tolerál – az említette személyiségjegyektől függően. Ilyen például a manipuláció. Ez az érzelmi zsarolás egyik leggyakoribb módja. Trükkje csupán annyi, hogy az ezt alkalmazó személy – ahelyett, hogy nyílt kommunikációt alkalmazna és őszintén beszélne a másikhoz – igyekszik úgy beállítani a dolgot, hogy a másik személy a hibás, a rossz, a szörnyeteg, ő akarja úgy alakítani az eseményeket, hogy azok mindig balul süljenek el. 

Így kívülről ránézve egyből mondhatjuk, hogy „hát velem ilyet ugyan nem lehetne megtenni, hiszen a vak is látja, hogy mire megy itt ki a játék…” Bárcsak ilyen egyszerű lenne! A manipulációt azért nehéz észrevenni mert a manipuláló fél extrém módon ködösít. Sőt, aki igazán profi benne, az megtart magának bizonyos részleteket, így a láncszemeket a saját kénye – kedve szerint tudja úgy felfűzni, esetleg újabb elemekkel tarkítva a sztorikat… 

Ezeknek a játszmáknak a felismerése azért is különösen nehéz, mert vannak benne a valósághoz köthető elemek, emiatt egészen igazinak tűnnek az érvelések. Ha kapcsolatban vagyunk valakivel, akkor ahhoz valamilyen formán, valamilyen okból – érzelmileg vagy érdekből – kötődünk. És ugyan nyilván próbáljuk józan ésszel nézni a dolgokat, de ez egy manipuláló kapcsolatban nem mindig egyszerű. Máshol vannak a hangsúlyok, másol van a szereplők felelőssége. Jellemzően a manipuláló nem tehet semmiről, ő egy teljesen jószándékú szereplő, a legrosszabb esetben is kizárólag a cudar körülmények áldozata. Ő maga soha semmiről nem tehet, minden hiba, tévedés mindig kizárólag a többi ember vállát nyomja.

További jellemző, hogy a segítő tanácsok, melyek meglehetősen gyakran érkeznek valójában se nem segítő szándékúak, és még tanácsként sem állják meg a helyüket hiszen valójában kritikát sugallanak a célszemély felé. 

Az ilyen jellegű kapcsolatokat az emberek nagyrésze igyekszik kiírtani az életéből, hiszen egyszerűen mérgezőek. Nem jó az ilyen emberek társaságában lenni, ahogy érzelmi közelében sem.

Következő blogomban folytatom a témát, érdemes lesz követned azt is, itt a Duals blogján!

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Elő-Karácsonyi Ünnepi Party

Elő-Karácsonyi Ünnepi Party

Gyere és tarts velünk egy igazán vidám hangulatú, meghitt, stílusos, Karácsony előtti ünnepi party-n!

ELŐ-KARÁCSONYI ÜNNEPI PARTY!

Szokásos évzáró rendezvényünket remek társaságban, kellemes beszélgetésekkel, ismerkedéssel, tánccal körítve szervezzük CSAK szingliknek!

Időpont:
2018. december 21. szombat, 20 óra

Ünnepi hangulat, kiváló társaság, zene, bor és tánc vár Rád, valamint ismerkedési lehetőség, minden mennyiségben!

Figyelem!

Ezen az estén dress code lesz érvényben!

Kérlek, hogy megelőlegezve az ünnepi hangulatot, mindenki ruházatán jelenjen meg valamilyen formában az ezüst, arany vagy a piros szín.
(Jó, ha tudod, érkezéskor ellenőrizni fogjuk, eleget tettél-e kérésünknek, ezért itt hívjuk fel figyelmed arra is, hogy alsóneműre hivatkozni természetesen nem érvényes! 😊)

KÉRÉS A FÉRFIAKTÓL!
Ajándékozni az egyik legjobb dolog a világon! Miért ne használnánk hát ki ezt a remek alkalmat arra, hogy örömet szerezz valakinek, aki úgy érzed, érdekes, vagy akár fontos lehet számodra?… Ezért kérlek, hozz magaddal egy apró bonbont, vagy desszertet, amit az est folyamán, a szívednek legkedvesebb hölgynek átadhatsz majd, mindkettőtök legnagyobb örömére.

KÉRÉS HÖLGYEKTŐL!
Ezen az estén szinte kötelező, hogy feledve a mindennapos nehézségeket, felszabadultan és jól érezd magad. Ezért hát arra kérlek, hogy hozd magaddal legbájosabb mosolyodat, már csak azért is, mert a férfiaknak egy szép és kedves női mosoly olyan, mint a jó bor: szinte megrészegülnek tőle.

