Társat keresel - Társkeresési tanácsadó

Farsangra 2010. február

Kedves Társkeresők!

Eljött a farsang ünnepe, mely a hagyományok sorozatát hozza elénk. A népi hagyományokban ilyenkor – amikor a legkevesebb a munka a földeken – s amikor a hízott állatokat levágták és tartósították füstöléssel, sózással sütéssel, hogy nyáron, az aratáskor is legyen belőle –, nagy lakomákat csaptak, a fiatalok ismerkedtek, táncoltak, énekeltek, s természetesen – lehetőleg – férjhez mentek, illetve eljegyezték egymást a farsang végére. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig, tart. A pogánykori tavaszvárás ünnepéből nőtt ki, s Magyarországon a középkorban honosodtak meg.
A polgárság a német hagyományokat, az arisztokrácia az itáliai és francia szokásokat vette át.
Az ókori Rómában Saturnalia (a téltemetés-tavaszvárás) ünnepe volt. Egy hétig tartottak az ünnepek, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. A latin „carneval” szó egyik jelentése a hús elhagyása.
Ősi pogány gyökerei a termékenységgel, a bőség-varázslással, a tél (a hideg, a szűkség, a sötétség) elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét (termékenység, bőség, fény) siettetni szándékozó rítusokkal azonosak.
A görögkeleti vallásban az Úr megjelenésének ünnepe, (a nyugati karácsony ezt teljesen kiszorította), valamint Jézus születésére érkezett „napkeleti bölcseket”, Jézus keresztségét és a kánaáni csodát ehhez a naphoz társítják.
Főünnep: január 6., illetve január2-8. közötti vasárnap.
A szokás szerint farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az ünnepet.
A hamvazószerdai egynapos böjt után következik a „torkos csütörtök”, amikor minden maradékot megettek, a 40 napos böjtre készülve. A
 farsang két legfőbb étele a kocsonya és a farsangi fánk.
Tálaltak még galamblevest, töltött húst, különféle vadpecsenyéket, hájas kalácsokat, s minden disznótoros ételt. Erre is mindenkinek megvan a saját jól bevált receptje.  A farsangi fánk nem a hagyományosan „gyors fánk”-nak nevezett kelt tésztából készült fánk. A farsangi fánk készítése művészet, melynek eredménye pillekönnyű, a gyomrot nem megterhelő sült tészta. Nagyon kényes az elkészítése, s csak akkor lesz igazi, ha betartjuk a szabályait. Meleg helyiség (ajtót-ablakot tilos kinyitni, amíg ki nem sült, képzeljük el ezt elszívó nélkül).
Langyos liszt, tej, langyos gyúródeszka, kitűnő minőségű (nem duplagrízes) liszt, rum, minden többi egyezik a „közönséges” fánkkal.
Elkészítése:

Előző este fűtött helyiségbe vitték a deszkát, lisztet, tojást, hogy melegek legyenek. Ha a tészta kihűl, a fánk nem lesz pillekönnyű.
60 dkg liszt
6 tojássárgája
3,5-4,0 dl tej
4 dkg élesztő,
8 dkg olvasztott vaj, vagy margarin (vagy 6 dkg zsír)
4 dkg cukor
Ahány tojás, annyi csipet só,
1 evőkanál rum (ettől lesz porhanyós)
Sütéshez 1 l olaj.

