Társat keresel - Társkeresési tanácsadó

Partner vagy társ? 2. rész

Kedves Társkeresők!

Mi akadályozhat minket abban, hogy rátaláljunk a megfelelő társra?
Természetesen mindenkinek saját magában kell felismernie félelmeinek okát, annál is inkább, mert hiába ismerjük fel azt másokban (egyébként, ha bármit felismerünk másban, csak azért tehetjük, mert bennünk is ott van, különben ismeretlen, észrevehetetlen maradna számunkra), sem jogunk, sem lehetőségünk nincs arra, hogy mást megváltoztassunk.

Figyeljük meg, hogy mely fogalmak illenek ránk:
                            
- utazással való problémák
- időjárási frontok
- mások szokásainak nehezen való elfogadása, illetve el nem fogadása

ezek bizony az alkalmazkodási  problémák  körébe tartoznak.

A gyermekek 1-7 éves korában alakul ki az alkalmazkodás képessége. Tapasztalatom szerint sajnos egyre gyatrábban tanulják meg ezt a fiatalok, immár 50-60 éve. Éppen ezért, a bennünk lévő 1-7 éves önmagunk fizikai-érzelmi hiányait, sérüléseit kell rendbe tenni („gyógyítani”) ahhoz, hogy megfelelő módon legyünk képesek alkalmazkodni helyzetekhez, személyekhez, csoportokhoz stb.
Ha ez nem történik meg, akkor a következő érzelmi-viselkedésbeli következményei lehetnek:

1. Egoista, önközpontú reakció:

- csak magával foglalkozik
- mindig érvényesíteni akarja akaratát
- szinte csak magáról beszél
- túlzottan aggódik önmagáért
- sokat töpreng önmagán

2. Érzékenyen, túlérzékenyen reagálás:

- sértésekre, bántásra
- a kritikára, illetve ha őszinte véleményt kér, s nem felel meg elvárásának, hiedelmének, akkor azt (durva) kritikának fogja fel
- a veszekedésre, a vádaskodásra
- az időjárás-változásokra
- környezete „kisugárzására”
- úgy kell vele bánni, mint a „hímes tojással”
- ha ellentmondanak neki
- be nem teljesült érzelmi elvárásai miatt, a rend és a szerkezet hiányára

3. Kapcsolatteremtési nehézségek, kommunikációs problémák, gátlások:

- álszerénysége, kisebbrendűségi érzései miatt
- mert érzékeny
- mert túl sokat kíván másoktól (saját vélt vagy valós hiányosságai kompenzálására)
- mert türelmetlen
- mert önközpontú
- önmagának tett szemrehányásokkal
- mert félénk (néha agresszió mögé rejtve)
- rezignációval
- folytonos aggodalom, hogy rosszul csinált valamit
- mert igazán csak magával foglalkozik
- mert úgy érzi, nem tud helytállni
- mert beképzeltnek tartják
- mert senkit sem enged közel magához

4. Kisebbrendűségi érzések, önértékelési krízis

- bűntudattal
- elbizonytalanodással
- mert túl „jóindulatú”
- mert „lassú a felfogása”
- rejtett kisebbrendűségi érzések
- mert hirtelen elbizonytalanodik
- külső megjelenése miatt
- fél, hogy kevesebbre képes, mint mások
- igyekszik daccal/gőggel, megvetéssel leplezni kisebbrendűségi érzéseit
- múló önértékelési krízisek túlterhelés miatt (megfelelési vágyból)

5. Tekintélybeli és érvényesülési problémák:

- nehezen jön ki a főnökökkel
- úgy gondolja, mindenáron érvényesülnie kell
- meg akar győzni másokat a maga igazáról
- nem tudja, mit akar, ha nála erősebb egyéniségek is jelen vannak
- másokon keresztül vagy közvetve próbálja megvalósítani elképzeléseit
- bűntudata van, ha érvényt szerez akaratának
- nem akar megbántani másokat

Természetesen a felsorolt reakciókat egymás mellé állítva néha úgy tűnik, mintha ellent mondanának egymásnak, de csak a bizonytalanság okozza ezt.
Önmagunkat megfigyelve egy idő után nyilvánvalóvá válhat, hogy mi a legjellemzőbb reakciónk, és változtathatunk rajta, természetesen kitartó önismereti munkával.
Nyilván másokon is felismerhetjük a jellemző viselkedési jegyeket, de kérem, jól jegyezzék meg:
Tilos kérés és kérdezés nélkül bárkit szembesíteni a vélt vagy valós felismeréssel, mert
- nem tartozik ránk
- tapintatlanság, s ebből következve neveletlenség is
- nem tudjuk, hogy a másikban milyen sérülést okozhatunk
- nem vagyunk a terapeutája, nevelője!
Ezzel szemben, ha magunkban ismerjük fel, akkor mindenképpen változtassunk rajta, mert e nélkül nincs és nem is lehet harmonikus kapcsolatot megvalósítani.

Következő levelemben folytatom a megfelelő kapcsolatteremtés akadályainak ismertetését.