És ha már a boroknál, italoknál tartunk:

A belépő ára tartalmaz 4 italkupont, mellyel tetszőleges, alkoholos vagy alkoholmentes italt vásárolhatsz magadnak.

Végül még valami, sőt, talán a legfontosabb!!!

Nálunk már-már hagyomány, hogy év végén, amikor összejövünk, a vidámságból és gondtalanságból juttassunk egy cseppet a rászorulóknak is. Különösen a nehéz sorsú gyermekek arcán boldogság látni a mosolyt, ezért rájuk gondolva arra kérünk, hozz magaddal egy apró ajándékot, melyet a Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthona Kméty György utcai intézete aprónépének fogunk eljuttatni. Az ajándék lehet tartós élelmiszer, gyümölcs, aszalt gyümölcs, édesség, mikulás csoki, játék, tisztálkodási szerek, illetve bármilyen hasznos dolog, ami csak jól jöhet a gyermekek mindennapos gondozásában.
Vendégeink meglepetéseit az est során közös karácsonyfánk alatt fogjuk elhelyezni, majd onnan juttatjuk el a kicsiknek.
Most már Te is láthatod, hogy több szempontból is különleges estnek nézünk elébe, reméljük, velünk tartasz!

Ha kérdésed van, keress bátran és jelentkezz mielőbb a programra!

Szeretettel,
Bánitzky Kata

Várunk szeretettel - Jelentkezz és foglald le a helyedet!

Neked mi a sorrend a sok tennivaló között?

Neked mi a sorrend a sok tennivaló között?

Már elcsépelt téma a Karácsony körüli tennivalók vég nélküli felsorolása – ezt itt én most ki is hagyom… De ha mögé nézünk, akkor valójában ezek a feladatok, események mind különböző kategóriákat takarnak. A céges feladatok, munkahellyel, kollegákkal kapcsolatos teendők, események elvégzése az elsődleges számomra? Vagy inkább ezeket sorolom hátrébb, és a külvilág – például baráti társaság, esetleg közelebbi vagy távolabbi rokonok – programjain veszek részt? És most hagyjuk a „mi kötelező és mi nem kötelező” feladványt. Mindannyiunk életében vannak ilyen döntéshelyzetek, és bizony egyáltalán nem könnyűek! 

Amikor a tennivalók sokasága kényszerít bennünket a sorrend felállítására, akkor félő, hogy a ráhagyatkozás módszerét választva éppen az általunk fontosnak tartott tennivalók, események maradnak le. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ilyenkor nem a mi kezünkben van a döntés, hanem a körülmények alakítják az életünket – és mi erre ráhagyatkozunk. 

Amikor több feladat van, kénytelenek vagyunk egy sorrendet felállítani. De akkor kezd igazán érdekes lenni a dolog, amikor ez a sorrend szinte magától alakul ki. Gyakran nem is agyalunk rajta – hiszen még erre sincsen időnk -, hanem hirtelen döntéseket hozunk, melyeknek folyományaként kialakul egyfajta sorrendiség a feladataink között. 

Ha már előre, tudatosan megtervezzük – nos, ez fél siker. Ez már azt jelzi, hogy nem csak úgy hagyom magam sodródni az eseményekkel. Tudjuk, hogy ez sem egy ördögtől való dolog, de megvan a helye és az ideje az ilyen fajta történéseknek, ráhagyatkozásoknak. Ezek akkor sülnek el jól amikor valami újdonságot hoznak, a ráhagyatkozás által valami újat engedünk be az életünkben. 

A sűrűbb napokban, hetekben viszont nem az új beengedése a célunk, hanem éppen a rengeteg, már konkrétan előttünk álló teendőből szeretnénk valamit kiszelektálni. 

Ha egy új társ van az életedben, akkor mennyire engeded be ezekbe a teendőkbe, programokba? De az még inkább izgalmas kérdés, hogy mennyire vagy rugalmas a közös szokásos kialakításában. Lehet, hogy számodra új egy helyzet, egy szokás? És hogy reagálsz? teret engedsz ennek az újdonságnak és kíváncsian várod, hogy hova is vezet ez az út, vagy nem érzed magad elég rugalmasnak ehhez?

A megannyi feladat és elintézni való között szánunk magunkra annyi időt, amikor sikerül egy kicsit elvonatkoztatni a még előttünk álló elvárásoktól, és a saját töltődésünkkel foglalkozni? Ez nem önzőség, ez nem nemtörődömség – ez az egyensúly. Vagy csak rohanunk, és Szenteste beesünk a fa alá?