Az élesztőt 1 kockacukorral, 2 dl langyos tejben elkeverjük, a langyos lisztet megfelelő nagyságú (többszörösére kel a tészta) tálba tesszük, mélyedést készítünk benne, a megkelt (magasra futott) élesztős tejet a mélyedésbe öntjük, s kevés liszt hozzáadásával nokedli keménységű tésztává (kovász) keverjük, megszórjuk liszttel, s kelni hagyjuk (ez a második kelése a fánknak). Amíg kel a tészta, a vajat habosra keverjük, majd egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, minden egyes sárgáját jól eldolgozva a vajjal.
Hozzáadjuk a rumot és a megmaradt langyos tejet (ha kihűlt melegítsük meg, de vigyázzunk, mert a túl meleg tej összekapja a tésztát), a sót a liszthez keverjük, vigyázva, hogy a kovászba ne kerüljön, mert az is összekapja a tésztát, s ezt a krémszerű keveréket hozzáadjuk a kovászhoz, amikor a tetejére szórt liszt már alaposan megrepedezett (onnan tudjuk, hogy eléggé megkelt a kovász). Könnyű kalácstészta sűrűségű legyen, amit fakanállal tudunk keverni, vagyis inkább kis darabokban „kiverni”, a közepétől a széle felé, folyamatosan forgatva a tálat. Régen ez fél óra, háromnegyed óra hosszat tartott. Ma lehet robotgéppel, illetve kenyérsütő géppel keverni, a sorrendet szigorúan betartva, én a végén – visszaborítva a tálba – azért 10 percet még verem tiszta, csak erre használt főzőkanállal, hogy elég levegőt kapjon, mert attól lesz könnyű, szalagos. A kanalat nem szabad kiemelni a tésztából!
A tészta akkor jó, amikor apróbb-nagyobb – levegővel telt – hólyagok keletkeznek a felületén.
Ekkor liszttel megszórjuk a tetejét, s nem túl meleg helyen, (23-24 fok) kelesztjük, konyharuhával letakarva, amíg eredeti térfogatának legalább a kétszeresére dagad. )Közben lezuhanyozhatunk, mert már „mindenhol” folyik a víz rajtunk, én nyári shortban szoktam készíteni a megkelésig.)
Ha megkelt, lisztezett, langyos deszkára borítjuk, enyhén meglisztezzük a nem lisztes felét és ujjunkkal (nem sodrófával) óvatosan 2 cm vastagságúra, enyhén lapogatva és nem húzva, nyújtjuk ki. Kb. 5 cm átmérőjű (én 1,5 kiló lisztből készítem, s 8 cm-es szaggatóval szaggatom, „nagy a család”) fánkszaggatóval (pohárral) szaggatjuk (szúrjuk) ki, a szaggatót minden egyes szúrás előtt lisztbe mártva. A fánkok tetejét olajba mártott kenőtollal áthúzzuk óvatosan, nem megnyomva, hogy ne száradjon ki, amíg kel (ez a negyedik kelése), majd betakarjuk tiszta konyharuhával, tehetünk alá puha nylont. Kb. 30-35 percig még kelesztjük, addig mély, széles lábasba-serpenyőbe olajat öntünk, annyit, hogy a megdagadt fánkok úszhassanak az olajban, 3-4 cm magasan kell lennie a zsiradéknak.
Az olajat megforrósítjuk olyan melegre, hogy egy borsónyi tésztadarabot beledobva apró buborékokkal sisteregjen. Ekkor a nem lisztes felével belehelyezzük a fánkokat, ha jól dolgoztunk kétszeresére dagad, tehát kevés fánkot egyszerre, hogy elférjenek egymás mellett, mert csak így lesz szalagos. A lábast lefedjük, kb. 3-4 percig sütjük az egyik felét, majd megfordítva a másikat is szép rózsaszínűre sütjük, most már fedő nélkül.
A megsült fánkokat szűrőpapírra szedjük, meghintjük porcukorral, piramist építve a tálon. Ha sütés előtt a felső oldalába benyomjuk a hüvelykujjunkat, mélyedés keletkezik, amibe valamilyen folyós (melegített) lekvár tehetünk.

Nehéznek tűnik, de higgyék el kérem, hogy nem „ördöngösség”, pár éve a 10 éves lányunokám is elkészítette mellettem a saját adagját, nagy sikert aratva.

Kocsonya: ezt is sokféle módon készítik, füstölt hússal, vagy simával, húsosan inkább, vagy bőrösen, zöldséggel, vagy anélkül.
A mi családunkban az egyik fele inkább húsosan, a másik bőrösen szereti, s vannak, akik csak a levét kérik. Így azután én így készítem, nem füstölt húsból és zöldség nélkül, vöröshagymával a vörös belső héját rajta hagyva, sok fokhagymával, feketeborsot, kevés szegfűborsot, s egy kis sáfrányt teszek bele, s természetesen sót is. Nincs rosszabb a sós, vagy sótalan kocsonyánál, ügyeljünk a só mennyiségére. Lassú tűzön, kissé félre húzott fedővel több órán át főzöm, hideg vízbe feltéve, akkor kész, amikor a köröm csontjáról leválik a hús. Akkor kicsontozva tányérra rakom a húsokat, a léről lemerem az összes zsírt, majd rámerem a húsokra a kocsonyalét. A jövő hét nagyon alkalmas erre, mert én az erkélyen dermesztem meg a kocsonyát, s hideg elég lesz.

Hölgyeim-uraim, sok családnál a kocsonyafőzés férfimunka volt, nálunk is édesapám főzte, a fánksütés viszont női munka volt. 
Ma már nagyon kevés családnál készítik így, pedig örömet szerezni, akár csak egy finom étellel, az egyik legfontosabb dolog a párkapcsolatban.
Élvezzék hát kérem, a farsangot tánccal, mulatsággal, vendégséggel, szórakozással és örömszerzéssel!

Jó mulatságot kívánok!