A sorrenddel fontossági rendet is kifejezünk. Ha nem sikerült meghatározni előre, vagy nem sikerült magunkat tartani az elhatározáshoz – semmi baj! -, majd tekintsünk vissza egy nyugodtabb pillanatban – mikor a teendők oroszlánrésze már a hátunk mögött van – és nézzük meg, hogy hogyan is alakult ez a „nem tervezett” sorrend! Értékes információkat súghat meg nekünk – magunkról! 

Ki tudja, talán a következő, hasonlóan sűrű időszakban segítségünkre lehet!

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Mi mindenre jó az év vége?

Mi mindenre jó az év vége?

Ez év vége érkezésének olyan sok arca van. Szelíden lassan indul azzal, hogy kiszámoljuk, hogy melyik hétvégékre fognak esni az adventi vasárnapok. Sőt, itt eldöntjük, hogy idén mindent letudunk a lehető legkorábban és karácsony előtt 2 héttel már semmi dolgunk nem lesz! Remélem, ezzel nem csak én vagyok így… De talán az sem csak engem érint, hogy még az újévi fogadalmat is könnyebb megtartani, mint ezt a magunknak tett ígéretet…

A kezdeti szelíd, lassú érkezés aztán egy egyre vadabb hajrába fordul át…

Szóval év vége, vagyis advent, készülődés, tervezgetés, évzárás minden fronton, karácsonyi party-k, utolsó pillanatban elintézésre váró feladatok, ajándékvásárlás, sütés-főzés… Majd jön a Szilveszter, a kötelező jó kedv éjszakája…

Ha úgy döntünk, hogy a minimalista verzióban adjuk elő az ünnepet, akkor sem maradunk tennivaló nélkül. 

Véleményem szerint az év vége mégsem ezektől nehéz…vagyis nem csak ezek miatt. 

Ilyenkor próbáljuk behozni az évközi elcsúszásokat, lemaradásokat. Ilyenkor szeretnénk még a félbe hagyott, esetleg hetek, talán hónapok óta nyitva ácsorgó dolgaink végére pontot tenni. Ilyenkor szeretnénk minden régóta nyűglődő, húzódó feladatot végre ténylegesen letudni.  Azért szeretnénk lezárni ezeket az ügyeket, hogy nehogy észrevétlen átcsússzanjanak a jövő évre, hiszen igazán nem akarjuk ezeket tovább húzni, halasztani. 

Ha már a lezárás a téma… érdemes körbe nézni a kapcsolatok világában is. Én személy szerint ebben az év végi időszakban szeretek felhívni néhány olyan embert, akivel évközben nehezen lehet megszervezni a találkozót, hiszen ő is, én is futunk a mókuskerékben. Az év közbeni telefonhívásokat is sokszor csak elodázza az ember: majd felhívom, majd holnap, majd a jövő héten… Ilyenkor, az év végi hajrában valahogy mégis jut idő ezekre a hívásokra – ha a találkozókra nem is mindig. 

Év végén számot vetünk. Mit zárunk el, és mit viszünk magunkkal a jövő évbe? Mi az, amit már semmilyen formában nem szeretnénk magunkkal cipelni? Mi az, aminek még adunk egy, esetleg több esélyt?

A lezáratlan kapcsolatok visszahúznak, súlyként nehezednek ránk, szinte mérgezőek. Sajnos a mai világban sok ember megengedni magának azt, hogy szó nélkül eltűnjön a másik ember életéből. A “bocs, nekem ez veled mégsem fog működni” mondatot bizony nem könnyű kimondani. Én mégis végtelenül emberi, arról nem is beszélve, hogy ezzel megbecsülöd magadat és a másikat is. A kapcsolatnak nem a törléssel, letiltással kellene véget érnie – ahogy erre modern kommunikációs eszközök lehetőséget adnak erre. 

A kommunikáció hiánya mérgezi a lelki egészséget. Nem kell a világot kifordítani a sarkából – elég egy őszinte mondat. Még akkor is, ha a másikat elszomorítja. De nagyban segíti a tovább lépést. Mindkettőtöknek.

Rohanunk az év vége felé, leperegnek – nem csak a percek, hanem – a kötelező programok, események. A végére maradunk mi, a lelkünkkel és azzal a kérdéssel, hogy mit viszek tovább a jövő évre? 

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


A szíveddel keress – ne az egóddal!

A szíveddel keress – ne az egóddal!

Azt szoktam mondani a társkeresőknek, hogy amikor belevágnak az ismerkedésbe, jó, ha van némi elképzelésük arról, milyen típusú társat keresnek. Az interjú során össze is gyűjtjük ezeket a szempontokat. Mikor – ez a nem is olyan könnyű feladat – megvan, akkor azt mondom, hogy ha lehet, mindezt a lehető legnagyobb mértékben engedjék el és leginkább nyitottsággal viszonyuljanak a lehetséges randevúkhoz.  

Amikor ugyanis kizárólag szempontok és elvárások alapján keresel társat magadnak, tudnod kell, nem a szíveddel keresel, hanem az egóddal. Így annak, akit ilyen módon találsz – ha találsz egyáltalán – nem biztos, hogy bármi köze is lesz az Igazihoz. 

De hogy lehet ez? – teszed fel a kérdést. Hiszen a keresés egyik alapelve, hogy tudni kell, hogy mit – jelen esetben kit – keresek. Ha nem fogalmazom meg magamnak, hogy milyen embert szeretnék, akkor vaktába keresgélek. Ebben is van valami…

De ha túl határozottak és túlságosan konkrétak az elképzelések, akkor valójában annyi történik, hogy az egód elhiteti Veled – az ésszerűség határin innen és túl –, hogy ő pontosan tudja, hogy mi, vagyis ki a jó Neked. Csakhogy ez óriási tévedés! Ugyanis, akit racionális szempontok alapján Te magadnak szeretnél, nem biztos, hogy az Igazi! Az elvárásaidnak lehet, hogy az, de a szívednek nem! Az elvárásaid pedig sok esetben sebezhetőségből erednek! 

Hogy mitől lesz igazi az Igazi? Ez nagyon jó kérdés! A több ezer interjú, melyet már megcsináltam a DUALS keretein belül azt bizonyítja, hogy nagyon nehéz megadni erre a kérdésre a választ! Egy biztos: nem az elvárásokból fog megszületni a szerelem! Általánosságban elmondható, hogy aki az erős egójával keres, az csak a saját maga által előre kigondolt tulajdonságlista valamennyi pontját szeretné beteljesíteni. 

Ennek eredményeképpen elszalasztanak egy csomó lehetőséget – mert nem úgy néz ki, mert eggyel több gyereke van, mert nem elég magas, mert van rajta plusz 5 kiló…

Erről és még megannyi társkeresésről szóló témáról olvashatsz a Társra vágyom, hol találom? című könyvemben.

Rengeteg férfi és nő keresi évek óta hiábavalóan az egója által kreált Igazit, a nagybetűs Társat! Keresi, egyre csak keresi, és időről-időre rájönnek egy-egy áldozatnál, hogy mégsem Ő az… Mert olyan magas a léc, hogy szinte nincs is senki, aki átugorja. Ilyenkor hangosan el szoktam gondolkozni azon a társkereső személy jelenlétében, hogy vajon valóban szeretne -e tartozni valakihez? Általában nem a válasz.

Ha az egóddal keresed a szerelmet, valószínűleg sokat fogsz csalódni és még többet szenvedni. Ugyancsak rengeteg elvárásod lesz és ahol elvárás van, ott törvényszerű a csalódás.

A társkeresés világában tökéletesen kivehető, hogy hogyan öli meg a szerelmet az elvárás! Amikor szépen halad az ismerkedés, minden rendben, sőt, ígéretesen alakul, majd az egyik fél fejében bekapcsol az egó blokkja! Összeveti a hús-vér embert maga előtt azzal a képzeletbeli lénnyel, aki magának talált ki otthon, egyedül, a karosszékben ülve… És hoppá! Eltérés van a lista és a valóság között! Pánik gomb bekapcsol! 

Érdemes tehát átgondolni azt az óriási elváráshalmazt, melyet az egód kreál, s melyek nem a boldogság irányába segítenek Téged a társkeresésben!

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésedet, szívesen olvasnál többet ebben a témában, vagy ajándékba adnád valakinek, a Duals oldalán keresztül megrendelheted.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


A chek-list ellenszere: a rábeszélés

A chek-list ellenszere: a rábeszélés

A legutóbbi blogbejegyzésemben arról írtam, hogy milyen elvárásokkal vannak a társkeresők leendő párjuk, illetve az általuk elképzelt tökéletes, de a valóságban ritkán létező lény felé. Ezeknek az elvárásoknak az összefoglaló neve a chek-list. Ha még nem olvastad, érdemes átfutni ezt az írást, hogy a reálisabb képet kapj ezekről az elképzelt tulajdonságokról. 

Ebben a bejegyzésben a képzeletbeli elváráslisták ellenszeréről fogok írni, hiszen szeretnék valós segítséget nyújtani a társkeresésben.

Rengeteg olyan randevút szerveztem már, éppen az elvárásokból kifolyólag, ahol valósággal rá kellett beszélni egymásra a feleket. Hiszen mindenki, aki tagsággal bír a Duals-ban, azt személyesen interjúzom. A személyesen folytatott beszélgetések alapján néha látok valami pluszt két emberben. Külső szemlélőként sokkal könnyebb ugyanis meglátni a kapcsolódási pontokat, mint amikor az ember a chek – list-et szorongatja a kezében – képletesen szólva. Ezekből a találkozásokból nem egyszer komoly, hosszú távú kapcsolatok, sőt, házasságok is születtek.

Mondanom sem kell, mekkora öröm egy-egy „rábeszélt” találkozás után a kedves, hálás visszajelzéseket olvasni. Én nem a chek-list-eket nézem – hanem az embereket, a férfiakat és a nőket. Szeretem az ilyen szép történeteket, mert mindig bebizonyítják, hogy az elvárásainkkal saját magunkat börtönözzük be. A lehetőség a boldogságra mindenkinek adott, csak éppen nem mindegy, hogy észrevesszük-e, s élünk-e vele, vagy elmegyünk mellette. Sajnos nagyon sokan teszik az utóbbit – miközben akár még boldogok is lehetnének. 

Nehéz az elvárások közepette sikerre ítélni embereket a szerelemben, de szerencsére a rábeszélés mindig jelenthet egyfajta plusz reményt, hátha mégis valami különlegesben lesz része mindkettőjüknek.

Erről és még megannyi társkeresésről szóló témáról olvashatsz a Társra vágyom, hol találom? című könyvemben.

Ez a fajta rábeszélés konfliktusoknál is sokat szokott jelenteni. Van, hogy a kapcsolat elején, még az ismerkedésnél megcsúsznak a párok. Nem mindig tudják a legjobb formájukat hozni, van, hogy fáradtabbak vagy esetleg érzékenyebbek. Rengeteg közepesen, vagy rosszul sikerült randevút tettem már helyre, kérlelve a feleket, hogy adjanak második esélyt egymásnak – és maguknak. Ennek hatására ma már sokan boldog párkapcsolatban élnek. Hiszen egy objektív, külső nézőpont, egy másik személy nagyon sokat segíthet egy ilyen esetben. 

Azt is hozzátesszük, hogy természetesen nem minden rábeszélésből születik életre szóló szerelem. Viszont nagyon jó mindig visszakapni – és ez is csak az eddigi működésünket igazolja -, hogy végül is, párkapcsolati szempontból akár jól sült el a randevú, akár nem, jól élték meg, hogy megpróbáltak egy kicsit más szemmel tekinteni az ismerkedésre. Még soha nem fordult elő, hogy egy rábeszélés alapján született randevú miatt elmarasztalt volna bármelyik fél is. Vagyis ez azt jelenti, hogy a helyzet egyáltalán nem reménytelen…

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésedet, szívesen olvasnál többet ebben a témában, vagy ajándékba adnád valakinek, a Duals oldalán keresztül megrendelheted.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Mutasd a chek-list-ed!

Mutasd a chek-list-ed!

Amikor a szerelmet, az Igazit keresik az emberek, akkor a legtöbb férfinak és nőnek van egy képe arról, hogy mit is keres. Mintha létezne valaki, egy lény, aki minden kimondott, vagy kimondatlanul megfogalmazott kritériumnak maradéktalanul megfelel. Nekik éppen csak annyi dolguk van, hogy megtalálják az illetőt – ha kell irányított módon, akár az interneten, akár egy társkereső irodán keresztül. 

A legtöbben – férfiak és nők egyaránt – tehát a tökéleteset keresik, az előre, fejben „legyártott” idelát, és ha nem ez jön szembe, akkor mennek tovább a következőre – hiszen van választék és mindig van egy látszatra szebb, jobb, tökéletesebb. Valahogy itt is a fogyasztói attitűd köszön vissza… 

Az úgynevezett sikeres emberek körében pedig még az átlagosnál is nagyobbak az elvárások. Nem szabad elfelejteni, hogy a magánéleti siker és a karrierben elért siker nem ugyanaz. Sőt, az üzleti siker elérésétől még nem „jár” az embernek egy meghatározott tulajdonságlajstrommal rendelkező másik személy. 

A társkeresés nem egy projekt, amit végig kell vinni, ki kell elemezni, kalkulációt kell készíteni rá. Az emberi kapcsolatok világában a saját érzéseinkhez, érzelmeinkhez kell kapcsolódni. Bizony sokaknak szinte félelmetes önmagukra a csupasz valóság szintjén tekinteni. A társkeresés sikeressége és az üzleti siker közötti különbség ezekben a mondatokban foglalható össze leginkább.

Az a tapasztalatom, hogy az egyedülállóknak elég sok mindenről van – talán túlságosan is – konkrét elképzelése. Tudják, hogy milyen külső és belső, továbbá egzisztenciális, illetve egyéb kvalitásokkal, jellemvonásokkal rendelkezzen a megálmodott partner. Ezt a társkeresés világában úgy hívjuk: chek-list.

A két nemnek eltérő chek-list-je van. Megvannak azok a tulajdonsághalmazok, melyeket inkább a nők, vagy éppen jellemzőbb módon a férfiak listáján jelenik meg. A chek-list-eket további kategóriák mentél is fel lehet osztani: megvannak a harmincas korosztály jellemző listája, pont ahogy az ötveneseké is. 

Azt hiszem itt van egy félreértés az emberekben: sokan abban a téves feltevésben vannak, hogy minél hosszabb ez a lista, annál tökéletesebb párt fognak találni maguknak. Remélem, hogy már sokan tudják, hogy mi lesz a következő mondatom: ennek gyakran bizony az ellenkezője valósul meg. 

Erről és még megannyi társkeresésről szóló témáról olvashatsz a Társra vágyom, hol találom? című könyvemben.

A Duals Társkereső vezetőjeként én mindig összességében vizsgálom az embert. A megjelenés mellett fontos az, hogy ki hogyan gondolkodik az életről, mennyire ambiciózus, alapvetően milyen személyiség. 

Érdemes végiggondolni, hogy Neked mi van a chek-list-eden, és összehasonlítani azzal, hogy vajon Te mennyire felelsz meg egy, az ellenkező nem által összeállított lista elvárásainak? A felsorolt pozitívumaid belső emberi tulajdonságaidra vonatkoznak, vagy inkább az életben elért sikereidre? Annyira légy szigorú ezzel a listával a külvilgág felé, mint amennyire magaddal szemben is tartod ezt a hozzáállás!

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésedet, szívesen olvasnál többet ebben a témában, vagy ajándékba adnád valakinek, a Duals oldalán keresztül megrendelheted tőlem.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Ne szégyelld, ahol éppen tartasz!

Ne szégyelld, ahol éppen tartasz!

A társkeresés világában gyakran tapasztalom, hogy a – még – egyedülállók mentegetőznek azért, ahol éppen most tartanak. Szinte szégyenkeznek a dolgok jelenlegi állása miatt, hiszen kínosnak tartják, hogy még nem találtak társat, hogy – most éppen – magukra maradtak. 

Szerencsre, az általunk olyan gyakran feketének és fehérnek látott valóságon az Élet színesít egy kicsit… 

A Duals több, mint egy évtizedes történetében, túl több ezer interjún – már elég sok sztorival találkoztam. Minden történet egyedi, minden történet emberséges, minden történet valóságos – és hidd el, hogy messze nem a Tiéd a legrosszabb! Vannak bizonyos visszatérő motívumok, melyeket többen átélnek – hűtlenség, megcsalás, elhidegülés, sikertelen ismerkedés… Azonban az, hogy ezeket a kívülről nézve hasonló történéseket ki hogyan éli meg magában… nos, ez már igazán egyedi!

Mindenkinek a saját története a legkeservesebb! Mindenkinek abból a legnehezebb felállnia, a miben éppen van. De hidd el, nem lehetetlen! A legtöbb egyedül álló az általa megélt kudarcok és csalódások miatt szégyelli magát, mert kellemetlennek tartja, hogy éppen vele hogyan történhetett meg ez! 

A legtöbb egyedülálló nem tudja felvállalni azt, hogy társat keres… de akkor hogyan is tudná teljes nyitottsággal és jó szívvel elfogadni azt, ami éppen történik vele?! Te ki előtt titkolod, hogy egyedül vagy? A munkahelyed nem tudják? Vagy még a baráti körben sem? Esetleg a rokonok előtt? Vagy azt érzed, hogy a társadalom tekint másképp egy egyedülállóra? Kicsi megbélyegezve érzed magad? 

Erről és még megannyi társkeresésről szóló témáról olvashatsz a Társra vágyom, hol találom? című könyvemben.

Amikor szégyelled magad, vagy áldozatként beszélsz önmagadról, mikor hibáztatod magad teljes mértékben megakadályozod a saját fejlődésedet! 

Lehet a másik ember családos, vagy éppen kapcsolatban élő, lehet jobban szituált, lehet előrébb a ranglétrán… de egy nem lehet: több Nálad! Egyik ember sem értékesebb a másiknál, csak egy érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben ezt a többség hajlamos elfeledni. De van még egy közös vonásod úgy az emberiséggel általában… ők is hibáznak – nem csak Te! Lehet, hogy itt van a kutya elásva? Hogy nem fér bele a „tökéletes” imidzsedbe az, hogy valahol elrontottad? 

Van egy jó hírem! A tökéletlenség emberivé tesz, míg a tökéletességtől hideg, merev és elérhetetlen leszel. A sebezhetőségünk tesz bennünket vonzóvá. Nem lehet egyszerre tökéletesnek és hitelesnek lenni. Ha nem tudod felvállalni azt, ami éppen vagy, akkor hiteles sem leszel, mert az emberek megérzik, ha nem mondasz igazat….

Hidd el, ha felelősséget vállalsz jelenlegi – társkereső – helyzetedért, ha megmutatod a sebezhetőségedet leginkább szimpátiát váltasz ki másokból. Akiből nem, attól gyorsan menekülj! Az önvád nem segít a fejlődésben, ez csak lehúz – Téged is és a környezetedben élőket is!

Tekints önmagadra szeretettel és emberséggel, így fogsz elindulni a fejlődésed útján!

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésedet, szívesen olvasnál többet ebben a témában, vagy ajándékba adnád valakinek, a Duals oldalán keresztül megrendelheted tőlem.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Te is egy leendő Társ vagy! Elhiszed?

Te is egy leendő Társ vagy! Elhiszed?

A Duals Társkereső közösségét nagyobb részt olyanok alkotják, akiknek – akármilyen formában, de – volt már párkapcsolata, aminek vége lett, és most újra keresnek. A legtöbb elvált, vagy egyedül álló ember küzd azzal a hiedelemmel, hogy a válás vagy szakítás után már örökre egyedül marad. 

Ahogy az életben elég sok helyzet, itt is igaz, hogy az alapvető érzelem, ami mélységesen meghatároz, vezérel, önbeteljesítő jóslatként beigazolódik. A társkeresésben ezzel teremtjük meg saját boldogtalanságunkat. Ugyanis minden valamilyen frekvencián rezeg. Ami bent van, az megy majd ki. 

Tehát ha az van bent, hogy egyedül fogsz maradni, ezt fogod kifele is sugározni. Hiába mantrázod nap mint nap, hogy boldog kapcsolatban fogsz élni ezentúl, és csak erre törekszel, ha van egy részed, amelyik nem bízik a szerelemben. 

Az ilyen hiedelmeink hátterében gyakran személyes történetek, nem ritkán gyermekkori események állnak. Amennyiben ezek még – mindig – feldolgozatlanok, úgy bebizonyítják, hogy az adott személyes mennyire nem szerethető, és sorsa kizárólag az egyedüllét. 

Szeretném, hogy tudd! Nem az a sorsunk, hogy egyedül éljünk! Ezek csak félelmek, melyek válaszul születnek arra, mi történt velünk – egyszer, nagyon régen. Gyakran nem is vagyunk tisztában vele, hogy mi minden van bennünk! Talán már nem is gondolunk arra, hogy mi történt egyszer, nagyon régen… Csak azt vesszük észre, hogy nem megy a párkapcsolatunk…

Mikor egy ügyfél ezt mondja nekem, mindig felteszem a kérdést: milyen része nem megy? Gyakori a válasz: „Nem vagyok elég jó, félek, hogy egyedül maradok, hogy én, így ahogy vagyok, nem fogok kelleni senkinek…” Ha Te magad nem hiszel abban, hogy értékes, fontos párja lehetsz valakinek, akkor ezt hogyan gondolja majd bármi is a külvilágból?

Ennek nem kell így lennie! Ez csak Rajtad áll! Tőled függ az újrakezdés! Tőled függ a befejezés! Tőled függ az elengedés! Tegyél önmagadért, vedd kezedbe az életedet és legyél több a szakításod, válásod által!

Erről és még megannyi társkeresésről szóló témáról olvashatsz a Társra vágyom, hol találom? című könyvemben.

Gyakori eset, hogy a társat kereső személy úgy érzi, hogy már tökéletesen túl van a szakításon vagy váláson, feldolgozta, már nincsen dolga vele… Egészen addig tart az „önfeledt” állapot, míg egy ismerkedés folytán sor kerül az első randevúra. Ott pedig, mintha heteket, hónapokat, akár éveket röpülnénk vissza az időben, ugyanazon kérdések és problémák között találja magát az illető, amiket korábban már „feldolgozott”.

Meg kell dolgozni a sebeket, meg kell emészteni a történteket, ha kell, több felvonásban is. Mert csak így tudsz tiszta szívvel és nyitottan, bizalommal és önbizalommal telve tekinteni egy újabb ismeretség vagy párkapcsolat irányába. 

A folyamat akkor jár jó úton, és közelít a végcélhoz, ha már elhiszed magadról: egy potenciális, leendő társ vagy, aki szerelemet, boldogságot tud hozni valaki életébe – nevetést, kacagás, vidám perceket. Ez vagy Te! Nem pedig valaki, akit elhagytak.

Szívből kívánok, hogy mielőbb érezz így! 

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésedet, szívesen olvasnál többet ebben a témában, vagy ajándékba adnád valakinek, a Duals oldalán keresztül megrendelheted tőlem.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra! 


Hol a helye a múlt érzelmeinek?

Hol a helye a múlt érzelmeinek?

A legutóbbi blogbejegyzésem erről a témáról szólt. Azt írtam benne, hogy ez a sikeres társkeresés egyik legfontosabb eleme. Nos, mivel ezt továbbra is fenntartom, így megérdemel a téma még egy kis elemzést.

Tapasztalatom szerint sajnos a legtöbb ember egyáltalán nem hisz abban, hogy egy kicsit is szerethető. Ennek semmi köze a diplomához, a sikerhez, a gazdagsághoz! A legsikeresebb emberek is gyakran bukdácsolnak a szerelemben, mert alapvető kérdésekkel nincsenek tisztában. A sikerességnek megannyi válfaja van, így aztán az üzleti élet sikeresség nem jelenti a szerelmi élet sikerességét. Hogy miért nem? Azért, mert egészen más kompetenciákat igényel a két terület. Sőt, mondhatnám, hogy bizonyos helyzetekben éppen az ellenkezőket! 

Aki az alapvető érzelemivel nincsen rendben, nem ismeri fel őket, nem tudja még saját maga számára sem, nemhogy a másik ember számára megfogalmazni, nem tud kapcsolódni az érzelmeihez, annak a tárkeresés egy nehéz terület. Érzelmi téren és magánéleti szempontból is gyakran a legnagyobb koponyák, szakmájuk leg-leg-legjei a legnehezebb esetek. De nem reménytelenek! Csak meg kell tanulni egy másik nézőpontot is…

Ha valakinek tehát – és ez társadalmunkra nagyon is jellemző – eleve gondja van az érzelmeihez való kapcsolódással, egyébként sem könnyű megértenie, hogy bizonyos helyzetekben mit miért tesz. Egy szakítás után csak nagyobb bajuk lesz ezzel. Igazán mély önismeret szükséges ahhoz, hogy egy fájdalmas csalódás után az ember viszonylag könnyen, ismét emelt fővel tudjon megállni mások előtt, a másik nem előtt – vagy éppen csak reggelente a tükörbe nézve…

A sikeres társkeresés első kulcsa ezért a megfelelően menedzselt szakítás és elengedés lehet! Hiszen mikor véget ér egy kapcsolat, talán akkor a legnehezebb elhinni, hogy van remény egy új szerelemre. Egy olyan szerelemre, amelyről talán még nem is álmodtál! Egy olyan szerelemre, amelyben az lehetsz, aki valójában vagy, szerethető, és nagyon is szerető ember! 

Annyira elevenen tud élni bennünk a szakítás minden egyes a szívünket darabokra törő mozzanata, hogy még a halvány reményét sem látjuk annak, hogy egyszer majd talán képesek leszünk újra hinni és bízni a szerelemben. 

Erről és még megannyi társkeresésről szóló témáról olvashatsz a Társra vágyom, hol találom? című könyvemben.

Amikor ez így van, ha mélyen, legbelül nehéz hinni bármiféle jóban és magában a boldogságban, mégis mit gondolsz, vajon mit várhatsz a társkereséstől? Hogy is írhatnád felül mindazt, ami nagyon, de nagyon mélyen munkál Benned és minden egyes megnyilvánulásod mögött, akár egy randevún, akár egy újabb kapcsolat alakításánál ott motoszkál Benned? 

Egy jól vezetett szakítás leginkább az újrakezdés miatt fontos. Ugyanis ne gondold, hogy elengeded a párod, és máris tökéletesen készen állsz az ismerkedésre, hiszen legbelül még nem tudsz nyitni egy másik kapcsolat felé, bizalmatlan vagy a másik nemmel szemben…

Az, hogy milyen párkapcsolatban élsz vagy hogyan állsz most éppen a társkereséssel, megmutatja, milyen sérelmek maradtak meg Benned az exeddel kapcsolatban. 

A következő kapcsolatod ott kezdődik, ahol az előző befejeződött… Ezért, ha szeretnél újrakezdeni, lehet, hogy arra lesz szükséged, hogy visszatérj és megdolgozd mindazt, mit meg kell… 

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésedet, szívesen olvasnál többet ebben a témában, vagy ajándékba adnád valakinek, a Duals oldalán keresztül megrendelheted tőlem.

Szeretettel,

Bánitzky Kata

Válaszaidat, hozzászólásaidat várjuk kommentbe és ha szeretnél velünk megismerkedni akkor kérj időpontot személyes konzultációra!